Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

Az országgyűlés képviselőházának 50 mas. Nem szólok arról a különös jelenségről, amelyről hozzánk a külkereskedelmi intézet kiküldött tudósítójától érkeznek jelentések Egyiptomból, ahol nagy perspektivális lehetőségét látják a magyar mezőgazdasági gépek elhelyezésének azért^mert Egyiptomban a kormány a rizs termeléséről mindenkép a búza termelésére kíván most áttérni, azzal indokolván ezt, amire különben Anglia képviselője a római konferencián is utalt, hogy a rizsevő népeknek, de különösen Kínának és Indiának a búzaliszt fogyasztását kell propagálni, hiszen az angol képviselő éppen ebben vélte látni a búza elhelyezésének egyik lehetőségét. Mondottam, hogy ezzel szemben a fejkvóta jelentékenyen csökkent, ami nem csupán a divatnak tudandó be, amiről pár évvel ezelőtt beszéltem, hanem főképpen annak a nyomorúságos megélhetésnek, amellyel, sajnos, mindenütt küzd a szegény nép. Ez a fejkvótacsökkenés a legutóbbi években Amerikában 15%-ot tett ki és ugyanennyi, ha nem több, minálunk is. Ha mármost tekintetbe vesszük, hogy az Unióban és egyáltalában Amerikában felhalmozódott óriási búzafeleslegek a különböző kanadai és amerikai állami szerveket előbbutóbb arra kényszerítik, hogy bármilyen áron is, de piacra dobják ezeket a mennyiségeket, ha tekintetbe vesszük továbbá azt, amiről bővebben szólni nem akarok, mert a különböző viták folyamán erre már kiterjeszkedtek, hogy a nagy vörös Sphinx micsoda rémekkel fenyeget bennünket, hiszen 50—60 millió métermázsa felesleggel, exporttal fenyegetett a szovjet képviselője Rómában, akkor olyan rettenetes^ perspektíva tárul elénk a búza értékesítésének a lehetősége tekintetében, amely perspektíva láttára jogosultnak kell tartanom Sering professzornak azt a kijelentését, amelyet Brandt berlini egyetemi tanár is megerősített legutóbb, hogy ő nem látja még végét a búzaválságnak, hanem a következő években annak csak súlyosbodását lehet várni. (Elénk helyeslés minden oldalról.) Hogy ennek mi az orvossága, azt csak egy mondattal lehet megválaszolni: a termelő és fogyasztó országok egymással való megértése. Addig, amíg ezt keresztülvinni nem lehet,^ addig, amíg a termelő és fogyasztó országok nem f ébrednek annak tudatára, hogy öngyilkosságot követnek el, ha ezt a megértést nem mozdítják elő, addig ennek a kérdésnek rendezése kielégítő módon nem történhetik meg. De hozzáteszem, hogy ez a rendezés az Uniónak és Szovjetoroszországnak bekapcsolása nélkül lehetetlen. (Szabó Sándor: Ügy van! Ügy van!) Hogy mi az eszköze és módja annak, hogy a szovjet ebbe bekapcsoltassék, azt ma megítélni nem tudjuk, de haigaz az, hogy Oroszországnak az ő ipari felkészültsége számára devizákra van folyton szüksége, hogy Oroszország az ő pjetiletkája kiépítésének 4—5 év alatt — már persze négy évre akarják ezt redukálni — a külföldi valuta beszerzése egyik alapfeltételét képezi, azt hiszem, itt van az a fogantyú, amellyel a szovjetet is bele lehet kényszeríteni olyan megoldásba, hogy legalább ideig-óráig a maga búzatermését alkalmazza és hozzáidomítsa a világ búzaterméséhez. (Élénk helyeslés a közéven.) Ez azonban olyan kérdés, amely a mi szabályozási körünkön kívülesik. Mi ezt egyoldalúan megoldani nem tudjuk. Keresnünk kell tehát azokat az utakat és módokat, amelyek rendelkezésünkre állnak és amelyek számunkra megadják a lehetőségét annak, hogy annyira, amennyire lehetséges, védekezzünk. 1. ülése 1931 május 9-én, szombaton. 49 • Ezt én, mint a pénzügyi bizottságban is jeleztem, a magyar mezőgazdasági termelés átszervezésében látom, mégpedig a mezőgazdasági termelésnek olyan gyökeres átszervezésében, amely nem természetellenes, amely nem idéz elő lényeges és életbevágó rázkódásokat, de mégis lerakja az alapjait annak, hogy a búzatermelésről bizonyos mértékben — természetes r

