Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-508

Âz országgyűlés képviselőházának 508, hogy a termelési Programm helyébe ma már a mezőgazdaság terén egy átszervezési pro­grammal kellene kilépni. A világ gazdasági struktúrájának változása folytán, annak foly­tán jhogy a búzatermelés mind kevésbé ren­tábilis, annak folytán, hogy beigazolódott, hogy nekünk mindig nagyobb és nagyobb súlyt kell helyeznünk olyan búzafajtáknak kitermelésére, amelyeket, a külföld keres és magasabb áron vesz, nekünk egész búzatermelési, de egész föld­mivelési programmunknak olyan átszervezésére kell törekednünk, amely nem a mi szempont­jaink szem előtt tartásával akar termelni, ha­nem mindig a keresletnek megfelelően kívánja az igényeket kielégíteni. Abban a pillanatban, amikor elolvassuk a német beviteli statiszti­kát, — most neon fekszenek előttem az adatok, de idéztem őket a földmívelésügyi tárca költ­ségvetésénél — amikoi^ látjuk, hogy száz és százmillió aranymárkáért importál Németor­szág friss veteményeket, salátát, főzelékeket, nemesített magvakat, és mi ebben összesen egy és két százalékkal veszünk részt, abban a pil­lanatban nekünk olyan átszervezési program­mot kell kidolgoznunk és életbeléptetnünk, amellyel e folyton fokozódó keresletnek — ter­mészetesen a megfelelő kvalitást szem előtt tartva — eleget tudunk tenni. Előzetesen is til­takozni akarok az ellen a kijelentés ellen, ame­lyet Mayer földmívelésügyi miniszter úr ak­kor elmonldött beszédemre tett; ő ugyanis azt mondotta, hogy búzavetés-területünket nem le­het egyszerűen egymillió katasztrális holddal csökkenteni, ez képtelenség, ez lehetetlenség. Hiszen talán ideális állapot volna ideig-óráig az, hogyha mi erre egyáltalán nem volnánk ráutalva, de a magyar földmívelés mai struk­túrája mellett erre egy pillauatra sem lehet gondolni, de lehet egy átszervezési programm keretében igenis gondolni arra, amire a föld­mívelésügyi kormány is gondolt, de sem elég erővel, sem elég anyagi eszközzel r erre - nem hat közre, hogy azokat a most már állítólag kipróbált kemény búzavetőmagokat terjessze el, amelyek a budapesti tőzsde speciális jegy­zése szerint is, de a külföldi árajánlatok alap­ján is jelentékenyen magasabb áron kelnek el külföldön, mint a mai átlagbúzáink. (Élénk helyeslés a közében.) Egy másik gondolat, amelyet volt szeren­csém akkor a vitába bedobni, sörárpaterüle­tünk fokozásának kérdése. Magyarországon a háború előtt és a háború alatt is, — nemcsak az elcsatolt országrészekben, hanem még a Du­nántúl is — én magam saját tapasztalatból tu­dom, — olyan elsőrendű minőségű sörárpát tudtunk produkálni, amely lényegesen maga­sabb árat tudott elérni az átlagos árnál. Miért volna lehetetlen legalább 100.000 katasztrális holddal kiterjeszteni ennek a sörárpa-vetésterü­letnek nagyságát, amikor ezzel is újból termé­szetes és nehézségekbe nem ütköző brizayetés­területünk feleslegének lecsökkentésére térhet­nénk át. Nem tudom, és nagyon örülnék, ha az igen t. pénzügyminiszter úr erre konkrét felvilágosítást adna, hogy vájjon az a kidol­gozott programm, amely szerint fokozatos mó­don ki fog cseréltetni különösen kisgazdáink­nál a búzavetés-mag, tényleg bír-e már most is azzal a pénzügyi fedezettel, amely ennek a fokozatos kicserélésnek pénzügyi eszközeit ren­delkezésre bocsátja. En nem kívánok annak részleteibe külö­nösképpen belemenni, micsoda termények pro­pagálása és erőteljesebb felkarolása biztosít­hatna nagyobb bevételt az országnak a mező­gazdasági termelés során, de meg vagyok győ­ülése 1931 május él-én, csütörtökön. 