Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

Az országgyűlés képviselőházának 501. A miniszteri rendelet hivatkozik egy eljárásra, amely mellett a tengeriszár megfelelően volna raktározható. Ez az úgynevezett szártépés. Ha azonban figyelembevesszük, hogy egy közepes teljesítőképességű szártépőgép beszerzési ára ezer pengő körül van, a hajtásához szükséges motor ára ugyanannyi, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy az Alföld kisgazdái ilyen gép beszerzésére képtelenek és így a szártépés az ő gazdaságukban ma keresztülvihetetlen. Nem vitatható viszont az, hogy a kukoricamoly elleni védekezés kötelezővététele általános közgazdasági érdeket képez, de a védekezés keresztülvitelével nem szabad gazdáinknak ugyanolyan, vagy nagyobb kárt okozni, mint amennyit a kukoricamoly okozna, ha nem védekeznénk ellene. Ha a kormány kötelezővé teszi a védekezési eljárást, akkor gondoskodni kell arról is, hogy gazdáink azt minél kisebb károsodással, minél könnyebben tudják végrehajtani. A kukoricaszár feltépése alkalmával a kukoricamoly áttelelni készülő hernyójának nagyobb része elpusztulna. A feltépett szárkészlet azután zárt helyen, vagy leföldelve, való elraktározása, miután az lényegesen kisebb helyet foglal el, minden nehézség nélkül megoldható lenne- Ilyenmódon egyszerre volna megoldva a védekezés problémája és a takarmánykészlet megóvása és tartalékolása is. Amint mondtam, ma a kisgazda nem teheti meg azt, hogy szártépőgépet szerezzen be magának, éppen azért közérdekből a földmívelésügyi kormánynak kell itt a gazdák segítségére sietnie olymódon, hogy a vármegyei gazdasági felügyelőségek útján és azok ellenőrzése mellett bocsásson a gazdaközönség rendelkezésére községenként megfelelő számú szártépőgépet, hogy azzal a kisgazdák csekély díj megtérítése ellenében feltéphessék készletüket. Tartasson a gazdák részére ismeretterjesztő előadásokat a szárnak tépett állapotban való elraktározásáról és felhasználásáról. így elérhető, hogy a kukoricamoly elleni védekezés végrehajtása nem lesz egyértelmű a gazda egyik fontos takarmányának megsemmisítésével, sőt még nagyobb mennyiségű és értékesebb takarmányhoz jutnak gazdáink. Különösei! fontos ez a mi alföldi vidékünkön, ahol legelő, szénatermés alig van, és ezek hiányában a takarmányozásra legnagyobbrészt kukoricaszár szolgál. Sok a panasz kerületemben és azt hiszem, másutt is, a sertéspestis elleni védekezés céljából elrendelt zárlatok miatt. Ügy tudom, hogy- ezelőtt 30 évvel adták ki a sertéspestisre vonatkozó rendeletet, amelyet 18 évvel ezelőtt módosítottak. A rendelet szerint olyan községekben és városokban, ahol a sertést tartó udvarok száma községekben százat, városokban a kétszázat meghaladja, már tizenöt, illetve húsz udvar fertőzöttsége esetén a sertésvészt járványosnak kell nyilvánítani és az egész község vagy város területére el. kell rendelni a zárlatot. A zárlat következtében megakad az egész helyi sertésforgalom és a sertések eladása csak állatorvosi vizsgálattal történhetik, ami pedig pénzbe kerül. Kétségtelen, hogy a védekezésre nagyon nagy szükség van, mert az állatállomány az ország értékes kincse és a jószágtartás rendkívül fontos a kisemberek gazdaságában is, tehát a korlátozó és az állatbetegségek elleni védekezésről szóló rendietek helyesek és szükségesek. Nem lehet azonban szó nélkül hagyni a rendeletek viszszásságait és helytelen intézkedéseit, amelyek ülése 1931 május 9-én, szombaton. 47 a panaszok főokát képezik. Ilyen pl. az, hogy a zárlatok kimondásánál a községek és városok határának kiterjedését figyelmen kívül hagyják, csupán azt nézik, hogy a betegség tizenöt vagy húsz udvarban fellépett-e és akkor jön a zárlat. Ez az intézkedés azonban káros és nem is észszerű. Mert ha van egy község, amelynek határa 2000 hold és tizenöt udvarban fellép a sertés vész, akkor a község zár alá kerül, de zár alá kerül az a város is, amelynek húsz udvarában fellépett a sertéspestis, de amelynek határa 50.000 hold. Hol itt a logika és hol van a védelem célszerűsége, tekintettel az állattartók anyagi érdekeire is. Rendeljék el a zárlatot, de az elrendelésnél vegyék figyelembe a városok határának területét. Makó városában évek óta kisebb-nagyobb időközökkel állandóan korlátozva van a -sertésforgalom, mert ha húsz udvarban megállapítják a sertésvészt, nyomban zár alá kerül az egész 50.000 holdas határ, ami rendkívül nagy sérelmet jelent az egész város lakosságára, állattartóra és fogyasztóra egyaránt. Nagyon sokszor foglalkozott már ezzel a kérdéssel a város képviselőtestülete, kérve a védelmi korlátozások megváltoztatását, de eddig eredmény nélkül. En arra kérném a földmívelésügyi miniszter urat, vegye revizió alá a rendeletet s igyekezzék azt úgy módosítani, hogy a zárlatok elrendelésénél számba jöjjön a községek határának területe is. Helyes volna, ha e nagyobb területű városok határai állategészségügyi körzetekre osztatnának fel, amely esetben lehetetlenné válnék, hogy a betegség fellépésekor az egész város területe zár alá kerüljön és megbénuljon az egész város forgalma. Kérem a megfontolását és az elrendelését annak is, hogy a zárlatok tartama alatt a.hatósági állatorvosok minden, á sertésforgalommal kapcsolatban álló vizsgálatot díjmentesen legyenek kötelesek végezni. A sertéspestis elleni védekezésre a legeredményesebb eszköz a védőoltások alkalmazása, amelynek könynyebbé tétele érdekében ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Petrovics György: ... feltétlenül olcsóbbá kellene tenni az oltószérum árát, sőt még jobb és helyesebb volna a járvány fellépése esetén ingyenes szérum nyújtásával a kötelező oltás elrendelése. A kisembereket, a földmíves gazdákat ma úgy is ezer gond gyötri, igyekezzünk tehát rajtuk segíteni. Közismert dolog, hogy a földet túró mezőgazdák közül az elmúlt néhány gazdasági esztendő egy termelési ágra sem mért olyan súlyos csapást az országban, mint a makói hagymakertészekre. A világszerte híres makói hagymának páratlanul szorgalmas termelői mostanában nagyon rosszul jöttek ki a hagyma termelésével, verejtékes munkájuk után semmi hasznuk nem volt és hozzá az eddig elszenvedett sok bajukat a múlt esztendő annyi nyomorúsággal tetézte, hogy a termelők ezreinek helyzete valósággal katasztrofálissá vált. A roppant magas árenda mellett haszonbérelt földjeiken kevés hagymájuk termett, a termett hagyma apró lett, később^ az időjárás miatt a raktározott hagyma jórésze kicsirázott és ami hagymát még piacra tudtak adni, annak ára nem volt, úgy, hogy egy hold hagyma terméséből annyit sem kaptak a termelők, hogy az évi haszonbért ki tudják fizetni. A sok ezer és kivétel nélkül kisexisztenciájú hagymakertész a gazdasági bajok súlya