Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

54: Az országgyűlés képviselőházának 5 akkor érez, amikor lába alól kiveszik a földet, nagyon keserű gyümölcsöket fog hozni őszre. Nagyon kérem az igen t. miniszter urat, hogy a kormány igyekezzék mentől hamarább és mentől sürgősebben keresztülvinni ezeknek a törvényeknek az életbe való átvitelét. (Helyeslés.) Az iparfejlesztési törvény tárgyalása alkalmával is felemlítettük, — és itt kénytelen vagyok megint felemlíteni — hogy ott sem a kisiparosok nyertek védelmet. Annak a törvénynek is jórészben az erősek, a Gyosz. és tagjai kaptak megfelelő védelmet. Sajnálatos módon a kartelltörvény is körülbelül úgy alakult, hogy azért ezek is védelmet kaptak a maguk monopolisztikus eljárására. Az előttem szólott t. képviselő úr elutasítja magától a gabonamonopólium gondolatát. Amikor ilyen gazdasági kérdésben egy alkalommal beszéltem, a gabonamonopólium álláspontján voltam és vagyok ma is. A kormán v-„ nak az a hite, hogy a gabona árának megfelelő színvonalon való megtartását azáltal fogja elérni, hogy intervenciós vásárlást eszközöl megfelelő árban és megfelelő mennyiségben, nem tudott megvalósulni, mert az ehhez szükséges cirka 120 millió pengőt a kormány nem kapta meg a hitelintézetektől. Külföldi kölcsönre az én megítélésem szerint itt nem volt szükség. Leszek bátor egypár ténybeli adattal (megmutatni, hogy a külföldi kölcsönre nem volt szükség, ellenben magánvállalkozások megkapták a 100 millió pengőt a vásárlásokra. A magyar kormány nem elég jó, de Strasser és Kőnigek meg Schlesinger és Polakovitsok jók arra, ' hogy százmillió pengőt bocsásson rendelkezésére a Tébe. Mindenütt, ahol a közület jelentkezik, a legfontosabb közmunkák végzéséhez szükséges összegek hitelezésére, annak elutasításban van része, akár hívják azt magyar államnak, akár hívják azt Budapest székesfővárosnak, azon a címen, hogy nincs pénz. Méltóztassék egyszer csak a pénzügyminiszter úr jelentését is figyelemmel kísérni. A pénzügyminiszter úr jelentésében, a legutóbbiban is, ki van mutatva, hogy a betétállomány 1457 millió pengő csak^a Tébe.-be tartozó tizenkét banknál és az ország összes bankjaiban 4500 millió pengő. Bocsánatot kérek, mégis csak tudni kell, hogy honnan származik az a pénz és hová jut ez a horribilis pénz, mert senki ebben az országban nem jogosított a hitelviszonyokat monopolizálni. (Helyeslés.) A gazdasági életet irányítani egyedül a magyar kormány van hivatva ebben az országban s aki a gazdasági életnek egy része, egy szerve, annak kötelessége a kormány irányítása szerint a gazdasági életet szolgálni, mert a gazdasági életet nemcsak kiszipolyozni lehet, hanem szolgálni is kell. És ha mi a főkét ebben a tekintetben nem fogjuk megrendszabályozni, akkor nem teremthetünk rendet. A kormány törekedett ebben az imént említett négy gazdasági törvényben ezt cselekedni, de megítélésem szerint, — mint ahogy az összes felszólalók panaszából 'ki is hangzott — a végrehajtás tekintetében nem látjuk meg azt a szigorúságot, amelyet el kell várni. Ha 4500 millió pengő betéti állomány van az országban, akkor bizony tudni kell: honnan ez az óriási pénzöszszeg és hova fordítják. Ha statisztikát készítenének ebben a kérdésben, kisülne, hogy ennek az összegnek 85 százaléka a közép- és kisemberek megkoplalt garasa. Kérdezem: hogyan lehetséges az, hogy ezek fölött az óriási tőkék fölött az