Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

Az országgyűlés képviselőházának ßi Ennek következménye az a nagyarányú fejlődés is, amelyet állatkivitelünk mutat. Míg 1928-ban vágó- és igásállatban kivittünk öszszesen 210.000 darabot, 1930-ban 525.000 darabot vittünk ki. Ebből szarvasmarbakivitelünk 1928ban 60.000 darabot, 1930-ban 167.000 darabot tett ki; sertést kivittünk 1928-ban 103.000 darabot, 1930-ban 248.000 darabot; juhot kivittünk 1928ban 16.000 darabot, 1930-ban 81.000 darabot. Az 1930-ik év állat- és állati termékkivitele az összes kivitelnek kereken 34%-át tette ki. Nekem kötelességem erről a helyről ezeknek a számoknak felsorolása kapcsán rámutatnom arra, hogy ez az eredmény nem magától következett be, ez részben a gazdaközönség és a magyar földmívelőnép hallatlan munkakészségének, haladniakarásának következménye, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) de következménye azoknak az intézkedéseknek is, amelyeket a kormány állattenyésztésünk fejlesztése és emelése szempontjából tett. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Utalok itt a hízlalási hitelre és a különböző exporthitelekre. Igazságtalanság lenne e mellett a tény mellett egyszerűen elmenni. Itt igazságosan konstatálnom kell, hogy a gazdatársadalom munkája és a kormány segítsége együttesen produkálták ezt a szép eredményt. (Hegymegi Kis Pál: Kisemberek is kapcsolódnak bele ebbe az akcióba? — Felkiáltások jobbfelől: Természetesen! — Berki Gyula: A legkisebbek is!?) Természetesen kisemberek is kapcsolódnak bele. Ha már az állattenyésztésnél tartok, vagyok bátor utalni azokra az eredményekre, amelyeket a 'hússertéstenyésztés tekintetében fel tudunk mutatni. Egészen bizonyos, hogyha a földmívelésügyi kormányzat meg fogja kapni a pénzügyminiszter úrtól az idén is azt a segítséget, amelyet tavaly megkapott, — körülbelül 100.000 pengőről volt szó — akkor hússertéstenyésztésünk további fejlesztésével az r

