Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-508
394 Az országgyűlés képviselőházának 508. ülése 1931 május 21-én } csütörtökön. iparágakat teljes erejével támogatni, amely életképes iparágak egyfelől belső szükségle-, tünk fedezésére alkalmasak, másfelől a külföldi exportterületeket a maguk számára biztosítani képesek. (Gaal Gaston: Egyetlen egyet sem ismerek!) Azt 'hiszem, a t. képviselőtársam ezt nem gondolja komolyain, mert ha végiggondolja például a magyar mezőgazdasági gépgyártás helyzetét, (Gaal Gaston: Megbuktatták, tönkretették!) hiszen ismeri és tudja, hogy a magyar cséplőgépek és a magyar mezőgazdasági kisebb gépek, nem is szólva a lokomotívokról, évtizedeken keresztül milyen hírnevet tudtak maguknak külföldön biztosítani és megnyugtathatom a t. képviselőtársamat, hogy t a mai óriási és gyilkos külföldi verseny ellenére is, ha nehezen is, de álljuk a helyünket azokon a piacokon, amelyeket a háború után minden nagy külföldi állami támogatással szemben is vissza tudtunk magunknak szerezni, r* akkor az igen t. képviselőtársam nem fogja ezt az állítását továbbra is fenntartani. Ha igen t. képviselőtársam végigtekint azon a fejlődésen, amelyen a magyar textilipar tíz esztendő alatt keresztülment, — és ezt nem szabad kartell-, vagy nem kartellszempontból tekinteni, hanem tisztán abból a szempontiból, hogy a magyar textilipari szükségletnek milyen óriási részét volt kénytelen külföldről fedezni Magyarország 1919-ben és milyen részét fedezi ma külföldről, — :fra végigtekint azon, ihogy textilipari kivitelünk az utóbbi években milyen jelentékeny módon nőtt és hogy ma már a magyar textilgyártmányok Németországban és Párizsban is piacot és hírnevet tudtak maguknak szerezni, akkor azt hiszem, hogy Gaal Gaston t. képviselőtársam, aki ebben a pillanatban mással való társalgásban van elmerülve, (Derültség.) mint magyar hazafi és mint a magyar munkáskéz munkalkalma teremtésének egyik híve, nem fog elzárkózni annak beismerésétől, hogy ennek a magyar iparnak lehetnek hibái, lehetnek fogyatékosságai, de óriási előhaladást tett az utolsó évtizedben nemcsak a magyar név és magyar ügyesség dicsőségére, hanem a magyar kereskedelmi mérleg megjavítására és a magyar export fokozására. (Gaal Gaston: Em azt szeretném tudni, hogy a kormány kéri-e az appropriációt, vagy én? — Derültség. — Meskó Zoltán (a szónok felé): Miért beszél csak oda, miért nem nekem is egy kicsit? — Gaal Gaston: Úgy látszik, a képviselő úr nekem ajánlja!) Nagyon szívesen, ha a képviselő úr el fogja foglalni azt a helyet, amelyen appropriációt kérhet. (Derültség. — Meskó Zoltán: Majd a nagy kabinetben!) T. Képviselőház! Ezzel a közbevetéssel egyszersmind végeztem azzal a témával, amelyről szólni akartam és sajnálom, hogy kereskedelemügyi (miniszter úr e percben nincs jelen, de tulajdonképpen a pénzügyminiszter úrhoz kell minden ilyen kérést intéznem az export fejlesztésének kérdését illetőleg. Az export fejlesztésének ma is azok között a rendkívül nehéz viszonyok között, amelyekkel a magyar iparnak a kivitel terén meg kell küzdenie, számtalan lehetősége van. Herrmann Miksa t. képviselőtársam, volt kereskedelemügyi miniszter úr nagyon jól tudja, hogy amikor a külkereskedelmi intézetet felállítottuk, hány ellenvetéssel és milyen kifogásokkal kellett találkoznunk, hogy tudnillik annak működése semmiféle reménységre nem jogosít és ma mégis elmondhatjuk, — nem merem aposztrofálni most már Gaal Gaston t. barátomat, — hogy 58 idegen országba jutott el a magyar ipar és hogy 58 idegen országiban ismerik a magyar iparnak t számtalan olyan cikkét, amelyet eddig egyáltalában nem ismertek. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy ez nem -volt olyan könnyű dolog. Mert amíg a háború előtt a legkülönbözőbb kedvezményeket, adóelengedéseket és exporthiteleket nem ismerték, vagy legalább is nem fokozták fel a külföldi nagy államok a mai mértékre, ma az Egyesült Államoktól le Bulgáriáig olyan alapok állnak az export fejlesztésének és támogatásának r rendelkezésére, amely alapok mellett mi igazán eltörpülünk. En éppen azért arra kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, — bár a mi költségvetésünk most már meg van állapítva, — hogy ia magyar ipar exportjának jövőjét tartsa mindig szem előtt, amint különben tudom, hogy igazán szíyén viseli és majd akkor, amikor egy ilyen külföldi kölcsön, amelynek jellemzésére az előbb hosszabban kitértem, rendelkezésünkre fog állni, éppen ezeknek az exportlehetőségeknek támogatására siessen. Ezek ugyanis szintén azok közé a beruházások közé tartoznak, amelyeket, hasznos meruházásoknak kell minősítenünk, mert új erőket termelnek és a meglévő erők kifejlesztésére és gyarapítására szolgálnak. Ezekért a felhozott példákért kell és ajánlatos mindig a külföldi kölcsön szükségének kellő és^ helyes lemérésével, a külföldi kölcsön minél előbb való megszerzésének kérdésével behatóbban foglalkozni. Éppen ezért mindenki örömmel üdvözölné, ha ez a kölcsön a közeljövőben megvalósítható volna. A mai pénzpiaci helyzet azonban — amint az igen t. pénzügyminiszter úr, de a miniszterelnök úr is utalt a külügyi (bizottságban, — feltételeinél fogva erre nem a legalkalmasabb. Itt egy pillanatra ki óhajtok térni erre a külső pénzügyi piaci helyzetre. Sok mesét hallottunk már arról, hogy az Unió pénzpiaca, illetőleg az amerikai pénzpiac teljesen rendelkezésünkre áll, rendkívüli erőforrásaival a legkedvezőbb piac és ennélfogva csak ki kell nyújtanunk a kezünket és ölünkbe fog hullani a dollár a legkedvezőbb feltételek mellett. Aki azonban egy kicsit közelebbről ismeri az amerikai pénzpiacot, az ezt a túloptimista álláspontot nem fogadja el. Igaz, hogy New-Yorkot nem vezetik politikai szempontok a külföldi kölcsönök plaszírozásánál, de a newyorki piac ma sem mondható Londonnal szemben legelsőrendű plaszírozó helynek, bár igaz, hogy óriási tőkekumulációja, 'bankjainak hatalmas fúziói a legutóbbi évtizedben erre a háború előtti viszonyokhoz képest sokkal alkalmasabbá tették. De széleskörű invesztáló publikuma ma sincsen úgy, mint a londoni piacnak. A háború után közvetlenül megpróbálták és siettek különösen egyes nagy pénzcsoportok rábírni a kisebb tőkést is Amerikában, hogy tengerentúli, azaz európai invesztálásokba menjen bele. Azonban a wallstreeti boom egyszerre realizálásra bírta az amerikai tőkéseket, akik hosszabb lejáratú kölcsönökbe invesztálták tőkéjüket és .azok a szomorú tapasztalatok, amelyek ezen boom következtében való összeomlással sújtották őket, egyszerre arra késztették őket, hogy nagy mennyiségben dobják vissza Európába a még rendelkezésükre álló kötvényeket és így az amerikai pénzpiac még máig sem tért magához abból az óriási megrázkódtatásból, amelyet a nagy hullámzás a newyorki piacon előidézett. A másik ^plae, amelyre mi is igen nagy súlyt kívánnánk helyezni, a párizsi, közelebbről megnézve, talán nem olyan kecsegtető,