Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

Az országgyűlés képviselőházának 501. nagy mulasztásokat mind helyrepótolja. Tu- | dorn, hogy azt a gondolatomat amelyet most mondani fogok, mindnyájan igazolni fogják. Nekem az a meggyőződésem, hogy ha a magyar kormányok a régebbi időkben évtizedeken át ugyanolyan mértékben és értelemben, ugyanattól a szellemtől áthatva, ugyanolyan nevelésben részesítették volna a magyar népet, mint aihogyan más nemzetek kormányai teljesítették köteles s egeiket

t polgáraikkal szemben, akkor nem kellene elibénk állítani mint mintát, mint követendő példáit Dániát, akkor nem Dánia után baktatnánk, hanem Dánia baktatna miutánunk, ez a meggyőződésem. Ismerve a magyar nép tanulnivágyását, lelkületét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De legyen szabad mindezeken túlmenőleg mágegyszer felsorolnom azokat a panaszokalt is, amelyek ezen a téren már felhozattak. Ezeket egyenként nem ismétlem meg, csak tisztelettel vagyok bátor kérni a mélyen t. foldmívelésügyi miniszter urat, hogy ami még ezen a téren megtelhető, azt a hatóság útján tegye meg s hasson oda, hogy ezek a mulasztások vagy meggondolatlanságok — nem vádképpen mondom — reperáltassanak. Mindezeken a felvetett gazdasági kérdéseken túl van még egy nagy kérdés, a legalsóbbrendű társadalmi rétegnek, a cselédsoriban lévő sommásembereknek egészségügyeivel és szociális érdekeivel való törődés. En hálatelt szívvel köszönöm meg az előadó úrnak azokat a szép szavait, amelyekkel ezekről a szegény emberekről a tegnapi előadói beszédében, az ezen szegény emberekkel fennálló kötelezettségekre való hivatkozással megemlékezett. Igazán nagy kötelességeink vannak ebben a tekintetben és sajnálom, Ihogy a mi rosszakaratú barátaink nincsenek itt, hogy ő előttük rá nem mutathatok arra, hogy nemcsak az ő egyedüli és kizárólagos receptjük szerint kell és lehelt az emberekkel törődni. Ismétlem, ezekkel a panaszokkal nem kívánok foglalkozni. A vidéken járva, volt alkalmam meggyőződni róla, hogy mi a helyzet. :- Mindenesetre kéreim ihogy ha most az általános gazdasági nehézségek miatt nem-is léptethető életbe, nem is hajtható végre a már elkészült, betegségre és rokkantságra vonatkozó törvény, de legalább szerezzenek érvényt annak, ami érvényben van, a balesetre vonatkozó biztosításnál. Olyan csekély összegbe, évi 1.44 pengőbe kerül egy-egy cseléd biztosítási díja és mégis, ha annakidején hibáján kívül baleset éri, munkaképtelenség esetén havi 12—15, esetleg 30 pengőt is kaphat. Ha ez nem is jelenti eltartását, de mindenesetre megkönynyíti .megélhetését. A hivatalos helyről vett adatok alapján a cselédek száma az ország területén 300.000 és ebből csak 150.000 van biztosítva. Újból és tisztelettel kérem a foldmívelésügyi miniszter urat, hasson oda, hogy ezek a még nem biztosítottak is a biztosítottak sorába felvehetők legyenek. Ezek igen fontos körülmények nemcsak társadalmi, hanem politikai szempontból is, mert nézzünk körül, mi folyik a bíróságok előtt. A Földes Pálok, a Szántó Zoltánok nem azért választanak a földre vonatkozó nevet, mintha nagyon szeretnék a föld Jánosait meg Jóskáit, hanem azért, mert így könnyebben megkörnyékezhetik annak lelkületét, megmátelyez'hetik a nem tudom hányadik internacionálé káros eszméjével. Nem szabad gondolkodás és szó nélkül elmenni ezek mellett a kérdések mellett, hanem ülése 193i május Ú-én, szombaton. 