Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-508

m Az országgyűlés képviselőházának 508 szavaztak meg kerek e világon mindenütt. (Ügy van! a jobboldalon.) Egyszerre csak bekövetkezett a lebontás, rossz magyarsággal mondva, a leépités korszaka (Jánossy Gábor: Jól mondtad előbb!) és akkor az ámuló világ arra ébredt, hogy közel húszmillióra emelkedett a munkanélküliek száma, amely a családtagokkal együtt az ötvenmilliót is megközelíti. És a gazdasági válság még jobban kiszélesedett azáltal, hogy a munkanélküliek fogyasztása csökkent, ,s ezzel még jobban megromlott az egyensúly és a gazdasági válság lecsapódása mintegy tükörben mutatkozott a különböző államháztartásokban, ahol felütötte fejét a deficit réme és büszkén merem mondani, úgyszólván csak 'Magyarország az a hely, ahol deficitről szó sem lehet. (Ugy van! a jobboldalon.) Franciaország 1931. március 31-én végződött költségvetése (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Halljuk! Tartalmas, gyönyörű beszéd!) 47*2 milliárd francia frank kiadást és 45 milliárd francia frank bevételt tüntet fel, úgyhogy ott a deficit 2'2 milliárd. (Baracs Marcell: Cseréljünk!) Angolországban a deficit 23 millió font, pengőben kifejezve közel 700 millió pengő. Ott Anglia kiváló pénzügyminisztere, Snowden most a benzinadó emelésével és a földértékadó bevezetésével^ igyekszik segíteni a helyzeten. A földértékadó értékkataszter készítését teszi szükségessé, különösen olyan országokban, ahol még a mai napig sincs a telekkönyv bevezetve. Ennek az értékkateszternek megteremtése azután (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) nagyon könnyen és nagyon mélyen belenyúl majd a földtulajdonosok magánjogi viszonyaiba. Es mit látunk a szomszéd országban, Ausztriában? Ausztriában 47 millió schilling deficit mutatkozik. Nagyon érdekes összehasonlítás tárgya Ausztria költségvetésének emelkedése szemben a magyar költségvetés emelkedésével. Ausztriában 1924/25-ben 1135 millió schilling kiadás irányoztatott elő, 1931ben 2308 millió schilling, vagyis több, mint a duplája. (Úgy van! a jobboldalon.) Ilyen körülmények közt egyre nagyobb a fegyverkezés, egyre nagyobb az elzárkózás az államok közt (Ügy van! a jobboldalon.) és felütötte fejét az önellátás eszméje, amely jól tudjuk, hogy a háborús mentalitás produk' tuma, ahelyett, hogy az a világszolidaritás magához emelné a lelkeket, ahelyett, hogy abban] a világszolidaritásban a veszélyeztetett civilizáció megmentése érdekében egyesülnének a nemzetek. (Jánossy Gábor: Űgy van! Ahelyett a világcsalás folyik!) T. Képviselőház! Kiemelem Wekerle Sándor pénzügyminiszter úrnak a nép érdekében kifejtett üdvös működését, aki hivatalának megkezdése óta az adócsökkentések egész sorát léptette életbe. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A szónok szavát alig hallani. (Jánossy Gábor: A legszebb beszédet is alig hallani!) Hegedűs Kálmán: Legyen elég utalnom — hiszen nagyon sokáig folytathatnám ezt a felsorolást — csak a földadó csökkentésére, a forgalmiadó leszállítására, azonkívül az állatforgalmi adó megszüntetésére és a fázisrendszer kiszélesítésére. Az adóvégrehajtás enyhítése terén is olyan reformokat léptetett életbe, amelyek azt a szent célt szolgálják, hogy az adóalanyokat minél jobban kimélje, megerősítse és megtartsa a jövő számára. Es itt nem tudok elzárkózni annak elismerése elől, hogy a t. ellenzék folyton hangoztatta — nagyon természetesen közben áldozatokra sarkalta a ülése 1931 május 21-én, csütörtökön. 389 I kormányt egyes néposztályok érdekében — a takarékosság eszméjét. Különösen Kállay Tibor és Rassay Károly t. képviselőtársaimat említem meg, mint akik ezen a téren érdemeket szereztek. A magyar kormány magáévá is tette teljes mértékben a takarékosság

