Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-508

3Ô2 Àz országgyűlés képviselőházának 508. ülése 19$1 május 21-én, csütörtökön. túrcélokra láttunk ilyen beruházásokat. {Elénk helyeslés a középen.) Még sokkal súlyosabb megítélés alá esik akülföldi kölcsönöknek Magyarországon is a legutóbbi időkben olyan, különösen mezőgazdasági célokra való beruházása, amely beruházások nem kamatozó és új értékeket termelő jelentőséggel bírtak, Ihanem inkább létfenntartási célokra szolgáltak és az illető mezőgazdasági birtokok tulajdonosainak újabb és rolhamos eladósodására vezettek. Abban^ a pillanatban, amikor egy külföldi (kölcsönből való beruházás sem a kamatszolgáltatást niem tudja meghozni, sem-az illető igénybevevőnek: jövedelmiét nem fokozza, sem pedig a termelést magát nem emeli, akár mezőgazdasági, akár más célra történik az ilyen beruházás, produktívnak nem nevezhetjük, és mai súlyos gazdasági helyzetünkben ajánlatosnak nem tarthatjuk. (Már pedig hacsak niegíboldognlt Szabóky Alajos összeállítását nézem, akkor sajnálattal kell megállapítanom, hogy 1924/25. és 1928/29. klözöitt a.z állami beruházásoknak 931 millió pengőt kitevő összegéből 324 millió pengő nem jutott gazdasági célú beruházásra; ha pedig a városok és vármegyék 287 millió pengős beruházását nézem erre az időszakra, akkor látom, hogy ebből a 287 millió pengőből 230 millió pengő jutott nem produktív beruháZ;ül'S l*£l. Ösistzesítve ezt, 1924/25. és 1928/29. között 600 millió pengő nemi gazdasági célt szolgáló beniházásokra fordíttatott. T. Képviselőház! Mindezek tekintetbeviételével nemcsak helyes, hanem nairyom is fontos és életbevágó a külföldi kölcsönök kérdésénél, Ihogy milyen célokra vegyük azokat igénybe

1

. És itt kívánok reflektálni egyetlen kitéréssel az appropriáció tárgyalása alkalmával a pénzügyi bizottságban felmerült arra a megjegyzésre, amely szerint a munkanélküliség enylhítésére való beruházásnál óvatosan és nagy körültekintéssel kell eljárni. S itt nem osztozhatoam Keynesnek ablban a mondásában, amelyet ő a mindenáron való (beruházásnak és a munkanélküliség mindenáron való megszüntetésének érdekében úgy formulázott, hogy azt mondta, hogy a londoni Slumokat, a loúdioni barakkokat és töímeglakásokat egyszerűen el kell pusztítani, még ha résziben használhatók is volnának, hogy oda friss levegőjű és egészségesen, megalapozott munkáslakásokat építhessenek, csak azért, hogy az óriási méreteket öltő angol munkanélküliséget egy csapásra leküzdhessük. Az angol pénzügyi viszonyok sem valami rózsásak, de azt hiszem, hogy ők talán sokkal többet engedhetnek meg maguknak ezen a téren, mint amennyit mi megengedhetünk. De azt hiszem, hogy akkor, amikor a munkanélküliség

