Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-515

Az országgyűlés képviselőházának 51, hívjam az idetartozó további kérdésekre is fiso csodálkozik a miniszter úr azon, hogy mi a 22. <§>-t ilyen vehemensen ellenezzük, mint amennyire ellenezzük. Még felmenő konjunktúrában is erős aggályaink lennének az ellen, hogy egy miniszternek akkora hatalmat biztosítsunk törvényben, mint amennyi hatalmat itt a miniszter úr a maga számára megkövetel. En elhiszem a t. miniszter úrnak, hogy nem szándékozik élni ezzel a rendelkezéssel, ameddig nem muszáj, de nincs senki sem bebiztosítva a felől, meddig marad miniszter, nem tudhatjuk, ki jön a miniszter úr után és nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a miniszter úr után olyan valaki jön, akit keresztényszocialista szociálpolitika még kevésbbé hatott át, mint a miniszter urat, aki tehát brutális kézzel fog hozzányúlni azoknak a szolgáltatmányoknak leszállításához, amelyeket az Oti. a munkásoknak eddig adott. Még- felmenő konjunktúrában is erős aggályaink lennének, annál inkább erős aggályaink vannak tehát ma, amikor lemenő konjunktúra van s amikor éppen a sok koplalás, nyomorgás következtében, a Magyarországon fizetett hihetetlenül alacsony munkabérek következtében a munkások egészségügye teljesen megromlott, amikor a munkásság egészsége a lehető legrosszabb állapotban van. Amikor tehát leromlott minden, amikor leszegényedett minden, amikor a munkásság egészségi állapota teljesen krudelis: akkor a szolgáltatások leszállításának fenyegetésével sem szabad élni s legkevésbbó szabad egy törvényjavaslatba ezt a fenyegetést belevenni. Még csak* két dolgot kívánok rövidesen megemlíteni. Az egyik az orvosi kérdés. A miniszter úr és a t. Ház tagjai bizonyára olvasták az Orvosegyesületnek azt a füzetét, amelyben az Oti.-val és az orvosi kérdéssel foglalkozik és amelynél élesebb vádiratot a keresztényszociális szociálpolitika ellen még nem olvastam. Nem egyszerű munkások, nem egyszerű alkalmazottak, hanem magasképzettségű orvosok írnak ebben a füzetben olyan tónusban és olyan érveket hoznak fel a maguk igaza mellett, amely érveket mi, szociáldemokraták, a kizsákmányoló kapitalisták ellen szoktunk — és pedig jogosan — használni. Az orvoskérdés a múltban is meglehetősen sok kontroverziára adott alkalmat, de annyit meg kell állapítani, t. Ház, hogy az 1907 :XIX. tcikk alapján működött pénztárak az önkormányzatban mindig megtalálták a módját annak, hogy az orvosokkal kiegyezzenek és a pénztárak működése alatt nem volt szükség arra, hogy az orvosok olyan éles kitételű röpiratokkal hadakozzanak a Munkásbiztosító Pénztár ellen, mint amilyen éles kitételű röpiratokkal ma hadakoznak az Oti. ellen. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy Győr város kórházának főorvosa, az igen derék és jeles orvos, dr. Petz egy füzetet adott ki, amelyben felsorolja azokat az eseteket, amelyekben az Oti. nem akarta a. kórházi ápolási díjat befizetni. Nekem nincs módomban ellenőrizni ennek a füzetnek igazságát és adatainak helyességét, de tekintve, hogy olyan valaki írta, akinek okom van elhinni, hogy a valóságot írja, meg kell mondanom, hogy ebben a füzetben hajmeresztő dolgok állanak. Az az érzéketlenség, amellyel különösen a vidéki kirendeltségek vezetői viseltetnek beteg munkásokkal szemben, azok az esetek, amelyek ott, ebben a füzetben fel vannak sorolva, valóban vérlázító módon mutatják be azt az érzéketlen". ülése 1931 június 3-án, szerdán. 