Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

Az országgyűlés képviselőházának 500. ülése 1931 május 8-án, pénteken. 37 lágj elén seggel állunk szemben, mikor a mezőgazdaság válságáról 'beszélünk, amelyet fejidézett -a gazdasági élet struktúrájának a háború után bekövetkezett változása, a termelés és fogyasztás összhangjának teljes felbomlása, egy hamisan értelmezett autarchián felépült vámprotek cionizmus és nem utolsó soriban az a dezorganizáció, amely a mezőgazdasági értékesítés tekintetében világszerte tapasztalható. T. Ház! A gazdasági élet struktúraváltozásának jellemzésére talán elég, ha a következő néhány számot ismertetem. A világexport az öt főterményben az 1909— 1913-as évek átlagában, ha a lisztet is szemre számítom át, kereken 34 millió tonna volt. Ebből kereken 14 millió tonnát Kanada, az amieririkai Unió, Argentína és Ausztrália szállított. Az 1925—1928-as évek átlagában a világexport az öt főterményben csak egymillió tonnával volt nagyobb, mint az 1909—1913-as évek átlagában. Ellenben a tengerentúli kiviteli államok a 35 millió tonnás világexportból 28 millió tonnát szállítottak — a békebeli 14 millió tonnával szemben. Ezek az államok tehát tizennégy év alatt éppen kétszeresére r emelték exportjukat. Az orosz export kiesését, nemkülönben egyes európai államok mezőgazdasági kivitelének viszsziacsését a tengerentúli termelés és kivitel tehát nemcsak kiegyenlítette, hanem a kínálatot jelentékeny mértékben fokozta is. Azóta azonban egy újabb tényező kapcsolódott be a világ gazdasági struktúrájába és ez az orosz export, amely a múlt esztendőnek második felében — augusztus 1-étől december végéig — például csak búzában 19'6 millió'métermázsával jelent meg a világpiacon, ami azt jelenti, hogy Oroszország békebeli 42 milliós exportjának már csaknem felét elérte. (Ügy van! a középen.) E pillanatban nem kutatom, (hogy az orosz export esetében dumpinggel állunk-e szemben, avagy az ötéves gazdasági programúinak logikus következménye, en csak egy faktumot akarok konstatálni annak megállapításánál, hogy az európai mezőgazdasági államoknak a következő esztendőkben az orosz exportnak jelentékeny növekedésével számolniuk kell. (Ügy van! jobbfelől.) Ez azt jelenti, hogy az európai mezőgazdasági államoknak a következő években nemcsak a tengerentúli verseny ellen kell védekezniök, hanem igen nagy mértékben az oroszországi expoirt versenyét is ellensúlyozniuk kell. Említést tettem a termelés^ és fogyasztás összhangjának teljes felbomlásáról. Erre nézve bátor vasryok magyarázatul a következőiket felhozni: Mis- a világ termelése a békeállapottal szemben 17%-kai növekedett meg, a világ lakosságának növekedése pedig 13% a békebeli állapottal szemben, addig a kenyérmagvakbán való fogyasztás a békeállapottal szemben 4%-os csökkenést mutat. Ebben természetesen részié van a világszerte tapasztalható páuperizmusnak, amely alatt én nemcsak a munkanélküliséget értem és nemcsak az elproletarizálódást, hanem általában a fogyasztásnak á pénzügvi és gazdasági viszonyok ^következtében fellépő elszegényedését. Továbbá igen jelentékeny része van ebben a problémában a táplálkozás irányai megváltozásának is, mert hiszen taoasztalhatiuik azt, hogy a lisztnöműek és tésztaneműek fogyasztásának visszaesése mellett igen nagy emelkedést mutat a gyümölcsféléknek, a toiásféleknek, a tejtermékeknek fogyasztása. Ha a békeállapotot 100-nak veszem, a húsneműek fogyasztása 165-re, a zsírral együtt 172-re, á tojásé 116-ra, a vajé 140-re, a sajtféléké 133-ra szökött fel. T. Ház! Ami a 'Vámpolitikai túlzásokat illeti, ezek nemhogy csökkerioben volnának, hanem ellenkezőleg csaknem az egész vonalon a vámemeléseik rendszeresítését látjuk. Ezzel szemben az az akció, amelyet Genf indított meg a vámszínvonal rögzítésére a vámtfegyverszüneti konferencia keretében, teljes kudarcot vallott, mert a résztvevő huszonbat állam között nem sikerült azt a tizenkét államot biztosítani, amelyek szükségesek voltak az^ egyezmény életbeléptetéséhez. A mezőgazdasági vámokat emelő államok természetesen mezőgazdaságuk válságára és az önellátásra való törekvés szükségszerűségére hivatkoznak. Egészen bizonyos azonban, — és errenézve már tapasztalataim is vannak — hogy a Közép-Európaáltal követett vámpolitikai irányzat a legveszedelmesebb injekció, amely végül is a gazdasági oraranizmus teljes tönkretételéhez fog vezetni. Teljesen igaz annak a megállapítása, hogy Közép-Európa legtöbb állama azoknak a morfinistáknak benyomását kelti, akik ismerik szenvedélyüket, ismerik annak orvosszerét is; 'de újra, meg újra a mérashez nyúlnak, még annaik