1 leküzdésére ; irányuló beruíházásokról van szó, egyedüli irányadó az lelhet, hogy ezen a téren csak olyan beruházásokat engedhetünk meg,, amelyek termelő erővel bírnak és nem csupán azért eszközöltetnek, hogy ideigóráig munkát adjanak a munkanélkülieknek. Magyarországon — hála Istennek, — számtalan olyan munkaalkalom van, amely a munkanélküliek foglalkoztatásával igenis új értékek termelésére használható fel, anélkül, hogy csupán a munkanélküliség leküzdése szempontjából egyszerűen csak munkát jelentene. Itt hivatkozom arra, amire a pénzügyi bizottságnak egyik igen t. tagja, alludált, mondván, hogy ő a munkanélküliség leküzdésénél nem annyira a beruházásokra kívánná a súlyt helyezni és nem is menne ezen a téren oldáig, hanem nagyobb súlyt helyezne esetleg a munkanélkülísegély ideig-óráig való bevezetésiere. (Egy hang balfelől: Kállay!) Ezt az álláspontot én a magam részéről egyáltalában nem osztom. Nem azért nem osztom, mintha a munkanélkülisegélyben nem rejlenek egy óriási humanitárius vonás, de a munkanélkülisegély bevezetésének kivált Magyarországra nézve egy óriási veszedelme van, az, hogyha egyszer megkezdjük, nincs megállás benne (Ügy van! a balközépen.) s a munkanélküli segély bevezetése annak perpetuálását, állandósítását jelenti. Ezért én ezen a téren feltétlenül azt az álláspontot képviselem, hogy a munkanélküliség leküzdésére beruházásokra van szükség, dö ezek a beruházások ne a munkanélküliség megszünetését tartsák egyedül szem előtt, hanem azt a magasabb célt, hogy ezzel a termelést fokozzuk és elősegítsük. Éppen ezért, t. Ház, ha mármost nézem azokat a beruházásokat, amelyeket az igen t. kormány a legutóbbi időkben végzett, akkor elsősorban és főképpen sajnálatomnak kell kifejezést adnom a felett, hogy azok nem egy Összefogó programm alapján történtek, hanem szétfolyó módon, a pillanatnyi szükségnek megfelelően, a hirtelen fellépő és sürgető igényeket kielégíteni akaróan folytak le, ennélfogva nem követték azt az egyenes vonalat, amelyet követni kellett volna, s nem foglalták magukban azt a szervességet, amelynek betartásával feltétlenül nagyobb eredményt is érhettünk volna el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Gazdasági politikánkat e téren hosszú éveken keresztül a tervszerű tiens ég jellemezte s ezen a téren, azt hiszem, legkevésbbé fog nekem ellentmondani és ellentmondhatni az igen t. pénzügyminiszter úr, aki beköszöntőjében, mint pénzügyminiszter egyik legfőbb programmpontjául egy gazdasági szerves programm felállításának szükségességét emelte ki. En nagyon jól tudom, hogy azok között a bizonytalan gazdasági viszonyok között, azok között a folyton változó és hullámzó igénylések között a gazdasági programmnak is változnia és sokszor módosulnia kell, ennek ellenére azonban újból hangsúlyozom, hogyha a t kormány kereste volna a módját és lehetőségét annak, hogy nagy vonásaiban egy olyan gazdasági programmot állítson fel, amely évekre megjelölte volna azokat a főbb irányelveket, amelyeken belül azután természetszerűleg az idő változásainak megfelelően módosítások állanak elő, akkor megkímélhette volna magát és az országot bizonyos ide-oda való imbolygástól és sok felesleges és hiábavaló beruházástól. (Elénk helyeslés a baloldalon és a középen.) T. Ház! Sajnos, az idő aránylagos rövidsége nem engedi meg, hogy ezekre a kérdésekre minden részletükben kiterjeszkedjem. Kötelességemnek tartom azonban ilyen állításnak megkockáztatásával annak igazolására néhány adattal is szolgálni. A földmívelésügyi tárca keretében 1925-től 1930 végéig 252% millió pengő ruháztatott be, ebből 19 millió pengő alföldi talajjavításra, vetőmagokra, gépekre és műtrágyára. Ez magábanvéve mind igen szép és helyes volna, azonban végeredményben, ha felboncoljuk, hogy ebből a 252K millió pengőből bizonyos fontos és jelentős célokra milyen öszszegeket fordítottak, akkor látjuk, hogy ezek az összegek szétforgácsoltattak, hogy azokból hatékony módon egy-egy célra nagyobb összegek minimálisan szükséges összegek fordíthatók nem voltak. (Elénk helyeslés balfelől.) A ifölldmívelésügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál különös súlyt helyeztem arra,