Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-515

92 Az országgyűlés képviselőházának fogta le az urak kezét tíz éven át? Senki! Volt itt valaki, aki megakadályozta az urakat abban, hogy mindazt a szép szociálpolitikai elgondolást, amelyet az urak ifjú korukban hirdettek, meg ne valósítsák? Volt itt valaki, aki megakadályozta az urakat abban, hogy azt a nagyszerű programmot, amelyet annak idején a keresztényszocialisták hirdettek és amely Programm szerkesztőinek egyike Velies László, mostani müncheni konzul, meg ne valósítsák? (Tobler János: A viszonyok, Malasits úr! A német szociálpolitikát is megakasztják a viszonyo!) Majd beszélünk erről, t. képviselőtársam. A német szociálpolitika ahhoz a szociálpolitikához, melyet önök csináltak, úgy viszonylik, mint az egérnyona és a Gellérthegy. (Felkiáltások a középen: Ugyan! Ugyan!) Kár erről beszélni! Majd rátérek a német szocilálpolitikára is! Röviden csak azt akarom mondani, hogy a miniszter úr panaszkodik a miatt, hogy a betegségi ágazat szenvedi meg azt, hogy nincs munkanélküli biztosítás. Az urakat senki sem tartotta vissza abban, hogy ezt meg ne csinálják. Egyszerűen nem kellett volna megijedni a Gyosz.-tól, ha Magyarország népe olyan hatalmas tömegben áll az urak háta mögött, amint azt az urak mesélik, és amint ez az autonómia-választásnál is kiderült. Mi a Gyosz.? Egy rakás ember ,akiket könnyen elfújhat a hatalmas kereszténypárt. Meg kellett volna csinálni mindazt, amit az urak ígértek! Erre azt mondják az urak: Hja, igaz, hogy nem fogta le senki a kezünket, igaz, hogy senki sem akadályozta meg, hogy gyönyörű szociálpolitikai elgondolásunkat megvalósítsuk, de a viszonyok...! Bocsánatot kérek, a viszonyok nem voltak mindig olyan rosszak, mint az elmúlt éviben és az idén. Volt itt egy nagyszerű konjunktúra, volt itt sok százmillió állami felesleg. Én még élénken emlékszem arra, amikor Bud János miniszter úr itt felállt és dagadó vitorlákkal jelentette be, hogy milyen nagyszerűen halad a magyar állam a konszolidáció felé. Ügy dobálózott Bud János akkori pénzügyminiszter úr a százmilliókkal, mint ma egy jóravaló szegény kereskedő a ki nem fizethető váltókkal. Akkor a kereszténypártnak módjában lett volna azt mondani: t. miniszter úr, ha telik tyúkkölcsönre, ha telik sertéskölcsönre, ha telik hízlalási kölcsönre, takarmánybeszerzési kölcsönre, kertregeneráló kölcsönre, ha telik arra, hogy a Bükk mészköveibe egy feneketlen nagy^ lyukat fúrjunk, akkor kell, hogy teljék szociálpolitikára is. Meg vagyok győződve, hogy az akkori viszonyok mellett a kormány ezen a téren tudott volna valamit tenni. De ahogy nem volt az 1890-es években őszinte a kereszténypárt, úgy ma sem őszinte, hanem úszni igyekszik az árral és igyekszik megtartani a népszerűséget, a nélkül azonban, hogy lényegben a munkásságnak adna valamit. T. Házi Röviden még csak két dologra kívánok kitérni. Az egyik az, hogy a t. miniszter úr ezzel a javaslattal jön a helyett, hogy nyiltan és egyenesen azt mondotta volna, nem mérgelődünk tovább ezzel a pénztárral, hanem visszaadjuk a pénztárnak a teljes Önkormányzatot és a teljes önkormányzat igyekezzék azután úgy boldogulni, ahogy tud. Ebben az esetben nem kellett volna egyebet tennünk, mint visszatérni az 1907:XIX. tc.