állam ingerenciája nélkül szabadon 1. ülése 1981 május 9-én, szombaton. rendelkezzenek? A bankok nem arra kaptak licenciát, hogy mindennel foglalkozzanak, csak pénzüzletekkel nem. Az összes bankok arra kapták a licenciát, hogy Magyarország pénzforgalmát bonyolítsák le, betéteket fogadjanak el és hiteleket, kölcsönöket folyósítsanak. Méltóztassék megnézni, hogy mit csinálnak a bankok? Eszükbe sincs, hogy ezt az általuk nyert licenciát^ ilyen módon, jogosan és törvényesen felhasználják, hanem magukhoz ragadják a gazdasági élet minden ágát. Hiszen a Hitelbanknak egymagának 40 egynéhány iparvállalata van, de esze ágában sincs, hogy a pénzforgalmat, a hiteléletet szolgálja. (Egy hang a jobboldalon: Mindig a Hitelbank!) Többi bankjaink ugyanezt cselekszik. A bankok nem érik be azzal a tevékenységgel, amelyhez joguk van, hanem ezen túlterjedőleg a gazdasági életre tenyerelnek rá és itt minden boldogulást lehetetlenné tesznek. Méltóztassék csak figyelemmel kísérni, hogy akár egy kisgazdaember, akár egy kisiparos ember, amikor a maga kátyúba jutott gazdaságának segítséget keres, nem képes párszáz pengőhöz 'hozzájutni. Amikor a kartelltörvényt tárgyaltuk, akkor itt több oldalról felhangzott az a megállapítás, hogy ebben az országban iparellenes hangulat van. Dehogy van íparellenes hangulat; merkantilellenes hangulat van, mert a többszörös és sokszoros közvetítés az, amely megnehezíti a termelőnek és a fogyasztónak a boldogulását, oda ékelődik felesleges módon a termelő és fogyasztó közé, úgyhogy bekövetkeznek ezek a szörnyű dolgok, hogy a falusi nép alig tudja S—10 fillérért a tejet értékesíteni, ellenben Budapesten 40 fillért kell érte fizetni. Én csak véletlenül mondottam éppen ezt, de ugyanígy vagyunk a gyümölccsel; potom áron odaadja, helybeviszi a gazda és Budapesten a legutolsórendű gyümölcsöt nem kapjuk meg két pengőn alul kilogrammonként. Ezek a mi betegségeink. Mi pártolj-uk az iparosokat, főleg a kézműveseket és kisiparosokat, mert azokat független exisztenciáknak képzeljük. Tessék a régi 48-as időkre gondolni: ez a középbirtokosság és kisiparosság volt az ország leggerincesebb és legfüggetlénebb eleme, nekünk tehát érdekünk, hogy ezt a, független elemet számban is és boldogulásban is elősegítsük. Ma úgy van. hogy a kisiparos boldog, ha valamely gyárnak az árnyékában valami selejtmunkát kap. Mi lesz ennek a vége? Az, hogy a kisiparos átalakul bérmunkássá. A bérmunkás függetlensége pedig megszűnik abban a pillanatban, amikor a gyárnak a,hatalmába kerül. Aki nem paríroz, az elveszti kenyerét. Szomorúan tapasztaljuk ezt ma és azért számtalanszor hangsúlyoztam azt a helyes angol megállapítást, hogy egy ország nagysága és egy ország hatalma a benne élő -független exisztenciák számával arányos. (Ügy van!) Egy szolgalelkű nemzet nemcsak nagy célokat nem tud kivívni, hanem a saját maga fenntartása szempontjából sem tudja megállani a helyét. Ha azt akarjuk, hogy ebben az országban az igazi revíziós gondolat álljon talpra, akkor kell, hogy ebben az országban mindenünnen hangozzék a tiltakozás Trianon ellen, hogy mi ezen változtatni fogunk, ha lehet, békével, ha nem lehet, egyébként. Ha ki tudunk alakítani egy hangulatot, ennek lesz kihatása külföldre, de ha nálunk a pacifista sajtó veszi át a hangot és ebben a kérdésben úgy állítja be dolgainkat, mintha mi beletörődtünk volna, mintha belenyugodtunk volna sorsunkba,