r elvét: éppen tegnap hallottuk, azonban a pénzügyminiszter úr nagyszerű felszólalásában, hogy ennek csak akkor lesz teljes diadala, ha kiviszszük a takarékosság eszméjét a nép közé és belevisszük a lelkekbe. (Úgy van! jobbfelöl.) Ennek diadalát azonban nagyon megnehezíti és általában súlyosbítja a helyzetet az, hogy költségvetésünk igen tekintélyes része, csaknem fele személyi járandóságokból és nyugdíjakból áll. En most nem akarom felsorolni ezeket a tételeket — hiszen méltóztatnak azokat mindnyájan ismerni —, csak arra akarok röviden rámutatni — belefoglalva az adatokba természetesen az üzemeket is —, hogy 1924/25-ben a nyugdíjak és személyi járandóságok összege 409 millió pengő volt, ma pedig 649 millió pengő. (Szűcs István: Emelték a fizetéseket!) Szűcs István t. képviselőtársam rámutat arra, hogy emelték a fizetéseket. Nagyon helyes, hogy emelték. Ennek az emelkedésnek azonban van egy más oka is, nevezetesen az, hogy a mi testvéreink nagy számban özönlöttek ide a végekről, ahol az átszenvedett borzalmak hatása alatt nem tudták életüket tovább tengetni. A magyar kormánynak nemcsak melegen érző lelkére vall, hanem egyenesen meg vagyok róla győződve, hogy politikai szempontból, hazafias szempontból, de az integritás gondolatának szolgálata szempontjából is nagyon helyes, nagyon életre való ^cselekedete volt, amikor a szellemi munkásokat és a fizikai munkásokat, akik idetódultak, igyekezett elhelyezni, igyekezett kenyérhez, álláshoz juttatni. (Úgy van! jobb felől.) T. Képviselőház! Ha a trianoni szerződés nekünk meghagyta kenyerünk kétharmad részét, mi nagyon szívesen megosztjuk, megfelezzük ezt azokkal, akik az ott átélt szenvedések súlya alatt ide menekültek (ügy van! jobb felől.) mert kell, hogy tudják azok, t akik ottmaradtak, kell hogy érezzék azok a még ott élő testvéreink, hogy mi őket igazán testvéreinknek érezzük, egy édesanya gyermekei vagyunk. (Ugy van! jobbfelől.) testvéreik vagyunk abban a szomorú sorsiban, amelyet ránkzúdított a trianoni szerződés. Az a bíztató lelki hatás és a kisebbségek védelme kell, hogy megteremje a maga eredményét. E nélkül siralmas módon folytatódnék az a beolvadási processzus, amely a végeken végpusztulással fenyegeti ott élő testvéreinket. Igaz ugyan, hogy ezzel szemben áll másfelől az a szomorú eredmény, hogy a szellemi munkások válságát ebben a megmaradt országban ez csak fokozta. Nem akarok hosszasabban immorálni ennél a tárgynál és ennek jellemzésére csak két különösen kirívó körülményt kívánok felemlíteni. Az egyik az orvosi túlprodukció, amely azzal a társadalmi és közgazdasági paradoxonnal jár, hogy orvoshiány van a vidéken és orvosnyomor van a fővárosban. De orvoshiány van itt abból a szempontból is

% hogy a legszegényebb néposztályok nem tudják megfizetni a gyógyítás költségeit. (Ugy van! Ugy van!) Égy másik körülményre hívom fel a t. Ház figyelmét. Németország, amely ipari állam, ezelőtt 40 évvel még agrárország volt, ma már azonban az ország lakosságának kéthar*53'