79 minden lehetségesét el kell követni arra, hogy ezek az emberek a mi barátaink köréből kivonassanak, akik már ott vannak, akik pedig még nincsenek ott, azokat óvjuk meg a magyar nemzeti eszmének továbbra is éppen úgy, mint eddig. Mélyen t. Ház! Tudom, hogy ezeket a kijelentéseket mélyen t. szocialista barátaink nem veszik szívesen, főképpen mi tőlünk kisgazdáktól nemi, mert bennünk látják, joggal, káros tölriekvésieiknek hullámtörőit, mi a kommün idején is, a jelenben is és a jövőben is mindig a gáton voltunk, ott leszünk és a káros következményeket ellensúlyozzuk. (Farkas István: A kisgazdák hozzánk tartoznak!) A kisgazdák legyenek a mi vezérünk vezetése alatt mind attól a gondolattól áthatva, hogy egy a mindért és mind az egyért. Ne érezze itt magát kitagadottnak senki, hogy úgy mondjam, a szegény a gazdagra, a gazdag a szegényre való utaltságát érezze. Ennek tudata int, óv, sőt kötelez bennünket arra, hogy azokat az eszméket, amelyeket az imént említettem, mindenki köteles életre hívni, megvalósítani az ősi eszmét, az egymásrautaltság érzését és a kultúrát fokozni. A vezérek bánjanak a falu népével a korszellemnek megfelelően, vezessék tévetegségükben, gyamoltalansagukban, támogassák gyengeségeikben, ne mosolyogják meg, hanem világosítsák fel; ha van hibája, bocsássák meg és ha van következetes és vissza-visszatérő bűne, akkor büntessék. így minden kiegyenlítődik; ne legyen egymás iránt elfogultság és gyűlölet, akkor elérhetjük azt a kívánt célt, hogy egy a mindért dolgozhasson. Mindezeket f szükségesnek tartottam elmondani. Ami a részletekre, a magyar falu népének, mezőgazdasági kultúrájának fokozására vonatkozik, azt majd tisztelettel leszek bátor a részleteknél elmondani. De mert a mélyen t. foldmívelésügyi miniszter úr lelkületét ismerem, mert ő nemcsak tízéves minisztersége óta dolgozik ebben a gondolatkörben, hanem öntudatra jutása óta ettől a gondolattól, érzéstől vezérelve dolgozott künn az életben és dolgozik benn a törvényhozás csarnokában is munkatársaival együtt, és mert nekem az a meggyőződésem, hogy becsületességgel, a nép iránt érzett szeretetből, habár szerény lehetősége nyílik neki arra, hogy ezeket életrehívja, de e szerény keretek között száz percentben fogja azokat életrehívni és megvalósítani, ebben a reményben, a miniszter iránti tiszteletemből vezéreltetve, a költségvetési javaslatot elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! Ma nyilt meg a nemzetközi vásár és ezen a nemzetközi vásáron ma történt meg a tokajhegyaljai termelő szövetkezeteik első bemutatkozása egy pa« Villonban. A nemzetközi vásár külföldi látogatói közül, — köztük Heinl osztrák kereskelemügyi miniszter és az egész külföldi diplomácia, — akiket végigvezettek a vásáron, elragadtatással nézték ezt a tokaji pavillont. amely valóban a legszebb erőkifejtése egy boldogtalan és elárvult vidéknek. Maga az osztrák kereskedelemügyi miniszter is megjegyezte, hogy meg kell hajolni egy ilyen vidék ősereje előtt, amely ennek a gazdasági válságnak közepette, melyhez hasonlót ez a század fel nem tud mutatni, ilyen eirővel és ilyen értékkel reprezentálódik egy nemzetközi vásáron. A beszélgetés során a külföldi urak azt a véleményüket nyil'vánítottáky hogy lehetetlenH*