Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

36 Az országgyűlés képviselőházának foglalni & magyar kormány sem az osztrák­német vámunió kérdésében, sem a Briand-féle tervvel szemben? Figyelmeztetem a magyar kormányt arra, hogy ne a mellett a szűkkörű álláspont mellett; foglaljon állást, amely egy-két nemzetet egye­sít, merít ez háborús politikát jelent, hanem a mellett foglaljon állást, amely Európát egyesí­teni akarja minden külön csoportosulás nélkül, mert csak az egyesült európai keretben lehet Magyarország abban a helyzetben, hogy nem­zeti szempontjait tisztán és kizárólag érvénye­síteni is tudja. Ez lehet az egyetlen szempont, amely mellett háború nélkül érhető el a revízió. Háború esetén amúgyis el van veszve Magyar­ország, mi tehát semminemű háborús politi­kára, semmiféle összeütközésre nem számítha­tunk. Magyarországnak egyetlen lehetősége lett volna: a kisentente-tal egységes vámterü­letet csinálni és ebiben Magyarország megelőz­hette volna a kisentenlte-tal együtt az egész Briand-féle tervet s az osztrák-német vám­egyezmény tervét. Bizonyos, hogy sokkal előbbre jutottunk volna már, mint ameddig így eljutottunk. Ma kétségtelenül az a helyzet, hogy vajúdik Európa, vajúdó, forrongó és változó világban élünk, amelyben nagyon helyesen, nagyon oko­san kellene politikát csinálni. Még mindig csodálkozom azon, hogy amikor itt a Házban a külügyminiszter úr a revízió kérdéséről be­szélit és amikor a mi oldalunkról közbeszóltunk, hogy mi lesz a belső demokráciával, akkor a túloldal mindig zúgolódott. Uraim, hogyan in­dult el a revízió kérdése és mi történt a revízió kérdése körül eddig? Az történt, hogy akik foglalkoztak vele, külpolitikusok, külállamok államférfiai, akármilyen jóindulattal voltak Magyarország sorsa iránt, akármilyen igazság­talanságnak tartották a trianoni szerződést, mindig megakadtak azon az egyszerű tényen, hogy ebben az országban nincs sajtószabadság, nincs demokrácia, ittt van nyiltszavazásá rend­szer, amely hasonlít a Bratianu-féle rendszer­hez. ^Mindenki megütközött ezen. Ha békésen, törvényes úton és kultúreszközökkel akarjuk elérni a Briand-féle orvoslást, akkor a belső demokratikus berendezkedést meg kell csinálni, mert e nélkül csak háborús módon, kardcsörte­téssel lehet külpolitikát és revíziós politikát csinálni. Akik tehát nem akarnak Ibékés utat a kül­politikában, azok mindig a kardcsörtető politi­kát követik, mert ennek érdekében dolgoznak azok, akik nem akarják bent az átszervezést, nem akarják a demokráciáit. Ezek a másik mó­don akarják a revízió céljait elérni. (Krisztián Imre: Kun Béla rontotta le!) Legyen nyugodt Krisztián t. képviselőtársam, háború az én megítélésem szerint nem lehet. Minden poli­tikus, minden történelmet ismerő ember tisztá­ban van azzal, hogy a háború forradalmakkal, vészekkel és olyan viharokkal járna, amilye­nekre eddig még nem,' volt példa. Beszéltek itt délelőtt a bolsevizmusról. Min­denki tisztában lehet aazal. hogy a^ bolseviz­mus ellen egyetlen módszer, (Krisztián Imre: Úttörője a szocializmus! — Zaj.) egyetlen el­lensúlyozója a szabadságjogok kiterjesztése, a demokrácia. Csak ezzel lehet ellensúlyozni és csak ezzel 1 lehlet megakadályozni az erősz'ak politikáját. Amely ország tehát sem bent, sem kifele nem képviseli ezt az álláspontot, az természetszerűleg az erőszak, a kardtesörtetés politikáját képviseli. El kellene végre érni oda, hogy lássuk az 500. ülése 1931 május 8-án, pénteken. európai helyzetet és legyünk tisztában azzal, hogy nem lehet arra a régi, szűk látókörre rá­helyezkedni, amelyre eddig ráhéliyezkedtek, hogy csak legyen hadsereg, legyen csendőr­ség, rendőrség, katonaság, majd csak lesz vala­hogy. Nem ilyen világbam élünk, gyorsan ha­lad az idő, forrongó, változó időket élünk. Lát­juk azt, hogy nagy államférfiak egyes európai részeket, vagy az egész Európát akarják egy­bevonni. Nem véletlen dolog ez, de a^ fejlő­désből, halaídlásból, az adott gazdasági 'és po­litikai szituációból az következik, hogy ebben a forrongó korszakban éppen azoknak az ál­líumoknak kellene a hkladás^ élén állaniok s a demokrácia módszerével éppen azoknak a nemzeteknek kellene biztosítani a jövőt a ma­guk számára, amely nemzeteknek sérelmeik vannak. Ha valahol összetartanak az embe­rek, a nyomorban össze szoktak tartani. Itt is össze kellene tartani s meg kellene érteni azt, Ihíogy igenis Magyarországnak gazdasági, poli­tikai és revíziós, általában mindenféle szem­pontból egyetlen módszert kellene követnie: a demokrácia módszerét, amelyet ki kellene építeni. Elnök: Kérem, méltóztalsisék a címhez szó­lani: Központi igazgatás! Farkas István: Ahhoz szólok és azonnal be­fejezem. Ezzel az egy módszerrel lehet ugyanis eredményes bel- és kültoditikát folytatni. A címet nemi fogadom el. r Elnök: Ki a következő szónok? Gubicza Ferenc jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki^ szólni? (Nem!) Senki szólni nemi kíván, a vitát berekesztem. A miniszter úr nem kíván nyilatkozni. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 1. cí­met megszavazni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház az 1. címet elfogadta. Következik a 2. cím. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 2 címet): Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Se aki szólni nem kíván, a 2. címet elfogadottnak je­lentem ki. Ezzel a Ház a külügyi tárca költségvetését részleteiben is letárgyalta. Napirend! szerint következik a föídímívelés­ukyi tárdal költségvetésének s ezzel kapcso­latiban az állami üzemek költségvetésének XXIV., XXV. és XXVI. fejezete, valamint a XXIX. fejezet 4„ 5. és 6. címének tárgya­lása. Az előadó urat illeti a szó. Marschall Ferenc előadó: T. Ház! Teljes mértékben tudatában vagyok feladatom nehéz­ségeinek, amikor annak a tárcának költségve­tési előirányzatát kell előterjesztenem, amelyre a mezőgazdasági válság feltornyosuló hullámai között ma az országban mindenki felfokozott várakozással tekint. Hiszen jelentékeny . rész­ben innen várja ma a magyar földnek minden rendű és rangú művelője azoknak a források­nak fakadását. amelyek a mezőgazdasági ter­melés rendkívül megnehezült viszonyai között új életlehetőségeket vagy legalábbis küzdelmes sorsának enyhítését jelenthetik. T. Ház! Nincs okom tagadni, hogy a tár­gyalás alá kerülő új földmívelésügyi költség­vetésben a számok bizony eltörpülnek a mel­lett a válság mellett, amelyet mezőgazdaságunk­nak át kell ma élnie, (Ügy van! half elől.) de valójában eltörpülnek azok a százmilliók is, amelyekkel nálunknál boldogabb és szerencsé­sebb viszonyok közt^ élő államok^ próbálnak a mezőgazdaság krízisével megbirkózni. Mert vi-

Next

/
Thumbnails
Contents