1 a veszedelemnek áirén is, hogy siettetik a fatális véget. T. Ház! Távol áll tőlem, hogy az agrárkrízisnek ezeket a nemzetközi komponenseit itt részletesen boncolgassam. Csupán arra akarok rámutatni, amikor a mezőgazdasági válság nemzetközi összefüggéseinek nagy jelentőségére utalok, hogy a nemzeti politika eszközei, amelyekkel megtámadott mezőgazdaságának

1 segítségére sie/t, bármilyen kiadósak legyenek is, mindig elégtelenek lesznek és egyedül velük a bai gyökeréhez hozzáférkőzni nem lehet, ha világgazdasági vonatkozásban is a mezőgazdasági termelés mostani súlyos kérdései egy átfogó koncepció keretében megoldásra nem kerülnek. Ennek a felfogásnak szellemében jöttek létre a különböző konferenciáik, így a bukaresti, a római, a varsói és a párizsi konferenciák, amelyeknek 'határozatai ugyan még meglehetősen elméleti keretben mozognak, de mégis komoly lépést jelentenek abban az irányban, hogy a mezőgazdasági válság problémája a nemzetközi politika legfontosabb kérdésévé tétessék. T. Ház! Amit a nemzetközi összefüggéseknek nagy jelentőségére mondtam, az nem jelenti azt, mintha befelé is minden megtehetőt meg nem kellene tennünk, a mezőgazdasági válság lokalizálására és a mezőgazdáság életerejének fokozására, és pedig annál inkább, mert mindén ellenkező beállítással szemben hirdetem, hogy mezőgazdaságunk elesettségének okát nem szabad a termelés oldalán keresni, hiszen — amint ezt később számadatokkal is leszek bátor bizonyítani — mezőgazdasági termelésünk a fejlődésnek számtalan elvitathatatlan jelét mutatja. Tehát nem egy önmagát is pusztulásra ítélt termelési ágnak feltámasztásáról, hanem csupán arról van szó, hogy elviselhetőbbé és tűrhetőbbé tegyük a mezőgazdaság állapotát és ezzel kapcsolatban csökkentsük a mezőgazdaságnak a belső ellentállást gyöngítő vérveszteségét, hogy a fejlődési irányt megtarthassa. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A földmívelésügyi kormányzatra ez a feladat hárul. Sainos, a földmívelésügyi miniszternek ezt a feladatot az úi költségvetési évben az eddigivel szemben csökkentett pénzügyi felkészültséggel kell teljesítenie. (Strausz István: ' Naigy hiba! — Ügy van! Ügy van! a üobbolda-