Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

Àz országgyűlés képviselőházának 501. illése 1931 május 9*én } szombaton. 61 megbízottja márkázza le azt az árut; az &z áru mehessen külföldre, amely a földmívelés­ügyi minisztérium által márkázva van. (He­lyeslés.) Nagyon kérem a mélyen t. földmívelés­ügyi miniszter urat még arra is, amit a múlt évben is kértem, hogy a községben a határ­utakat az úgynevezett dűlőutakat hozassa rendbe a kormány. Tudom, hogy a kormány­nak nincs erre pénze, hiszen mindenért a kormányhoz megyünk, mert a kerületnek ma a képviselője nem képviselője, hanem hordárja és kijárója, akiről mindenki azt hiszi a ke­rületben, hogy mindent meg tud csinálni. Mi meg csak a miniszter urakat zaklatjuk, holott tudjuk, hogy nincs rá fedezetük. Naponta be­adunk 40—50 kérvényt adóelengedésért, ár­verés felfüggesztésért. A miniszter adjon meg nekünk mindent, pedig a rossz gazdasági helyzet miatt meg van kötve a keze. Mi ezzel tisztában vagyunk és meg vagyunk győződve, hogy ennek a kormánynak minden egyes tagja szeretettel viseltetik a falu iránt és a szívén viseli úgy a falu, mint a város érdekeit. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Éppen azért tisztelettel felhívom a mélyen t. földmívelés­ügyi miniszter úr figyelmét arra — hiszen a miniszter úr ismeri Bihar megyét, hogy ott eső után olyanok az utak, hogy hat ökör se húzza ki a szekeret a kátyúból. Mezősásnál pl. van egy 3 km.-es út, ahol a kisgazda nem tudja földjét megközelíteni, ha fél óráig esik az eső. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezekre az utakra hívom fel az igen t. miniszter úr figyelmét és kérem, ihogy amint a pénzügyi helyzet megengedi, ha talán kicsit meg is kell erőltetni magukat, ezeket az uta­kat hozassa rendbe. (F. Szabó Géza: A keres­kedelemügyi miniszterhez tartozik!) Tudom t. képviselőtársam, de a földmívelésügyi minisz­ter úrtól nagyon sok függ és én nagyon bízom a földmívelésügyi miniszter úrban. Még egy kérésem van az igen t. földmíve­lésügyi miniszter úrhoz. Mezőpeterd község — ezt már az elődöm is kérte — öt év óta jajgat, hogy ott egy kirakodóállomás létesíttessék. Tudom, hogy ez is a kereskedelemügyi minisz­ter úr hatáskörébe tartozik, de a földmívelés­ügyi miniszter úrnak is beleszólása van ebbe a kérdésbe azért, mert ez nemzetgazdaságilag nagyon fontos kérdés. Megint csak Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársamra hivatkozom, hogyha Mezőpeterd és más községek, a legköze­lebbi állomáson akarják gabonájukat feladni, 16—18 kilométerre kell, hogy menjenek. A leg­jobb esetben tehát két fordulót tudnak csinálni, a legtöbbször azonban csak egyet. Pedig hely­ben van az állomás, helyben van a vonat, mind­járt a falu végén, oda tehát 5—6 fordulót is tudnának csinálni naponta. Ez nemzetgazdasá­gilag is igen sokat jelent, ezért nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, szíveskedjék odahatni, hogy ez a kirakodóállomás meg­legyen. Egy fabódé is elégséges, — nem kívá­nunk díszes kőfalat — továbbá 15 méteres vá­gány és kész a kirakodó. Kérem tehát a minisz­ter úr jóakaratú intézkedését ebben az ügy­ben is. Igen t. Ház! Volna még sok mondani valóm, de nem akarok például a termelés kérdéseinek vitatásába belebocsátkozni, mert a miniszter úr és az ő szakemberei jobban tudják, hogy mit engedjenek, hogy mit szabad termelni. Még