Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-500
Az országgyűlés képviselőházának 500. ülése 1931. évi május hó 8-án, pénteken, Almásy László, Puky Endre és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1931/32. évi állami költségvetés egyes tárcáinak tárgyalása. A külügyi tárca. Felszólaltak : Kornis Gyula, Hegymegi Kiss Pál, Wolff Károly, Pakots József, báró Láag Boldizsár, Lukács György, Bogya János, Peyer Károly, Pintér László, Malasits Géza, gróf Károlyi Gyula. Az I. címhez : Farkas István. — Földművelésügyi tárca. Felszólaltak : Marschall Ferenc előadó, Hegymegi Kiss Pál. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az indítványkönyv felolvasása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Bethlen István, gróf Károlyi Gyula, Mayer János, Wekerle Sándor. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Pakots József jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Gubicza Ferenc jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző úr. Napirendünk szerint következik a külügyi tárca költségvetésének folytatólaigos tárgya lása. ^Szólásra következik Kornis Gyula képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Kornis képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Kornis Gyula: T. Ház! Amikor a különböző tárcák költségvetéseit egybevetem, nyugodtan állapíthatom meg, hogy a külügyi tárcát a takarékosság ollója nem nyirbálta meg, ami nagyon jól érthető, mert sohasem állt olyan súlyos és bonyolult feladatok előtt a magyar külpolitika, mint éppen ma. Az a 11 millió pengő tehát — és ebből le kell vonni 3 millió pengőt, mint konzuli bevételt — úgy mint tavaly, az idén is van előirányozva, egyrészt a külügyi szolgálatra, másrészt ennek belső igazgatására. Amikor most a t. Házban először ragadom meg a szót, (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon) nem ereszkedem a költségvetés számoszlopainaik rétegeibe, hanem olyan kérdést tárgyalok, amely az egyetemes emberiségnek, a világkultúrának, a humanitásnak az ügye, amely közelről érinti hazánkat is, tudniillik a szovjet-problémát. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársaim közül — éppen a költségvetési vitában is — többen érintették ezt a kérdést, részint gazdasági, részint hadügyi szempontból. Teignap pedig az igen t. előadó úr KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXVI. igazán magas szinvonalú s mélyenszántó előadásában, amely mindnyájunkat megragadott, bizonyos optimizmussal tárgyalta a kérdést, egyrészt politikai szempontból, — amikor ő abban a hitben él, hogy a szovjet most már lassanként visszavonul a világforradalmi gondolattól — másrészt pedig gazdasági szempontból; ebből a szempontból sem tartotta a t. előadó úr a szovjetet túlságosan veszedelmesnek, mert hiszen ez a mostani szovjet rabszolgarendszer, felfogása szerint, csak átmeneti jellegű. (Váry Albert: Tizenhárom éve!) Később bátor leszek kifejteni, hogy a megfelelő adatok alapján nem tudom osztani ezt az optimizmust, (Helyeslés jobb felől és a középfin. — Vary Albert: Sajnos, mi sem látjuk!) úgyhogy kénytelen vagyok az előadó úrral szemben más álláspontra helyezkedni. (Hegymegi Kiss Pál: Halljuk!) Nemzetközi jogi álláspont, hogy más államok ügyeibe ne avatkozzunk, itt azonban nem egy állam belügyeiről van szó, hanem az egész emberiségnek, az egész emberi kultúrának ügyéről. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen.) Éppen ezért a kérdésnek az emberi történet és kultúra velejébe végó jelentősége igazolja azt, hogy ezt a kérdést itt a t. Ház előtt tüzetesebben megvizsgálom. Elöljáróban két gondolatot vagyok bátor kiemelni. Először is a tények iránti kötelező lojalitással óhajtom a kérdést elemezni, mintegy fogalmilag behűtve, szenvedélytől mentesen, egyrészt annak az igazán nagyranőtt irodalomnak alapján, amely â kérdés körül pro és kontra fejlődött, másrészt azok előadása alapján, akik nemrég jöttek vissza SzovjetOroszországból. Olyanok számára, akik a kérdéssel behatóan foglalkoztak, természetesen valami sok újat nem tudok mondani., Olyan plasztikus képet akarok azonban a kérdésről röviden a t. Ház elé vetíteni, amelyről azután levonhatom a, további konzekvenciákat. Másik előljáró megjegyzésem az, hogy amikor itt a bolsevizmus kritikájába fogok és annak veszedelmét mutogatom, eszem ágában sincsen a nyugati kapitalizmus kinövéseinek vagy ragadozó szellemének védelme, (Altalános helyeslés.) mert hiszen az én konklúzióm 1
