Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

48 Az országgyűlés képviselőházának 5 alatt teljesen nincstelenné vált, adóssággal nyomorog és jóformán az ínségmunkáknál kapott csekély napszámból tengődte át a hosszú telet. Most a tavasszal lerongyolódva, a mindennapi kenyér híján mennek neki a kertészek újból az életnek és ki ahogy bírja, kölcsönből, mások segítségével, ismét kezdi a Makón már évszázados múlttal bíró hagymatermelést, abban reménykedve, hogy hátha ez az esztendő hoz majd valami jót. Hogy mit hoz, a jövő, nem tudhatjuk, Isten mentsen azonban attól, hogy a hagymatermelésre és értékesítésre olyan csapás zúduljon ismét, mint a múlt esztendőben. Makón és a hozzátartozó hagymavidéken közel tízezer csar Iád él a hagymatermelésből, akiknek sorsa ma teljesen válságos. Ha pedig a cmultesztendei állapotok^ ismétlődnek, a sok ezer termelőcsalád végkép elmerül a bajban, «munka- és keresetnélkülivé lesz és tönkrejut az egész hagymatermelés, ami pedig^ az állam pénzügyi szempontjából is igen káros volna. El kell ismernem és hálás^ köszönetemet kell nyilvánítanom a földművelésügyi miniszter úrnak, hogy az ínségbe jutott hagymatermelők segítése érdekében sok üdvös intézkedést^ tett, azonban úgy vélem, hogy az eddig történt segítésnél szociálpolitikai és nemzetgazdasági szempontokból nem szabad megállani, hanem intézményesen kell megtenni mindazt, ami a hagymatermelés és értékesítés érdekében szükséges. Kérem a földmívelésügyi miniszter • urat, hogy ezt a kérdést tanulmányoztassa és sürgősen tegye meg intézkedéseit. A hagymatermelőknek az az egyöntetű kívánságuk, hogy akár törvényileg, akár rendelettel mondassák ki, hogy a nagybirtok kereskedésre szánt hagyma termelésével nem foglalkozhat. Ezzel a túltermelést kívánják megakadályozni és a hagyma árának a fokozását remélik elérni. De javára válna ez az intézkedés a hagyma minőségének és külföldi hírnevének is, mert a tapasztalat az, hogy a nagybirtok sohasem termel olyan kiváló hagymát, mint a makói kertészek. Ezt az intézkedést minden sérelem nélkül meg is lehetne tenni, mert hiszen a nagybirtok nincs rászorulva a hagyma termelésére, viszont azok a kisemberek, akiknek a családja egy évszázad óta űzi ezt a termelési ágat, más termelést^ a mi vidékünkön nem igen kezdhetnek. Egyébként is tudjuk, hogy a gazdasági megszokottságból más termelésre áttérni nem könnyű dolog, ahhoz nem egy-két év, hanem egy emberöltő szükséges és nem is tud senki tanácsot és útmutatást adni arranézve, hogy a hagymakertészek, akik eddig, ha roppant nehéz munkával is, meg tudnak élni egy-két hold haszonbéres hagymaföldön, mit termeljenek ilyen kis területen a hagyma helyett. Kívánják a hagymatermelők a vasúti fuvardíjak mérséklését és kedvező vámtételek kieszközlését, hogy lehetővé váljék ismét a megfelelő árban való külföldi értékesítés. Kívánják továbbá a túlmagas haszonbérek korlátozását és a vetőmag külföldre való kiszállításának betiltását. Ha a mezőhegyesi ménesbirtokból egy nagyobb terület ^kihasítható volna haszonbéres hagymatermelésre, ez nivellálólag hatna az egész vidéken a hagymaföldek haszonbérére. A hagymatermelés nagyon sok vesződséggel, sok-sok bajjal és rendkívül nehéz munkával jár. Mindezt a sok bajt, vesződséget türelemmel viseli a makói konyhakertész és azt a roppant nehéz munkát kora tavasztól késő őszig annyi