csak egy kérdésre hívom fel a minisz­ter úr figyelmét és ez a lentermelés. Ezt azért vagyok bátor itt előhozni, mert a Lentermelő­Intézet kormánysegítséggel működik itt Buda­KÉPVISELÖHAZI NAPLÖ. XXXVI. .pesten. Nem tudom, hogy az igen t. miniszter úrnak van-e tudomása arról, hogy ez az intézet egyenesen becsapja a termelőket. Az én kerü­letemben például nem volt hajlandó átvenni a termést, pedig előbb felbuzdította a gazdákat, hogy csak termeljenek, de amikor látta, hogy jó a termés, azt nem vette át, csak fele áron. Nagyon kérem tehát a miniszter urat, hogy eb­ben az ügyben szintén legyen erőskezű és üs­sön azok közé, akik a nép gyengeségét kihasz­nálják. A többi kérdésekkel nem foglalkozom, mert amint mondottam, a miniszter úr és igen érté­kes szakemberei jobban tudják, hogy mit lehet az ország előnyére tenni és mit nem. A miniszter úr iránt a legnagyobb bizalom­mal viseltetem és tárcája költségvetését elfoga­dom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb­oldalon és a középen. A szónokot számosan üd­vözlik.) , Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Lázár Miklós! Elnök: A képviselő úr nincs itt; jelentke­zése töröltetik. Szólásra következik? Pakots József jegyző: Keisinger Ferenc! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Nem bírotín követni elóUtem szólott Takách t. kép­viselőtársamat abban a felfogásban, hogy ne beszéljünk sokait a dologról, mert hiszen a föld­mívelésügyi miniszter úr jobban ismeri a dol­gokat, mint ő. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ezzel az elmélettel kár annyit is beszélni, amennyit Takách képviselőtársam is beszélt, mert lehet, hogy azt is, amit Takách képviselő úr elmondott, a miniszter úr jobban tudja. Nem is ütköznék meg rajta, ha ez igaz volna, hiszen a miniszter úr kezébe az egész ország területéről összefutnak az adatok, a szálak és valószínű, hogy nagyobb az áttekintése. Nem csodálkoznám rajlta tehát, ha ez igaz lenne. Ennek az elméletnek alapján azonban minden képviselőnek felesleges volna beszélni, mert úgyis jobban tudja a miniszter. (Takách Géza: De ha jó tanácsot adunk, azt elfogadja a mi­niszter úr!) A képviselő nagyon tiszteletreméltó szerepe nagyon sokszor éppen az, hogy esetleg kritikájával alátámassza azit az ügyet, amelyet a miniszter is képvisel. Méltóztassanak meg­engedni tehát, hogy kivételesen ennél >az ügy­nél beszédem innen, a szocialisták padjairól alá­támasztó beszéd lehessen és tessék előlegezni nekem még azt is, hogy szabad a földkérdéshez értenie másnak is, mint annak, aki csizmában­jár, vagy aki versenyistállót tart fenn. Figyelemmel végighallgattam az előadó úr beszédét és (meg kell állapítanom, hogy régen hallottam olyan mindenre kiterjedő, szakszerű előadói beszédet, mint amilyent Marschall t. képviselőtársam mondott el a földmívelésügyi tárca tárgyalása keretében. De éppen azért, mert ez az előadói beszéd ilyen tökéletes, ilyen mindemre kiterjedő, ilyen komoly és szakszerű volt, vagyok bátor azt a megállapítást tenni, hogy viszont annál súlyosabb vádiratot azután ez ellen a kormány ellen régen nem szerkesz­tettek, mint aminő Marschall képviselő úr elő­adói beszéde volt. A képviselő úr nagyon ko­moly számokkal igazolta mindazt, amit ez a kormány a földmívelés érdekében tett, de ennél sokkal nagyobb, sokkal messzebbmenő adatok-

Next

/
Thumbnails
Contents