Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

Az országgyűlés képviselőházának 501. ülése 1931 május 9-én, szombaton. 53 átorganizálásáról beszélünk, akkor nagy súlyt szoktunk helyezni a magyar állattenyésztésre, hiszen mindenki tudja, hogy Svájc után Magyarország első helyen számít Európában az állattenyésztés tekintetében, sőt a uni könnyű- és félvér-lovaink Európaszerte ismeretesek. Nem örülök tehát annak, hogy ennél a két tételnél, először a lótenyésztésnél, valamint általában az állattenyésztésnél 800.000 pengővel leszállították a költségvetés tételét. Éppen úgy nem örülök annak sem, hogy a vízügyi szolgálat terén is méltóztattak nagyobb csökkentéssel jelentkezni, — 300.000 pengővel. A vízügyi kérdéseknél éppen a munkások foglalkoztatására gondolva, nem helyeslem azt a törekvést, hogy itt is, amennyire csak lehet, alászállítják a kiadásokat. Meg kell itt állapítanom, hogy amikor a földmívelésügyi tárca 2'3 millióval 'kevesebb kiadást preliminál, ugyanakkor a bevételi oldalon egy kereken 5 millió pengős több bevételt konstatálunk. Tudom, hogy ez az 5 millió pengős több bevétel onnan ered, hogy a vízügyi szolgálat terén az ármentesítő társulatok visszafizetéseket teljesítenek, de mégis azt szerettem volna, hogy ennek a tempója más legyen; az 5 millióból azt a 2*3 milliót szerettem volna legalább kikapcsolni és beértem volna azzal a 2'7imillió pengővel, amelylyel több a tárca bevétele, mint a kiadása. Sajnálom, valószínűleg fontos okok késztették a földmívelésügyi miniszter urat arra, hogy ehhez hozzájáruljon, — de pl. a vízügyi szolgálatnál igazán nehezményezem azt, hogy itt egy ^restrinkcióval találkoztunk. A vízügyi szolgálat — mint méltóztatnak tudni -— csatornák építéséből, folyók szabályozásából, ármentesítésből, belvízrendezésből és öntözésből áll. Erre nem terjeszkedem ki ebben a pillanatban, de talán beszédem során, ha futja az időmből, leszek bátor ezt is érinteni. Ez .mind olyan természetű munka, ahol a földmunkások igen nagy tömegét lehetne foglalkoztatni. En szívesen veszem és kívánatosnak tartom, hogy a magasépítkezés fellendüljön, mert az iparosok foglalkoztatására nézve ez a legjobb alkalom, de a nagy tömegmunkák végzésénél elsősorban a vizitársulatok, a vízszabályozási kérdések elintézése jön számításba s másodsorban az utak építése. Ha tehát én nagy tömegeket akarok foglalkoztatni, akkor elsősorban ehhez az expedienshez kell nyúlnom; a vizimunkálatokat, a töltések építését, csatornák építését kell, hogy programúiba vegyem, vagy pedig az utak építését, amelyek rendszerint ' szintén nagyobb földmunkálatokat igényelnek. Ezek azok a módok, amelyek segítségével a mintegy 30.000 munkanélküli kubikusnak esetleg munkát tudnék adni. Méltóztassék megengedni, hogy közben egy egyszerű kérdésre hivatkozzam. Amikor itt a kubikos munkások munkaalkalmat keresnek, annak ellenére, hogy szövetkezetben vannak, a nagyvállalkozók, tőkeereje következtében a munkálatoktól elesnek és bekövetkeznek olyan szörnyűségek, — hogy csak egy kisebb példát mondjak — hogy t i. a Szent Margit leány intézet gimnáziumának építésénél a hegyoldalban egy nagyobb földmunkálat volt elvégzendő, a vállalkozónak kiadták 74 fillérért köbméterenként és a vállalkozónak volt lelke ezt a munkát átadni a kubikosoknak 34 fillérért. A munkának tényleges végrehajtója, a magyar kubiKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXVI. kos ember köbméterenként kapott 34 fillért, a közvetítést végző merkantilista pedig kapott köbméterenként 40 fillért. Ilyen módon nem kívánok földmunkálatokat- létesíteni; meg kell találni a módját annak, hogy mindenki a maga munkája után megérdemelt béréhez jusson és olyan ab usus be ne következhessek, mint amij lyen bekövetkezett például a lágymányosi tó feltöltésénél is. amikor a szerencsétlen kubikos munkásemberek közvetlenül jelentkeztek a munkára, de miután 30—40.000 pengőt kitevő kauciót képtelenek voltak letenni, a dolog természeténél fogva elestek a munkától és be kellett állniok a nagyvállalkozóhoz egyszerű napszámosmunkásoknak és dolgozniok fél-, sőt harmadáron. A Szent Margit leányintézet gimnáziuma földmunkájánál, amelyet lóval való végrehajtással kombinálnak, miután az ember ma már olcsóbb, mint a, ló, kikapcsolták a lóval való munkát és végezte ezt a nagyon nehéz munkát a szegény, szerencsétlen szentesi, Vásárhelyi kubikos 34 fillérért köbméterenként s 12 órát dolgozva, naponta keresett két pengőt, vagyis 16 fillér órabért. Tűrhetetlen dolgok ezek, szinte hatósági beavatkozást igényelnek, annyira vérlázító ezeknek a szegény embereknek a kiuzsorázása. Ellenben a közvetítő, aki egy kapavágást, egy ásónyomást sem tett abban a munkában, elvitt köbméterenként 40. fillért. Én tudom azt, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak van szociális érzéke s kérem, hogy ha ilyen konkrét panaszok jutnak hozzá^ amelyekből, azt hiszem, bősésreisen van része, mert az ország kubikos népe feltétlenül jelentkezik ezekkel a panaszokkal, akkor ezek megvédésére is tegyen valamit. Ezek az emberek valóban teljesen tanácstalanul lézengenek, hiszen nem tartozik mindenki bele a kubikosok szövetségébe, az Országos Földmunkás Szövetségbe, azonkívül vannak igen sokan olyanok is, akik. miután nem tudnak munkához jutni, elvállalják a mukát valósággal olyan áron, amellyel a mindennapi kenyerüket sem tudják megkeresni. Ezt a törvényjavaslatot r

megelőzően, éppen gondolva a tőkének kapzsiságára, a közvetítők Íelketlenséö'ére, a kormány, az én megítélésem szerint időszerűén, helyesen és okosan négy gazdasági törvényt hozott létre. Az egyik volt az energiagazdálkodási törvény, a másik az iparfejlesztési törvény, a harmadik a kartellek elleni törvény. Mindezekkel a törvényekkel a kormány a kisembereket akarta védeni a kapzsi tőkével szemben. (Szilágyi Lajos: Ezekből a Felsőház még két törvényjavaslatot nem tárgyalt le. hiába sürgettem!) Volnék bátor itt ugyanazt az észrevételt megtenni, amelyet t. képviselőtársam közbeszólás formájában szintén felemlített, hogy ezek a törvények nem tudnak az életbe átjutni pedig sürgős volna ezeknek az életbe való átjut ás a, de a szükséges törvényhozási eljárást més: nem állották ki, a Felsőház a maga részéről ezeket a törvényeket nem tárgyalta le. Ösz lesz, mire az bekövetkezik. De méltóztassék elhinni, hogy a negyedik ilyenirányú törvényünk, a földtehermentesítési törvény a lehető legsürgősebb. Ha ma regisztrálunk 11.800 árverést, amelyeket többé-kevésbbé — talán 95%-ban — közép- és kisemberek ellen írtak ki, akkor méltóztassék elhinni: ha ez a törvény késik, úgy ez a szám őszre felemelkedik 20.000-re. Ennek következtében az a nyomorúság, amely a föld elvesztésével kapcsolatos és az a keserűség, amelyet a földmíves ember 8