Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

Az országgyűlés képviselőházának 501. mindig 20% kamatot szed. (Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan!) Megtettem a lépéseket ellene. Igenis, a falusi szövetkezeteknek, a tisztességes pénzintézeteknek meg kell tenniök a magukét az egész vonalon),, a nehéz időkben a rendelkezésére kell állaniok annak a földmívelőnépnek. Nem akarok privilégiumot senki részére, mert a szabad érvényesülésnek, a szabad kereskedelemnek vagyok híve az egész vonalon. A tehetségnek, a tisztességnek, a szorgalomnak, a munkának kell érvényesülnie. Mivel a földniívelésügyi miniszter úr politikáját ilyennek ismerem, költségvetését örömmel fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Mindenekelőtt Meskó Zoltán igen t. képviselőtársam beszédével kapcsolatban, mint l városiy sőt fővárosi képviselőnek, ki kell jelen- ; tenem, hogy itt hiába akarnák ellentétet támasztani a város és a falu lakossága között. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Bródy Ernő: Minden időben vallottam, de [ különösen ebben a nehéz időben állítom, hogy minden foglalkozási ág egymásra van utalva és Magyarországon az életképesség alapja a föld, Magyarország agrárország és Magyarországon a kereskedelemi és az ipar elpusztul, ha a földmüvelés nincsen rendben, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Krisztián Imre*. De csak I most veszik észre!) T. Képviselőház! Ma a legnagyobb probléma sőt nemcsak országos probléma, hanem világprobléma az, hogy a mezőgazdaság rentá- : bilis legyen. Ez nem egyszerű kis doloig, hanem az országoknak és világoknak politikáját mozgatja. Az a kérdés hogy hogyan lehessen olyan munkamegosztást és olyan termelésmegosztást csinálni, hogfy az agrár országok termékei el \ tudjanak jutni az ipari országokba. Ez a kér- ; dés. Magyarországon is. Törődni és foglalkozni j kell ezzel a kérdéssel és minden termelési ág- j nak egymásmellé rendelten kell működnieji eigy- I mást kell támogatnia. Azt a mesterséges vagy i látszólagos ellentétet, amelyet itt .fel akarnak j idézni a város és a falu népe között, le kell rombolni. (Helyeslés a jobboldalon.) Az nincs, mert Magyarországon a város és a falu becsületes, dolgozó népe egymásra van utalva. (Ügy \ van! Ügy van! — Krisztián Imre: így kellene lennie! — Csizmadia András: Ezt jó volna megmondani a fővárosnak! — Udvardy János: Különösen a piac kezelőinek!) Itt a főváros- • ban is mindig állítom és mondom, és nekem elhiszik, t. képviselőtársaim, akármilyen párton legyenek is, ha azt. mondom, hogy én a falu egészségét, kultúráját éppen úgy akarom, mint a városét, mert én azt akarom, hogy Öntudatos, önérzetes polgári dolgozóosztály álljon szemben az élettel, nem egy analfabéta, elbutított, a polgári élet színvonalairól lesüllyedt, hanem egy felemelkedett, kultúrában, tudásbán és önérzetben magas osztály vívója meg az élet harcát,* nehéz küzdelmét. Ez az én álláspontom és ehhez igazodik az is, amit mondani akarok. Meskó Zoltán igen t. képviselőtársam nagyon helyesen említette azt, hogy a földmíve1 ési érdekek megóvása nem jelenti a legális, a tisztességes kereskedelemnek indexre való tűzését. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Ebben az országban a magyar kereskedelem és az ipar megtette mindig kötelességét. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Különösen a magyar gabonakeresütése Ï9È1 május 9-én, szómbaion. 75 kedelem volt az, amely világhírű volt a maga fürgeségével, r a maga mozgékonyságával, a maga tisztességével. Engedelmet kérek, amikor olyan szomorú jelenségekkel .alálkozunk, mint amilyen volt a Strasser és König-oég pusztulása, a Sebreiber-cég pusztulása, akkor nekem azt kell mondanom és azt kell a mélyen t. földmivel ésügyi miniszíter úr figyelmébe ajánlanom, hogy ennek a túlzott etatizmusnak legyen vége. Ezeknek az időknek, amikor a jogosult kereskedelmiét a maga életműködéséből kikapcsolják, nincsen semmi értelme, ellenkezőleg a szakértelmet mindenüvé be kell vonni, a szakértelemnek helyet kell adni minden vonalon és a magyar legális gabonakereskedelmet nem szabad kirekeszteni, hanem inkább be kell vonni abba a munkába, amely a földmívelés előtt is áll Magyarországon. Igen t. Képviselőház! Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy egyáltalában szakítsanak^ azzal a rendszerrel, amely a maga megindulásában lehetett jóhiszemű, amikor itt mindenféle szövetkezeteket alimenltáltak. A szövetkezeti eszme nagy eszme és a szövetkezeti eszme, amely az önsegély alapján áll, nagy eszme, de nem szolgálja a nemes oélt az olyan szövetkezet, amely elfajulásában csak arra alkalmas, hogy parazitáknak adjon helyet és csak arra alkalmas, hogy illegális konkurrenciát csináljon a kereskedelemnek és az iparnak. A szövetkezetnek ezeket a fattyúhajtásáit az állam utasítsa el magától, mert abból semmiféle jó nem származik, hogy itt a szövetkezeti eszme kicsúfolásával és a szövetkezeti eszmével való visszaéléssel, az altruizmus megkerülésével paraziták kapaszkodjanak fel a magyar állam életfájára, amelyét szívnak a kereskedelem és az ipar jogosult érdekeinek hátrányára* Ezeket akartam általánosságban a földmívelésügyi tárcával kapcsolatban megjegyezni. Most pedig engedje meg a t. Képviselőiház, hogy olyan térre lépjek, amely, azt hiszem, senkinek az ellenérzésével nem fog találkozni, sőt mindenkinek (tetszésével találkozik. A mélyen t. földművelésügyi tminiszter urat is kérem.s legyen kegyes támogatni engem kérésemben. Ez a kérdés a turisták ügye. A magyar turista ügy is jelenti a város, a főváros népének, az irodák, a műhelyek szegény dolgozó áldozatainak kívánságát kifelé a szabadba, a szabad levegőre. Hogyan áll ez a magyar turista ügy? Legjobban meglátjuk ezt abból az átiratból, amelyet a pénzügyminiszter intézett 1930-ban a vallás- és közoktatásügyi, továbbá a földmívelésügyi miniszterhez. Ebben elsősorban megvan állapítva, hogy nemzetgazdasági szempontból mit jelent a turista kérdés. Azt jelenti, hogy (olvassa); <<A külföldön utazó, nyaraló magyar közönség által külföldre vitt összegek az ország fizetési mérlege szempontjából jelentős tehertételt képviselnek. A fizetési mérlegre vonatkozó számítás szerint a magyar részről külföldre vándorolt összeg, 1928-ban mintegy 44 millió pengő, 1929-ben már közel 57 millió pengő volt.» Megmondja ez a pénzügyminiszteri átirat, hogy (olvassa): «Elsősorban azoknak az okoknak elhárításával kell a céltmegközelíteni, amelyeknek ma a külföldi utazások és nyaralások tulajdoníthatók. Ezek az okok, hogy az üdülést, és pihenést kereső közönség ma különösen az országnak a trianoni békeszerződés folytán történt megkisebbedése következtében ezt sajnos, gyakran olcsóbban, jobban, kultúrigényeinek megfelelőbben találja meg külföldön, mint az ország területén. Magyarország