módon — más termelési módokra térjünk át. Természetesen — erre nem kívánok hosszasabban kitérni — az ideális megoldás az volna, ha egy millió katasztrális hold búzavetésterületet beszüntethetnénk és ez által körülbelül 7 millió métermázsa búza exportfelesleget képező búzamennyiségtől szabadulhatnánk, r mert abban a pillanatban megfelelő vámvédelemmel egyszerre megszűnnék a külfölddel szemben való kiszolgáltatásunk és belföldön az árakat megfelelően alakíthatnék. Természetes azonban, hogy józan ésszel, gyakorlati szemmel nézve egy pillanatig sem gondolok erre, e helyett — s itt egy pillanatra a búzakérdésről kívánok szólni — búzánk termelésének megfelelő módon való átszervezése az első feladatunk. Sokat és sokszor szólottak, a legtöbbször igen helytelenül a magyar búza minőségéről és a magyar búza legújabb termelési metódusairól. Ezzel szemben kötelességünk megállapítani, hogy bármilyen kifogásokat emeltek is a magyar búza ellen, ezek a kifogások egyáltalán nem állanak meg és ha lehetséges, mint ahogyan lehetséges és meg is van mindig, hogy egy termelés átszervezésénél bizonyos zökkenések mutatkoznak, ezek megmutatkoztak a háború után egyfelől a nemesítéssel összefüggő akció keretében, (másfelől azért, mert éppen nemesítési akciónk nem volt tisztában azzal, hogy elsősorban a mennyiségi termelés fokozására vagy pedig a minőség javítására helyezze-e a fősúlyt. Ma azonban, amikor megállapíttatott, hogy mind a menynyi ségi termelés terén, mind a minőségi javítás terén lényeges előhaladást tettünk, amikor legelső szakértők is konstatálták, hogy a bánkúti márkás búza például nemcsak mennyiség, hanem minőség" tekintetében is a világ minden búzájával méltán veheti fel a versenyt, megállapíthatjuk azt is, hogy a magyar búza nemesítése mennyiség és minőség tekintetében eljutott arra a pontra, ahol a rnegfelelő minták elterjesztésével búzatermelésünknek olyan átszervezéséhez láthatunk hozzá, amely búzaj exportunkat magasabb áron fogja lehetővé tenni. (Elénk helyeslés jobb felől.) Az igen it. földmívelésügyi miniszter úr a pénzügyi bizottságban tárcája tárgyalása alkalmával — de az igen t. előadó úr is — kiterjeszkedett arra, hogy egy nagyszabású akciót kívánnak megindítani, amely körzetenkint kívánja az illető körzetben mái* kipróbált nemesített búzafajták vetőmag formájában való elterjesztését. Ezt csak örömmel üdvözölhetem és ámbár a búzakataszter kérdésének már régebben megoldást kellett volna nyernie, mégis, ha úgy áll, mint a hivatalos körök bizonyítják, hogy az eddigi próbák is igazolták és határozottan megállapították azt, hogy mely körzetekben milyen búza díszlik legjobban és hozza a legjobb hozamot, akkor valóban elérkezett annak az ideje, hogy a kormány a szükséges anyagi fedezetet rendelkezésre bocsássa. En csak azt vagyok bátor kérdeni a földmívelésügyi miniszter úrtól, vájjon megkapta-e a minisztertanácstól a felhatalmazást arra, hogy az általam előterjesztett átalakítási folyamat