93 séget, amellyel a beteg munkások sorsát intézik. A sok közül csak egyet. Győrszentivánból Győrbe, tehát 14 kilométer távolságból hozott egy apa egy beteg gyermeket a kórházba. A gyermek halódott, sürgős operációra volt szükség. Meg is operálták és amikor a győri kórház benyújtotta az Oti.-nak a számlát, az Oti. a számlát visszautasította azzal, hogy ezt a gyermeket előbb be kellett volna mutatni az Oti.-nak annak megállapítása végett, hogy van-e szükség arra, hogy kórházi ápolásban részesüljön! (Esztergályos János: Ez az, amiről tegnap beszéltem!) Dr. Petznek ezt a röpiratát ajánlom minden egyes érző ember figyelmébe, méltóztassék ezt elolvasni. Egyébként necsak ezt a röpiratot, hanem az Orvosegyesület hivatalos kiadványaiban megjelent esetek közül is méltóztassék néhányat elolvasni: lehetetlen, hogy az érző embernek ökölbe ne szoruljon a keze ezeknek az eseteknek a nyomán, amelyek itt fel vannak tüntetve. (Homonnay Tivadar előadó: Fegyelmi alá kell vonni őket! Azonnal!) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Mindez annak tudható be, hogy elkonfiskálták a pénztárak önrendelkezési jogát. A múltban is voltak panaszok a pénztárakkal szemben, hiszen olyan pénztárt emberek nem csinálhatnak, amelyre panasz ne lehetne, de kétségtelen, hogy ezek a panaszok a minimumra voltak redukálva a múltban, mert egy? felől ott volt a pénztárak autonómiája, — mindes egyes pénztárban bent ültek az önkormányzati szervek, amelyek figyeltek arra, hogy a lehetőség határain belül sérelem senkivel ne essék — másfelől pedig, ha ez nem volt elég, ott volt a kétfokú bíróság, mind a két bíróság nagyszerűen működött, a visszaéléseket meggáltolta és amennyiben valakivel sérelem történt, ezt a sérelimet reparálta. Ma nehezen jut valaki az igazához és azoknak az eseteknek az özöne, amelyek hozzánk érkeznek, mutatja azt, hogy különösen a vidéken igazán nagy érzéketlenséggel intézik a pénztárak dolgait. Nem is csodálkozhatunk ezen, amikor nincs autonómia. A törvényjavaslatnak egy szakaszát vagyok bátor most a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Nevezetesen a 2. § második bekezdése azt mondja (olvassa): «Az építtető felelős azokért a vállalkozót terhelő járulékokért, pót járulékokért és késedelmi pótlékokért, amelyek az általa megrendelt építkezésnél az intézet javára felmerültek és a vállalkozótól a kellő gondosság kifejtésével sem hajthatók be.» Nagyszerű intézkedés: aki építtet, az felelős az Oti. járulékokért; ez a lényege ennek. De igen t. miniszter úr, miért állott meg itt az ön szociálpolitikai érzéke, miért nem ment tovább az ön szociálpolitikai érzékel Miért nem méltóztatott egy rendeletet, vagy valamit kiadni, hogy a munkabéreket is védjék meg? (Ernszt Sándor népjóléti miniszter: En szívesen elfogadom ezt az álláspontot! Ezennel kijelentem, hogy elfogadom! —- Esztergályos János: Ne fogadja el a miniszter úr! — Homonnay Tivadar: Micsoda beszéd ez? Azt mondja a miniszter, hogy elfogadja és ön azt mondja, hogy nem kell? — Ernszt Sándor népjóléti miniszter: Önök kötötték magukat hozzá, én nagyon szívesen elfogadom az ellenkezőjét! — Homonnay Tivadar: Na, tessék, itt a válasz! — Zaj.) De nemcsak az Oti.-járulékot kell megvédeni, hanem a munkabért is meg kell védeni,