kitartással, olyan fáradhatatlan szorgaU. ülése 1931 május 9-én, szombaton. lommal végzi, hogy ahhoz fogható dolgos népet aligha lehet találni az országban. Ha má* sért nem, ezért a példát adó szorgalmáért is megérdemli ez a nép a legmesszebbmenő támogatást és én remélem is, hogy a földmívelésügyi kormány mindent megtesz az érdekében. Kérve az igénytelen felszólalásomban előadottak figyelembevételét, a költségvetést, teljes bizalommal a földmívelésügyi miniszter úr nagyrabecsült személye és működése iránt, elfogadom. (Éljenzés jobbfélől.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Képviselőház! Elsősorban is őszinte sajnálkozásomnak kell kifejezést adnom, hogy akkor, amikor a Képviselőház a magyar nemzet legsúlyosabb problémáinak fejtegetéseivel kellene hogy foglalkozzék, a mezőgazdaság válságával, ilyen gyér számban vagyunk jelen. Bizony lesújtó és megdöbbentő ez és bár nem kívánok ebből messzebbmenő következtetéseket levonni a parlamentarizmus életképtelenségére, nagy fájdalommal kell ezt konstatálnom annál is inkább, mert az ország szeme fokozott mértékben irányul a parlamentre akkor, amikor a legvitálisabb kérdéseinek tárgyalását várja. (Rothenstein Mór: Hol vannak a gazdák? — Szabó Sándor: Itt vagyunk! — F. Szabó Géza: A kerületükben. Nem tudták, hogy szombaton ülés lesz! — Malasits Géza: Elmentek a kerületükbe megnézni, hogy nem veszett-e el a mandátum! — Szilágyi Lajos: Ilyen mulasztásokat nem lehet korteskedéssel helyrehozni! Hiába korteskednek lenn, ha itt nem teljesítik kötelességüket! — F. Szabó Géza: Ügy számítottak, hogy szombaton nem lesz ülés! — Elnök csenget. — Szilágyi Lajos: Nincs mentség, a földmívelésügyi tárcánál különösen nincs! — Rothenstein Mór: Az egységespártiak nem tudták, hogy szombaton van ülés. — Zaj.) Elnök: Képviselő urak, szíveskedjenek csendben maradni! (Malasits Géza: Nem az ellenzék kötelessége egyedül fenntartani a vitát! — Folytonos zaj.) Csendet kérek! Beck Lajos: Annál súlyosabban esik a mérlegbe ez a jelenség, minél súlyosabbnak láttuk azt a válságot, amely az egész világon és Magyarországon is a mezőgazdaságot sújtja. A nemzetközi mezőgazdasági intézet szerint az utolsó évben a háború előtti öt évhez viszonyítva a világ búzatermése nem növekedett jobban, mint az emberszaporulat. A fogyasztási fejkvóta csökkenésének tudandó be, hogy mégis folyton növekvő tartalékaink vannak a gabonából. A búza vetési területének növekedése a tengerentúli búzavetési terület kiterjesztésének köszönhető elsősorban, mert ugyancsak a nemzetközi mezőgazdasági kamara jelentése szerint 1925-től 1930-ig ez a búzavetési terület a szovjet, Kína, Törökország és Szíria beszámítása nélkül 88 millió hektárról 98 millió hektárra nőtt, a búzatermés pedig 906 millió mázsáról egymilliárd mázsára, míg a népszaporodás csak 5%. Ha nézem azokat a fejlődési lehetőségeket, amelyek a búza árának esetleges emelkedésénél még várhatók, úgy ezek megdöbbentő képet nyújtanak. Az Egyesült Államokban a Commission of Land Utilisation adatp-vüjtése alapján még 300 millió acre fel nem szántott, búzavetésre alkalmas terület áll rendelkezésre. Te-hát 83%-a az eddigi területnek még szűz területnek minősíthető. Kanadában 45%-a az eddigi területnek még használható és Saskatzevan és Alberta tartományokban még 117 millió acre olyan föld van, amely búzatermelésre alkal-