Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

60 Áz országgyűlés képviselőházának i Felvetem azt a gondolatot, igen üdvös megoldás lenne, ha végkielégítésképpen minden rokkant földet kapna az országban. (Folytonos zaj a baloldalon.) Kérem, ne nevessünk ezen, mert ezek az életüket kockáztatták, áldozták a hazáért, azért, hogy mi itt most élhessünk. Azok minden áldozatot megérdemelnek. Ez nem nevetséges dolog, ennél a kérdésnél méltóztassék komoly lenni, nem pedig nevetni. (Helyeslés a jobboldalon.) Legyen szabad még felhívnom a mélyen t földmívelésügyi miniszter urat arra, hogy a traktorokat a kisgazdáknál hivatalosan be kellene szüntetni. Kerületemben több, mint húsz gazda ment ttönkre a traktorok miatt. Az ügynökök rájuk sózták a traktorokat, sőt továbbmenőleg most autókat kezdenek a kisgazdákra rásózni. (Gr. Hunyady Ferenc: Miért hagyják magukat?) Azzal beszélik rá őket az autóvásárlásra, hogy gyorsabban tud gazdálkodni és fuvarozni is lehet, ami szintén keresetet jelent. Ezeket a szerencsétlen kisgazdákat nincs aki felvilágosítsa, pedig mindent el kellene követnünk, hogy ilyen üzletekbe ne menjenek bele. Nem tehetek róla, de véleményem szerint a traktor való talán egy nagy gazdaságba, még az ezerholdas gazdaságba sem való traktor. (Beck Lajos: A traktorok ellen pedig ne csináljon propagandát.) Kiszámítottam, hogy egy ezerholdas gazdaságnál négy traktorra van szükség. Ez 20.000 pengő kiadást jelent évente, a mi kimegy külföldre, mert az olajat és benzint külföldről kell behozni. 1200 holdhoz kellene 80 pár ökröt tartani. Az a 80 pár ökör pedig — mondjuk, hogy 10%-a selejtezésre jön — kihízlalható, a birtokos tehát nem veszítette el, amit beléjük fektetett. Még a föld is jobb lesz, mert a 80 darab ökör trágyát ad a földnek. Ez nem megvetendő dolog. Nagyon meggondoltam, mielőtt elhatároztam, hogy a Képviselőház elé hozom ezt a kérdést. (Zaj balfelől.) Tudtam, hogy nagy kritikának leszek kitéve. Kijelentem, nem szeretem az autót és a traktort a kisgazdáknál egyáltalán, mert amíg nem volt traktor és nem volt autó, nem voltak a kisgazdák úgy eladósodva, mint ma. (Mozgás és zaj.) Mert igaz, hogy az autó sebesen viszi a gazdát, de kiviszi a birtokából is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Távol áll tőlem, hogy az ipar ellen beszéljek. En csak a fajtámnak, a véremnek igazságát és védelmét követelem. Az Alföldnek öntözéséről sok szó esett. A múltkor egy mérnöki konferencia volt és ott egy igen-igen nagy tiszteletben álló professzor úr kijelentette, hogy ezt nem lehet keresztülvinni, mert a Tisza töltései nem bírják ki, ha dagasztják a Tiszát, a víz esetleg elvágja a töltéseket stb. Meghajlok a professzor úr bölcs ítélete előtt és elismerem az ő nagy tudományát, de ide nem professzorok kellenek, ide ceruza kell és papiros. Ki kell számítani, érdemes-e a Tisza töltéseinek oldalát kibetonozni, hogy ne tudja elszakítani a töltéseket. Ha a terméstöbblet az öntözés révén behozza a költségeket, akkor megérdemli a Tisza, hogy kibetonozzuk az oldalát és öntözzük vizével a talajt. Legyen szabad a miniszter úr figyelmét felhívnom még az ármentesítésre, mert vannak községeim, — Mezősas és Ártánd községek — ahol óriási területen van talajvíz. Mivel így a föld terméketlen, hogy ezt termékennyé lehessen tenni, kérem a miniszter úr gondoskodását, hogy az ottani kisgazdák érdekében a kanalizálás vagy akár