393 ződye arról, hogy az ipari magvak termelése terén az utóbbi időkben mutatkozott nehézsé­gek^ is legyőzhetők lesznek a jövőben és hogy a vetőmagvaknak természetesen megfelelő kvali­tásban, tisztaságban való termelése és kivitele szintén meglehetősen kedvező feltételek mellett vihető keresztül. Annak jellemzésére, hogy Magyarország mennyire elmaradt azon speciális termények termelése terén, amelyekre pedig rendkívül al­kalmas, egyetlen adatot hozok fel. Az Econo­mist szerint Magyarország tej- és húsneműek­ben, tojás, állat és baromfi nélkül exportált 1929-ben 2,200.000 dollár értéket, Dánia ugyan­ekkor 259 millió dollár értéket. Egész állat- és állati termékkivitelünk ebben az évben 38 mil­lió dollár értékű volt, Dániáé pedig 312 millió dollár. Akarattal választottam ezeket a termé­keket, miután ezen a téren fokozatos, okos és céltudatos politikával Dániával szemben is bi­zonyos határig és bizonyos mértékben felvehet­jük a versenyt. (Patay Gyula: Dánia közel van Angliához!) Dánia közdl van Angliához, Né­metország és Ausztria viszont közel van Magyarországhoz. Éppen ez a kereskedelempo­litikának és a kereskedelmi tarifális politikának a feladata (Patay Gyula ismét közbeszól.) Ez nem teória, t. képviselő úr, mert ha remélhető­leg meglesznek megfelelő olasz és osztrák ke­reskedelmi szerződéseink, akkor meg fogjuk látni, nyerhetünk-e olyan kedvezményeket ezen a téren, amelyek lehetővé fogják tenni, hogy nemcsak búzatermékeink, hanem állati termé­keink is kedvező feltételek mellett lesznek kivi­hetők. Ezen a téren azonban feltétlenül szük­séges a t. kormány által eddig már igen helye­sen megkezdett vasúti hűtőkoesiknak és az ilyen vonatoknak szállításához szükséges fé­keknek továbbfejlesztése. Csak reményemet fe­jezhetem ki, hogy ezen a téren nem fog meg­akadni a további beruházás, annál kevésbbé, miután tudomásom szerint ehhez külföldi köl­csönök nem szükségesek, mert az illető ipar­ágak saját maguk bocsátják rendelkezésre az ehhez szükséges hiteleket. T. Ház! Ipari politikánk terén a t. kor­mány részéről kétségtelenül nagy jóindulatot tapasztalunk Az igen t. kereskedelemügyi mi­niszter úr tárcája sokfelé ágazó vonatkozásai­ban mindent megtesz és szinte azt lehet^ mon­dani, hogy boszorkányos gyorsasággal és sok­oldalúsággal igyekszik minden téren megtenni azt, ami tőle és az ország -anyagi erejétől kite­lik. Sajnos, azonban azok az alkotások, ame­lyek papíron gyönyörűen hangzanak, papiron való írott malasztok maradnak mindaddig, amíg a hozzájuk szükséges anyagi fedezettel nem rendelkezünk. Az iparfejlesztési törvény, amelyet megalkottunk, addig, amíg az ahhoz való iparfejlesztési alap nem áll rendelkezésre, illetőleg kellőkép dotálva nincsen, papíron al­kotott szép alkotás marad, de az életbe átvihető nem lesz, már pedig igen nyomatékosan kívá­nom hangsúlyozni, még ha kiteszem is magam annak, hogy Gaal Gaston t. barátom ellenmon­dásával találkozom... (Forster Elek: Valószí­nűleg. — Derültség.) Ö nem mondotta, hogy valószínűleg, mert ő sokkal higgadtabb, sem­hogy ne várná be, hogy a szónok mit fog mon­dani. (Derültség.) Minél erőteljesebben fog kiépülni az oszt­rák és az olasz kereskedelmi szerződés és minél jobban kényszeríti a magyar ipar egyes ágaza­tait arra, hogy szűkebb térre szorítsa működési területét, annál inkább kötelessége a magyar kereskedelempolitikának mindama életképes

Next

/
Thumbnails
Contents