Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

80 Az országgyűlés képviselőházának 501. ülése 1931 május 9-én, szombaton. ség, hogy mindez a nép sajátmaga ereje, a borvidékek saját elhatározása, saját cselekvőképessége és saját anyagi ereje alapján történjék, és azt a véleményüket hangoztattak, hogy egészen bizonyosan adóelengedésekkel sietett a kormányzat ismételten ezeknek a vidékeknek SG£fít6S6TG* Miután idegenekkel beszélgettünk erről a kérdésről, természetesen, nem világosítottuk fel őket. Ellenkezőleg: helyeseltünk nekik, de itt, ahol egymás között vagyunk, — s boldogan üdvözlöm itt a pénzügyminiszter urat, — be kell vallanom, hogy nemcsak az nem történt meg, hogy adóelengedésekkel siettünk volna a veszélyeztetett borvidékek megmentésére vagy segítésére, de — fájdalom — a borvidékeknek az az egységes és ismételten megindokolt követelése sem valósult meg mind a mai napig, hogy a borfogyasztási adó enyhíttessék. Ezt ismételten megígérték a különböző pénzügyminiszter urak és * vezető államtitkárok, s a földmívelésügyi miniszter úr éppen a muH költségvetési vitában, az akkor benyújtott határozati javaslatomra mondott válaszában, ígérte meg a borfogyasztási adónak ha nem is teljes törlését, de ieigalább enyhítését. Mondom, ez mind a mai napig nem történt meg, pedig ha a helyzet az, hogy a borvidékek helyzete a múlt esztendőben — úgy gazdasági, mint szociális szempontból — veszedelmes volt, ma nyugodt lelkismerettel, minden túlzás nélkül, teljes elfogulatlansággal mondhatjuk, hogy ma katasztrofális. A mult évben, mikor az ígéreteket kaptuk a borfogyasztási adó enyhítésére, a borfogyasztási adó annyi volt, amennyi a bor értéke. Ma a borfogyasztási adó kétszerakkoTa, mint amennyi a bor átlagos értéke. Ilyen adót nem ismer a Világtörténelem, hogy az adó kétszerannyi legyen, mint amennyi árat a terme

1 ő azért el tud érni. (Egy hang a balközéven: A savanyúvíz drágább!) ] A savanyúvíz ma már kétszer olyan drága, mint egy közepes minőségű bor. Szájról-szájra jár az a megrendítő és megdöbbentő hír, hogy a községi háztartási törvényben, amelyben az igen t. földmívelésügyi miniszter úr a muitévi vita kapcsán kilátásba helyezte, hogy a borfogyasztási adót jelentékenyen enyhíteni fogják, mondom, megrendülve^ és megdöbbenve halljuk, hogy a községig háztartási reformban szó sincs a borfogyasztási adó eltörléséről vagy enyhítéséről. (F. Szabó Géza: Abból nem lesz törvény!) A közigazgatási alapba a borfogyasztási adó is fel van véve és úgy kalkulálnak vele, mint egy rendes^tovább húzódó, évenként automatikusan ismétlődő jövedelemmel. (Zaj a jobboldalon. — F. Szabó Géza: A fantázia csinálta azt a javaslattervezetet! Nem javaslat az!) A javaslattervezetben a borfogyasztási adó eltörléséről, fájdalom, egy szó sincs. (F. Szabó Géza: Mondom, hogy a fantázia csinálta!) Mit? A borfogyasztási adót? (Derültség.) T. Képviselőház! Igazságtalan és merőben érthetetlen ez azadó; érthetetlen azért, mert a földadón kívül éppen a legválságosabb helyzetben lévő nemzeti termelési ágat egészen új és nagyon kegyetlen teherrel sújtja. Hiszen olyan gyümölcstermése a földnek a szőlő, mint akár a cseresznye

