Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

52 Az országgyűlés képviselőházának 501. ülése 1931 május 9-én, szombaton. hoztam, mint a baromfitenyésztés, mint a finomabb magyar vetemények termelésének lehetőségei, amúgy is maguktól kínálkoznak. Azzal minden józan ember tisztában van, hogy a búza vetésterületének jelentékeny lecsökkentése ma lehetetlen, de törekednünk kell és kell keresnünk az utakat és módokat arra, hogy fokozatos leépítéssel odajussunk, hogy olyan ipari és egyéb mezőgazdasági terményeket pro- j dukáljunk, amelyeket külföldön szívesen lát- [ nak, hogy ezek nemzeti jövedelmünket fokozzák. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps minden oldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: T. Képviselőház! Az előttem szólt igen t. képviselő úr a mezőgazdasági termesztés radikális átszervezését említette. Sajnálom, hogy ezzel a kijelentésével kapcsolatban a főbb irányelvek tekintetében nem nyilatkozott, mert azt hiszem, ő maga sem tartja megoldásnak azt, amit odavetőlegesen mondott, hogy itt Magyarországon egy millió katasztrális holdon búza termesztésére szükség nincs s hogy ennek a területnek más módon való hasznosításáról kellene gondoskodni. De eltévesztette a képviselő úr annak megállapítását, hogy Magyarországon kialakult már minden területre nézve az ott folytatható gazdálkodási mód. En nem hiszem, hogy e tekintetben nagy eltérések volnának, hogy valaki, akinek területe nem alkalmas búza termelésére, az ott a búzát forszírozza, hogy valaki, akinek földje nem alkalmas egyéb gabonaneműeknek, mondjuk kukoricának termesztésére, a kukoricát forszírozná. Meggyőződésem, hogy ez kialakult már, Magyarországon és meggyőződésem az is, hogy itt nem termelési krízisről, nem termelési bajokról, hanem értékesítési krízisről van szó. A mezőgazdasági termelést én megfelelő mederben látom, mert látok egy folyamatos haladást, bizonyos területeken más és különböző termelési ágak meghonosítását, amelyek mind odairányulnak, hogy alkalmazkodni akarnak a szükséglethez. Sajnálatos módon azonban nemcsak a gabonaneműekben, kenyérmagvakban találkozunk az értékesítésnél nehézségekkel, hanem az előttem szólt t. képviselő úr által említett tojás, baromfi és egyebek értékesítése tekintetében ugyanilyen nehézségekkel küzdünk. Nem lehet tehát azt mondani, hogy amennyiben áttérek ilyen termesztési módokra, akkor megoldottam az értékesítési krízist. Mert ha ez csak minket érdekelne és érintene, akkor . ennek megoldásával kapcsolatban lehetne változtatni a mai rendszeren, de egyetemesen, egész Európára kiterjedőleg i fennáll ez a krízis, megítélésem szerint nem abban van a baj oka, hogy a többtermelés elvének hangoztatása mellett nagyon nagy túltermelés állt be, hanem abban látom, hogy itt fogyasztási krízis köszöntött be. Minden állam kivétel nélkül panaszkodik, hogy az ő területén a fogyasztás alászállt sok cikk tekintetében 15—20—25%-ig és ha még hozzáveszem, hogy ehhez bizonyos többtermelés is járul, akkor önként adódik a felesleg. Azonban ezen-feleslegek kérdésében is disztingválni kell. Igen nagy szerencsétlenségnek látnám, ha a kenyérmagvakban mi áruhiányt idéznénk elő, ha például a búza vetésterületét akként szállítanék le, hogy éppen csak annyit vetünk, mint amennyit el tudunk helyezni. A kenyérmagvak kérdésében feltétlenül biztos többletre kell számítani, mert ha nem számíthatunk ezzel, akkor számítani kell a kenyér megdrágulásával. Azt hiszem, senki sem akarja ezt a kérdést úgy kezelni, hogy áruszűke miatt a kenyér ára emelkedjék. » Az értékesítés módjára nézve mindenesetre a kereskedelmi szerződések azok az expediensek, amelyekkel boldogulnunk kell. Megítélésem szerint lehet is a mai adott helyzetben, mikor az osztrák-német vámunió itt mellettünk képződik és valóban az elé a helyzet elé kerül Magyarország, hogy döntenie kell, vájjon mezőgazdasági produktumai szempontjából nem kívánatos-e ehhez az alakuláshoz közeledni? En .bölcsességet látok a kormány tartózkodásában, mert hiszen az európai államok mindegyike roppant tartózkodóan viselkedik ezzel az új képződménnyel szemben. En is azt hiszem, hogy a genfi nagygyűlés után fog tulajdonképpen eldőlni, hogy az egyes államok miként csatlakoznak. Mert hiszen kiképződik Európában feltétlenül egy gazdasági csoport, amely a saját érdekeinek védelmében megteszi azt, amit megtennie okvetlenül szükséges. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy költségvetésünk évről-évre apad. — Az elmúlt két esztendőben költségvetésünk kereken 80 millió pengővel kevesebb lett. — Az országnak jelenlegi költségvetése 1365 millió kiadással és — kerek számokban beszélve — 1366 millió bevétellel készült. — Megítélésem szerint ez egy kényszerköltségvetés, mert egy normális állam életében a költségvetéseket az állam szükségletei szerint kell megállapítani. Nekem az az impresszióm, hogy ez a költségvetés nem úgy épült fel, itt igen sok fontos beruházást, igen sok egyéb kiadást mellőztek, mert a normális költségvetési javaslat előkészítésénél nem a szükségleti részt állapították meg először, hanem a fedezeti részt és ebbe a szűk csizmába voltunk kénytelenek beleilleszteni a mi legfontosabb szükségleteinket. Egy normál budget adódik ki minden állam költségvetésében. Az én megítélésem szerint, ha ebből az 1365 millió pengőből, amelyből csupán 43'4 millió pengő a beruházás, amit én rendkívül kevésnek tekintek egy 1365 millió pengős költségvetésben, akkor én ebből azt deriválom, hogy a no;rmál-budget körülbelül 1360 millió pengőt tesz ki nálunk. Ha figyelem azokat a restrinkciókat, amelyek a költségvetés főösszegének alászállításában nyilvánulnak, akkor meg kell állapítanom, hogy a személyi kiadások tekintetében ezek nem jelentősek, kénytelenek vagyunk tehát dologi kiadásokat kihagyni, hogy jelentős mértékben szállítsuk le a költségvetési fősummát. Ilyenmódon eredt az, hogy mi az elmúlt két esztendőben már 80 millió pengővel szállítottuk le a költségvetést. Nem örvendetes dolog ez, mert, amint bátor voltam rámutatni, ez főrészében a dologi kiadásokra esik és ha a dologi kiadások tekintetében gazdasági életünktől elvonunk évente 70—80 millió pengőt, akkor számolnunk kell azzal, hogy úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban, általában a dolgozók tömegében előidézünk egy munkahiányt, amely érezteti is hatását abban, hogy a munkanélküliek száma évről-évre emelkedik. Nem örvendetes jelenség az sem, hogy a földmívelésügyi tárca is — kereken beszélve — 2*3 millióval csökkentette kiadási előirányzatát. Különösen, ha figyelembe vesszük,, hogy miből adódik ki ez a 2*3 millió? Kiadódik főleg az állattenyésztésnél, ahol kereken 800.000 pengővel kevesebbet irányoztak elő. Már pedig, amikor a gazdasági élet