Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

78 Az országgyűlés képviselőházának 501. ülése 1931 május 9-én, szombaton. Ha az eddigi haircieszköziöfc felett elgondolkozunk, könnyen adódik az a gondolat, hölgy ezen túlmenőleg melyek azok az eszközök, amelyekkel felvértezve miniden időben könnyű szerrel, ha nem is oldjuk meg. idle mindenesetre megkönnyítjük a harcot. Adódik a szövetkezet •szervezettségéiben! rejlő beláthatatlan és kiszámíthataitlan erő, a kultúra égisze latt. És ha áttekintjük más nemzeteknek e téren kifejtett munkásságát a mi évezredes harcaink védelme alatt, úgy azt látjuk, hogy azok a nemzetek kultúrában és anyagiakban megerősödve évtizedeken, évszázadokon át ezzel a gondolattal törekedtek népeiket a kultúra eszközével felruházni. Minket pedig az e téren való tapasztalataink és tanulságaink főleg arra köteleznek, hogy az a társadalmi réteg, amely ennek a nemzetnek egy évezreden át fundamentuma volt is amely nem lehetett része ennek a kultúrának, nem lehetett részese az elemi ismereteknek, mert nem volt mód és lehetőség, hogy birtokába jusson a kultúrának, megértse a szervezettségben rejlő erőt. megértse a szövetkezeti eszme hasznosságát. Ezért nekünk fokozott mérvű kötelességünk ebben a borban, hogy amit ezideig, ezt a kormányt megelőző időkben, sajnos, nem abban a mértékben hintettek és plántáltak el a nép lelkében, amint azt a közérdek megkövetelte volna, a néppel megismertessük s hogy a régi mulasztást, hibát fokozott mértékben helyrehozzuk. Arra nézve, hogy e téren más nemzetek már jó eredménnyel dolgoztak, legyen szabad itt két közel lévő nemzetnek e téren való sikeres munkásságára rámutatnom és azt, mint tanulságos példát felemlítenem. Két éiwel ezelőtt az osztrák Bauernbund a Magyar Faluszövetség vezetőségét meghívta tanulmányútjára. 20 kisgazdatársammal nekem is szerencsém volt azon résztvenni. Amit láttam, az minden vérmes reménységünkön túlmenőleg rendkívül tanulságos volt. Kimentünk a Bécshez legközelbb eső ilyen tárházba, melyet a Bauernbund tart el s amelyhez hasonló 85.000 van Alsó-Ausztriában. Abban az épületben, amely több^ emelet magasságú volt, volt egy bankszerű pénztár, amely az odavitt termények árát azonnal kifizette. Ezenkívül megvolt az a nagy előnye, hogy már évtizedekkel korábban a tárházak útján a kisgazdákhoz egységes, minden vidék klimájának^ időjárásának és talajának megfelelő magot vittek. Ezenkívül megtették azt, hogy a raktárházhoz tartozó 18 község gazdái a terményfelesleget odavitték, megtisztíthatták a kisgazdák terményeiket, nagy szelektorba felöntötték és minden fajból egységesített súlyosabb búza jött ki a magtárba, s így, hogy ágy mondjam, jobb és súlyosabb kvalitású búzáért többet kapott a gazda, azonkívül visszakapta az ocsút, amelyet takarmányozás céljaira felhasználhatott. Legyen szabad itt alludálnom ÍBródy Ernő t. képviselőtársam beszédére, aki az imént a magyar kereskedők helyzetét tette szóvá. Nem vád kíván ez lenni a magyar búzakereskedők ellen, mert ez a rendszer itt nincs divatban. Ha a magyar kisgazda oda viszi a búzáját, akkor azt mondják neki, hogy 2—5% idegen magvat tartalmaz a búza s ezt levonják, pedig több mint valószínű, hogy azért csak elviszik és úgy adják tovább. Ennyivel t haladottabb kor van már Ausztriában. Azonkívül rendelkezésre áll közvetlenül a gyártól származó, tehát első kézből való s a gazdaközönség részére szükséges anyagi eszközök