; vagy mondjuk a sárgarépa, vagy bárminő más terméke a földnek. Miért nincs ezekre is adó kivetve, miért '• éppen csak a legszorongatottabb helyzetben lévő borvidékek termékét sújtják ilyen adóval, amely Budapesten például — 19'5 fillér, tehát — amint mondottam — a homoki bor, árának kétszerese. Az igen t. pénzügyminiszter úrnál néhányszor jártunk már küldöttségben ebben- az ügyben és be kell vallanom, hogy ő nagyon őszintén, nem adott valami túlságosan bíztató válaszokat ebben a tekintetben. Az igen i. pénz-. ügyminiszter úrnak ugyanis az az álláspontja, hogy a borfogyasztási adónak eltörlése vagy enyhítése nem a termelő javára szolgál, hanem a kocsmárosoknak és vendéglősöknek javára. (F. Szabó Géza: Körülbelül így is van!) Ezzel az állásponttal ismételten vitába szálltunk, mert nem volt még alkalom arra, hogy ez a teoretikus vita gyakorlatilag valamelyik fél számára igazolást nyerjen, Ez a vita csak akkor lesz eredményes, ha gyakorlatilag módot ad rá .az igen t. pénzügyminiszter úr, hogy kipróbáltassák, vájjon a borfogyasztási adó eltörlése valóban a termelőnek szolgál-e könnyebbségére, vagy pedig a kocsmárosoknak. Amíg a vita teoretikus, addig itt az igazság nem fog kiderülni. T. Kép viselőház ! Vannak azonban ennek a borfogyasztásiadókérdésnek igen komoly szociális vonatkozásai is. Nagyon jól tudjuk, hogy a legnagyobb elkeseredés és eLágületlenség a borvidékeken a miatt van, hogy a termelőnek, ha iszik egy félliter bort abból a bonból, amelyet ő maga termelt, a maga munkájával a maga földjén szüretelt le, aaért borfogyasztási adót kell fizetnie. Azt hiszem, az ige» t. pénzügyminiszter úr nem vonja kétségbe azt, hogy ha legalább ezt az adót elengedi, az semmi esetre sem szolgál korcsmárosnak hasznára, iianem a termelő hasznára lesz, aki a saját borát issza. Elsősorban legalább annak az adónak eltörlését kérjük, amely a termelő által elfogyasztott borra esik. Ez külön pénzbírság és büntetés, azt kell mondanom, autialkoliiolista agitáció a bortermelővel szemben. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Lehetetlenség ma már a borfogyasztási adó fenntartása, nemcsak gazdasági, hanem szociális szempontból is. Látjuk, hogy mindazok a lehetőségek ós mindazok az ábrándok, amelyek a múlt évben a bor külföldi értékesítése kapcsán a rossz francia bortermés folytán felmerültek, fájdalom, sehol sem váltak be, miután az államok olyan intézkedéseket hoztak, amelyek a borkivitelt vagy megnehezítették. vagy teljesen lehetetlenné tették. így tehát ebben az esztendőben néz a magyar borgazdaság és bortermelés az eddigi válságok legsúlyosabbja elé. Láthatjuk a hegyes vidékeken, hogy ma már a legnagyobb szőlősgazdák mind felesbe adják ki szőlőjüket, (F. Szabó Géza: Nem igen vállalják!) miután az évek során úgy tönkrementek, hogy nincs tőkéjük arra, hogy a szőlőmunkásoknak még mai igen alacsony bérét is meg- tudják fizetni. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a szőlőkben most a tavaszi munkák legnagyobb részben ablbamaraidttak, pedig a szőlőgazdaság — az összes borvidékeket beleértve — legalább 20.000 munkással többnek adott kenyeret, mint az egész gyáripar, ami kitermel egy új agrárproletáriátust, kitermeli a munkanélküli szőlőmunkást, ami szociális, nemzeti és társadalmi szempontból is rendkívül veszélyes. (Úgy van! Ügy van!) Ha az igen t. pénzügyminiszter úr nincs is teljesen, a borfogyasztási adó eltörlése mellett, 'ha itt financiális aggályai vannak, ha azon gondolkozik, hogy kinek fog jutni a borfogyasztási adó enyhítése, vagy eltörlése folytán az az összeg, amely a községek háztartásába vándorolt, lehetetlen, hogy mellőzze ezt a