Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-501
56 Az országgyűlés képviselőházának volna, hanem azért, mert még nem férkőztek hozzá a gyújtogatok. De méltóztassanak elhinni, ha azok a gyújtogatok oda, a nép közé kijutnak, akkor nem lesz elég tűzoltó ebben az országban. Én elfogadom a javaslatot. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon. — A Szónokot számosan üdvözlik) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Képviselőház! Kénytelen vagyok foglalkozni előttem szólott t. képviselőtársam beszédével és elismerni, hogy örömmel töltött el az, hogy azt látom, hogy fővárosi képviselők is intenzíven foglalkoznak a mezőgazdaság ügyeivel. (Esztergályos János: Ha már a kisgazdák maguk nem foglalkoznak vele. Hol vannak azok? — Meskó Zoltán: TJgyan! Ugyan! — Esztergályos János: Egy sincs itt belőlük, csak nagybirtokosok vannak itt, nem kisgazdák! — Meskó Zoltán: Ugyan kérem! — Esztergályos János: Mutasson egyet az úr! — Meskó Zoltán: Hát én nem vagyok az? — Elnök csenget. — Esztergályos János: Jó, hogy egy itt van, az is hallgat! — Meskó Zoltán: Amilyen munkás maga, olyan kisgazda én is vagyok, nyugodt lehet! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas Tibor: Egyrészt az idő rövidsége miatt nem foglalkozom e tárca keretében r a mezőgazdaság világpolitikai helyzetével, másrészt pedig azért sem, mert hiszen ez nem is annyira fontos, hiszen eleget beszéltünk már a Házban erről a kérdésről. (Esztergálvos János: Sokat beszéltünk és hiába! Falrahányt borsó! Kész komédia az egész parlamentarizmus! — Meskó Zoltán: Egyedül van a szocialisták közül és milyen lármát csap!) Elnök: Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. Most már tessék csendben maradni! Farkas Tibor: [Bjátor vagyok a t. Ház figyelmét felihívni arra,i Ihogy a mezőgazdaság átszervezésének 1 időpontja^ talán mégsem a mai ádőpont, ;amik(or tulajdonképpen nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Végtére a német-osztrák vámunió kérdése szerintem nagyon fontos kérdés, és ez mindenesetre befolyásolhatja azt ; az állásfoglalást, amelyet a viszonyok mireánk! kényszerítenek. Ennélfogva a nagy koncepciójú átszervezésekről ma talán időelőti beszélni. Egyről volna időszerű beszélni, arról, amit igen helyesen említett fel t. képviselőtársam, hogy egy ország függetlensége, átütő ereje attól függ, hogy hány gazdaságilag független exisztencia van abban az országban. (Ügy van! balfelöl.) Itt tulajdonképpen két feladat előtt állunk, egyfelől meg kell [mentenünk azokat az exisztenciákat, akiknek függetlensége ma már veszélyeztetve van, másodszor törekednünk kell arra, hogy ujàbh független exisztenciákat teremtsünk. Ezt szerény véleményem szerint nem fogjuk eldönteni azzal, hogy a' 'búzatermesztés jövőjével foglalkozurjk, a baj gyökeréhez kell lenyúlnunk, mert a hitelkérdés elintézése nélkül nem fogjuk megoldhatni ezt a kérdést. Ma a mezőgazdaság ilyen magas kamatterhek mellett nemcsak hogy termelését fokozni nem tudja, hanem mai nívóját sem tudja fenntartani. Ma már az egész mezőgazdaság, akár kis-, közén- vagy nagybirtokos, abból él, hogy tőkéjét fogyasztja. Nagy általánosságban ez a helyzet. (Mattá Árpád: Adóssága kamataiból él!) Igen, tökéletesen így van és az adót is adósságból fedezik. Ez teljesen egészségtelen állapot és ezen olyan könnyen nem fogunk segíteni, hogy azt mondjuk 1 , hogy most redukáljuk a