sokasága, nyersanyag, takarmány, olaj, benzin, petróleum. Minden termelőnek saját számlája van, amelyet évenként elszámolnak. Ezenkívül a fogyasztóközönség első kézből kapja a részére szükséges lisztanyagot és egyéb magvakat, s így a közbeeső két kereskedelmi tényező felszámítható haszna nullifikálódik. Ezt anélkül kívánom megjegyezni, hogy a kereskedelmet ezzel sérteni akarnám, csak mint példát hozom fel, hogy ha nekünk is volna ilyen szervezetünk, meg vagyok győződve róla, hogy nem volnánk ilyen mély ponton mezőgazdasági szempontból, amilyenen, sajnos, most vagyunk. Legyen szabad néhány szóvaL megemlítenem Dánia e téren való fejlettségét is. A szövetkezeti eszme és a kultúra égisze alatt a búzanemesítést, a baromfitenyésztést, jószágtenyésztést, tehenészetet és mindazt, ami ezzel összefügg, olyan magas fokra tudták fejleszteni, hogy nálunk még nagy idő kell ahhoz, hogy annak csak a felére is elérhessünk. Mindez a szervezettség a szövetkezeti eszme és a kultúra égisze alatt történhetik csak meg; ott már nem úgy termelnek, mint nálunk a falu tehetetlen népe, mert hiszen szakemberek mondják, hogy nálunk^ 3—400 fajta búzát termelnek. Ott már leszorították ezt arra a minimális számra, amelyet ennek a kis országnak klímája és földje megkíván és sikértartalom, minőség, mennyiség, szalmaerősség és rozsdaállóság mind sajátja annak a búzának s 14—18 mázsa körül van az országos átlag, amennyit termelni képesek. Ilyenformán ezek az aránylag kehesebb állami közterheiket talán könynyebben viselik, mert kétszer annyit termelnek, mint amennyit mi képesek vagyunk termelni, hiszen mi nagyon boldogok vagyunk, ha 8—9 métermázsa holdankénti átlagot tudunk elérni. Mélyen t. Képviselőház! Amikor itt ezeket az adatokat felsorolom és ezek felett elmélkedem, s amikor a mi barátaink mint követendő példát állítják elénk Dániát, akkor a mostani kormányzatot megelőző kormányzat iránti keserűség, hogy ne mondjam, vád tódul az ajkamra, mert magára hagyták a falu népét, nem törődtek vele, nem törődtek azzal, hogy tanulnivágyását ingyen könyvtárakkal, gazdasági vonatkozású tudományos könyvekkel kielégíitsék, hanem hagyták, hogy a falu népe batyúszámra, tízezerszámra vásároljon egy-egy vásár területén — mi, akik a vidéken vagyunk, a legjobban tudjuk, hogy mi történik ott — tíz-húsz fillérért egy csomó szennyirodalmat, Rinaldo Rinaldinitt, Genovévát, Kommunizald Zsuzsit és még nem tudom, micsoda erkölcsromboló ráadásokat, 15—30 fillérért adtak egy öl lelki mérget, amely feloldotta annak a falusig embernek erkölcsi érzékét, hitét, hazafiságát. A régebbi kormányzatok terhére írhatók ezek a dolgok s majd a részleteknél leszek bátor felhívni a figyelmet arra, hogy megtette-e a kormányzat ezen a téren a kötelességét. Nagyon természetes, hogy ezekéit az adottságokat, ezt a szennyet, ezt a piszkot a falu népe mind kívülről tudta, betanulta, bemagolta, de nem volt ideje, alkalma mást tanulhatni, hogy ezeken túlmenőleg 'megismerje: mi a búza, mert osak annyit tudott róla, hogy van búza, de hogy annak van proteinja, sikértartalma, keményítője és még nem tudom, milyen alkotóeleme^ azt már nem tudta. Nem tudta, hogy mit jelent a műtrágya használata, hogy mennyire áldásos ez és hogy más államokban miképpen tudják használni, arról fogalma sem volt. Arról sem tudott, hogy mi a tejnek az alkotóeleme, stb. Mélyen t. Képviselőház! Ismétlem, ennek a korszellemnek a kötelessége az, hogy ezeket a