az alagcsövezés megtörténjék. A múlt évben már voltam bátor a föld1. ülése 1931 május 9-én, szombaton. mívelésügyi miniszter úrnak figyelmét felhívni arra a lehetetlen ihelyzetre, hogy az én kerületemben — megint csak hazabeszélek — 8 és 10 fillér a tej ára. (Halljuk! Halljuk!) Ha pár literrel többet szállítanak Debrecenbe, a tejátvevő szövetkezet a többletet nem akarja átvenni, hanem arra alkuszik. Mit csináljon az a szerencsétlen ember, aki bevitte a tejet? Vissza nem viheti 60—70 kilométerre, tehát átadja a tejet alacsony áron is. Kértem a minisz-. ter urat, hogy a honvédelmi miniszter úrral karöltve vezessék be a katonáknál — a mellett az iskolákban is'— komolyan, ne csak próbára a tejet, és rendszeresítsék a tejfogyasztást állandóan. Tessék megbeszélni a honvédelmi miniszter úrral, hogy kapjanak a katonák minden héten legalább egyszer vajat, egyszer pedig túrót. Ez sokkal jobb, mint a száraz kenyér és így meg volna oldva legalább jó pár millió liter tej elhelyezése. T. Képviselőház! Buday igen t. képviselőtársam beszélt itt a gyümölcsről és arról, hogy nem a magyar gyümölcsöt fogyasztjuk. Valahányszor az állomáson kiabálják a banánt és a mandarint, odamegyek az Ibusz. pavillonjához és kérdem, hol a magyar alma és más magyar gyümölcs, mert az Ibusz.-nak kötelessége volna, hogy magyar gyümölcsöt áruljon, sőt Tasnádi Szüts Andor elnök urat is felkerestem — nem voltam lusta — és felhívtam figyelmét arra, hogy magyar gyümölcsöt nem árulnak. (Mozgás.) Necsak itt lármázzunk a Házban, mert ezért talán nem a kormány hibás, hanem hibásak vagyunk mindnyájan, ahányan vagyunk, ha nem követeljük mindenütt, hogy magyar gyümölcsöt áraljának. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! En nem írom alá azt, hogy a magyar gyümölcs férges. A magyar gyümölcs igenis kitűnő. A magyar alma világhírű, a magyar dinnye kitűnő és mindenütt megveszik. A magyar gyümölcsöt csak szeretni kell és vásárolni kell. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat arra is, szíveskedjék odahatni, hogy a baromfitenyésztést még jobban felkarolják. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Bihar vármegyében, — nem az én kerületemben — vannak községek, így pl. Apáti, amelyekben a baromfitenyésztés nagyon jól bevált. Itt sem hasból beszélek. Elmentem Apátiba, jól lehet, nem az én kerületem és megnéztem több ilyen baromfitelepet. Egy 3—4 holdas kisgazdánál gyönyörű kis fajcsirkéket láttam. Megkérdeztem, hogy mit árul ki belőlük, azt felelte, hogy pár ezer pengőt. Nem szabad tehát ezt a kérdést lekicsinyelnünk, ha egy kisgazda a baromfiból pár ezer pengőt tud árulni, hanem ezt az akciót folytatnunk kell. Ami a kivitelt illeti, szintén Bihar vármegyében történt meg, hogy az állami gazdaságból Londonba küldtek egy vagon vágott csirkét és utána egy vagon tojást. Ha ez beválik, ott nagy vásárt fognak csinálni. De természetes, hogy kufárok kezébe nem szabad adni a szállítást, mert már a múltban tapasztaltuk, hogy valahányszor idegenek szállítottak a külföldre, sohase vallottunk vele dicsőséget. Ott volt a sertéshússzállítás Angliába. Égett az arcom, amikor a múlt évben Londonban voltam és azt mondották az árusok nekem: uram, megcsaltak bennünket, már a saját sertésünket se tudjuk eladni amiatt, mert rossz húst küldtek Magyarországról. Arra kérem tehát a kormányt, hogy avatkozzék bele az ilyen szállításokba, a kormány szakértő-