búzatermelést, vagy pedig a mi1. ülése 1931 május 9-én, szombaton. nőségi búzatermelésre térünk át. (Szabó Sándor: Nem lehet a holdakat is redukálni.) És nem lehet senkit elbocsátani. (Szabó Sándor: Ugy van! Munkásredukció itt nem lehet!) Én is azt hiszem, munkásredúkcióról nem lehet szó és azt hiszem, nagy általánosságban nem lehet Magyarországon szemrehányást tenni a nagybirtokosoknak — nem mondom, hogy talán vidékenként itt-ott nem lehetne — azért, hogy nem tanúsítottak volna szociális érzéket, legalább is abban, hogy nem mechanizálták végletekig a termelést. (Ügy van! Úgy van! a jobbés baloldalon.) Határozottan állítom, hogy ma. gángazdasági szempontból nagyon sok! középés nagybirtokos redukálhatná üzemköltségeit, ha gépeket használna kézimunkások helyett. (Igaz! Ügy van!) Én nem azt állítom, hogy a földbirtokosok nem követtele el nagyon sok téren mulasztást, de végre is nem azért vagyunk mi itt, hogy ok nélkül sebeket tárjunk fel, sebeket bolygassunk meg, hanem azért, hogy megpróbáljuk néhány szóval megérteni egymást és hogy közösen keressük azokat az utakat, amelyeken haladva segíteni lehet. (Altalános helyeslés.) Mindenesetre igazat adok azoknak a képviselőtársaimnak, akik itt mellettem felhozzák ezt a kérdést. Az agrár Magyarország vezetősége szerintem a múltban nem teljesítette azt a kötelességét, amelyet egy agrárországiban teljesítenie kellett volna. (Petrovácz Gyula: És ma?) En sokkal szívesebben láttam volna, ha ebben az agrárországban alulról kezdték volna a talpraállítást és auníkor elismerem, hogy nagyon szép, ' talán létjogosultsággal bíró nagy intézmények alakultak ebben az országban a kultusztárca terén, az a kultúra, amelyre elsősorban szüksége volna Magyarország újjáépítésének, a falu kultúrája ezzel nem áll arányban. (Igaz! Ügy van! balfelöl. — Rassay Károly: A praktikusság kultúrája!) En nem tartom helyesnek azt az építkezést, — és talán műszakilag is igazat adna'k ebben nekem képviselőtársaim — Iha valaki a falakat, az alapokat akarná később megcsinálni és előbb építené meg a felépítményt. (Bródy Ernő: Ilyen a parlament is! — Rassay Károly: A torony tmesszebb látszik, mint az alap!) A torony messzebb látszik és messze hirdeti az építtetőt. (Bródy Ernő: így van az egész politikai életben: Felsőház van, de titkos szavazás nincs!) En azt hiszem, bizonyos, logikái hiba van ahban, amikor azt mondj ás., hogy csökkentsük a búzával bevetett területet. Csak példaképpen hozom fel ezt, «hiszen a búza problémája határozottan nagyon fontos Magyarországon. De a másik oldalon meg minden gazda, minden szakemíber kénytelen elismerni, hogy Magyarországon ma még nagyon is lehetséges volna a termelés fokozása, mert hiszen olyan alacsony átlagterméssel dolgozunk, hogy ez naivon szükséges voliia. Ha tehát szükséges a rentabilitás szempontjából a termelés fokoterületegységeken, akkor avval, hogy csökkentjük a termésterületet, — előbb-utóbb kénytelenek leszünk véleményem szerint is csökkenteni — különösen akkor, ha evvel párhuzamosan emeljük az egységterületen produkált gabonamennyiséget, nem jutunk a kérdés megoldásához. De mindenesetre — amint megjegyeztem — a nagy átszervezés időpontját addig, amíg itt Közép-Eurónában egy olyan általános kereskedelempolitikai helyzet nem alakul ki, amire be tudunk rendezkedni, nem tartom elérkezettnek, nem tartom időszerűnek, mert lehetségesnek tartom, hogy ezáltal a-mai *