-hez; ennek a rendelkezései alapján vissza kellett volna adni az önkormányzatot s (ha a kormány ellenőrizni akarja a pénztárt, rendelkezésére 515. ülése 1931 június 3-án, szerdán. áll egy, az állami munkásbiztosító hivatalhoz hasonló intézmény, ezzel ellenőriztethette volna a miniszter úr a pénztárt és rábízhatta volna az egész dolgot az autonómiára s az önkormányzat azután felelősségének tudatában úgy rendezkedett volna be, hogy átmenetileg minden nehézség dacára is megtalálta volna a helyes megoldást s átmenetileg legalább a pénztár anyagi helyzetét egészségessé tette volna. Bizonyos az, hogy a deficit nagy, körülbelül jónéhány millió pengő. Kétségtelen, hogy ennek a deficitnek a kiirtása is meglehetős nehéz feladat. De én előre megjósolom a miniszter úrnak, hogy kár ezért a toldozásért és foldozásért, ez a toldozás-foldozás az állapotokon nem segít. Egyetlen lehetőség van ennek a mai munkásbiztosításnak teljes rendbehozatalára és ez az önkormányzat maradéktalan visszaállítása, visszaállítása az Önkormányzatnak olyan formában, hogy az önkormányzat válasszon magának elnököt, az válassza magának az alelnököket, az önkormányzat alkalmazza a tisztviselőket, az önkormányzat igye' kezzék berendezkedni s az állam ne tegyen mást, mint amit más intézménynél tesz: ügyeljen a közérdek szempontjából arra, Ihogy ott visszaélések ne történjenek. Az önkormányzat azután gondoskodni fog arról, hogy csak annyi alkalmazott legyen ott, amennyire szükség van, az önkormányzat majd gondoskodni fog arról, hogy a járulékokat úgy hajtsák be, ahogy azokat be kell hajtani. Meg vagyok arról is győződve, hogy ha a munkáltatók, akik ma hihetetlen sokat panaszkodnak azok ellen a terhek ellen, amelyeket az Oti. és a Mabi. rájuk ró, azt érzik majd, hogy teljes önkormányzati szervek vezetik a pénztárakat és azok intézményeit, bele fognak ebbe nyugodni és a járulékbefizetések is sokkal eredményesebbek lesznek, mint ma. Ami magát a járulékbefizetést illeti, tessék elhinni, nem szándékozom azokat a munkáltatókat, főleg kisiparosokat védelmezni, akik nem fizetik be a járulékokat, de a viszonyok nagyon nehezek, nagyon rosszak, és a járulékok rövid néhány év alatt duplájukra emelkedtek. Egy intézménynél, amelynek kilencszázegynéhány munkása és alkalmazottja van, be lehet bizonyítani, hogy például 1926-tal szemben 1931-ben az Oti. és Mabi. járulékai majdnem 100%-kai emelkedtek. Nem szabad csodálkozni, ha ilyen körülmények között nem folynak be a járulékok úgy, ahogy be kellene folyniok. A viszonyok is nehezek, de az is kétségtelen, hogy a múltban is voltak hátralékok, de nem a kisiparosoknál, — ezeknél a hátralékok talán aránylag kisebbek voltak — hanemha nagyvállalatoknál voltak és azok a nehézségek, amelyeket most tapasztalunk, a nagyvállalatoknál a múltban is megvoltak. Itt emlékeztetem a t. Házat arra, hogy az 1907 : XIX. törvénycikk alapján alapított pénztárnál megtörtént, hogy Krassó-Szörény megyében egy hatalmas, nagy faipari vállalat egyszerűen csődöt mondott, eladta mindenét és más vállalat vette át, de ugyanazok az urak, ugyanazok a szereplők és így egyszerűen megszabadultak az összes járulékoktól. A javaslat, amelyet a miniszter úr előterjeszt, ezen a téren is enyhítést tesz és ha valami enyhítésről lehet beszélni, akkor csak ez az enyhítés van, amelyet a miniszter úr tesz; egyébként — mint mondottam — nekem szilárd meggyőződésem az, hogy teljes önkormányzat nélkül az Oti. ügyeit rendbehozni nem lehet. Ami most már a 22. §-t illeti, egy cseppet