angol piacon a bacon-tenmékek elhelyezése belátható időre biztosítható lesz. Igen örvendetes fejlődést mutat a baromfitenyésztés is, (Halljuk! Halljuk!) amelynek előbbrevitelére a folyó évi költségvetés 408.000 pengőjével szemben az idén 210.000 pengő van felvéve. A baromfitenyésztés előbhrevitele érdekében az utóbbi években megvalósított tevékenység eredményét legjobban bizonyítja az a tény, (Állandó zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy míg 1928-ban baromfiból 147.000 métermázsát vittünk ki, 1930-ban kivittünk 220.000 métermázsát; leölt baromfiból 1928-ban 111.000 métermázsát, 1930-ban pedig 166.000 métermázsát; tojást 1928-ban 88.000 métermázsát, 1930-ban 131.000 métermázsát. T, Ház! Evek óta képviselem már ezen a helyen azt az álláspontot, hogy a baromfitenyésztés a kisember kincsesbányája, (Ügy van! a jobboldalon.) különösen a földreform után, amikor kis csíkokra szabdaltuk a magyar földet, amikor azon az egy-két holdacskán nem lehet szó nagyszabású üzemi gazdálkodásról, a termelés nagyarányú átszervezésével, az egyetlen út, ha az úgynevezett kisebb gazdasági ágak művelésére neveljük. Hiszen exportlehetőségeink, ha a minőség megfelelő, ezekben a cikkekben szinte korlátlanok. Németország például évente 2"6 milliárd tojást importál, amihői Magyarország 116 millió darabbal participai. 1929-ben csak 51 millió darabbal participáltunk. Itt is szembeötlő tehát a haladás. Rátérek röviden a zsírmárkázás sikerére is, amire nézve egy év adatai állnak rendelkezésre. Ez alatt az egy esztendő alatt 374 vágón zsírt '. ülése ÍÚBí május 8-án, pénteken. 39 láttunk el állami árujeggyel és márkázott zsírból 336 vagont szállítottunk ki külföldre. Az 1928. esztendőben csak 170 vágón, 1929-ben pedig 129 vágón zsírrakomány ment ki külföldre. A panaszok, amelyeket azelőtt a külföldön a magyar zsír minősége ellen emeltek, teljesen megszűntek és a márkázás egész ideje alatt, bár a világpiaci helyzet kedvezőtlen volt, — hiszen csak az első nyolc vagy kilenc 'hónap alatt az amerikai zsír ára töb,b mint öt dollárral esett — a magyar zsír megtartotta állandó árszínvonalát. Változatlanul nagy gondot fordít a földmívelésügyi kormányzat a tejtermelés fejlesztésére és a tejtermékek minőségének fokozására. 68 tej ellenőrző körzet működik ma már az országban, aminek eredménye az, hogy az ellenőrzött tehenek napi átlagos tejhozamát az 1920-as évtől kezdődől eg fokozatosan a napi 4*8 kg.-ról majdnem napi 9 kg.-ra sikerült felemelni. A tejértékesítés kérdése természetesen többé-kevésbé még mindig súlyos problémája a gazdatársadalomnak. (Ügy van! a jobboldalon) — Hegymegi-Kiss Pál: A legelő-kérdés is!) Sajnos, az országos tejár a budapesti tejár függvénye. A budapesti tejár viszont annak a Spannungnak függvénye, amely a termelői ár és a fogyasztói ár közt fennáll. (Ügy van! a jobboldalon.) Itt természetesen nagy problémák vetődnek fel, amilyen például a tejüzemek racionalizálása is. De azt hiszem, az, egész magyar tejkérdés és a tejár-kérdés tulajdonképp^! csak a vaj feldolgozáson keresztül lesz megoldható, ha erre megfelelő áldozatot tud majd hozni a kormány, (Ügy van! a jobboldalon.) mert akkor függetleníteni tudjuk az ország tejkészletét a budapesti piactól és — amint arra később bátor leszek áttérni — a magyar márkázott vaj megfelelő áldozathozatal mellett minden mennyiségben elhelyezhető a külföldön. Természetes, hogy az emelkedő tejkészlet, különösen pedig a kisgazdaságok termelésének értékesítéséhez szükséges, hogy a tej szövetkezeti hálózat kiépítése mellett ne minden egyes tejszövetkezet külön-külön dolgozza fel a termelését, .hanem az kellően felszerelt központokban történjék. Ezért ma már oda törekszik a tej szövetkezeti központ, hogy a termelők csak tejszínüket szállítsák a feldolgozó központi telepekre, míg a lefölözött sovány tej helyben marad és például a hússertések etetésére használható fel. Amint említettem, a vajexportunk biztatóan fejlődik. A legutóbbi esztendőben 155 vágón vajat szállítottunk ki külföldre, ami az állami ellenőrző jeggyel való ellátásnak, tehát a márkázásnak eredménye. Ne méltóztassék ezt a számot lebecsülni, mert a vajból ez a 155 vágón igen nagy mennyiség, (Ügy van! jobbfelől. — Barthos Andor: Nagy értek az!) különösen, ha azokat az adatokat tekintjük, amelyeket az 1929., 1928. és 1927. esztendők mutattak ebben a tekintetben. Ha idő állna rendelkezésemre, fel tudnám sorolni a külföldi szaklapok elismerését. Például a Butter- und Fettwarenverkehr című nagy német újságban csak legutóbb is ezt olvastam (olvassa): «Mit ungarischer Siaatskon

trollmarke versehene Ware gehört zu den feinen Sorten und findet, da sie zum grössten Teil auf Vertrag geliefert wird, glatten Abzug.» (Eri Márton: A legszebb dicséret!) Ezzel szemben a vajimport teljesen visszaesett, pedig még két évvel ezelőtt egymilláó pengő körül mozgo/tt. A sajttermelés előmozdítása terén is további intézkedésekre lesz szükség, mert sajttermékek még mindig 600,000 pengő értékben