Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-508

380 Az országgyűlés képviselőházának 56 T. Ház! Más kiadási csoportoknál azonban többé-kevésbbé nagy ob bemér vű csökkentést látunk az előző évvel szemben. Legnagyobb megtakarítás mutatkozik a dologi és átmeneti természetű, kiadásoknál, mert hiszen ezek rugalmasak s így ezekben a tételekben elérhetünk nagyobb megtakarításokat. A személyi járandóságok annak a létszámcsökkentési műveletnek folytatását mutatják, amelyet az 1930 : XLVIL teikk határozott el és amelynek értelmében hat év alatt kell nekünk rátérnünk arra a normálstátusra, amely tudvalevőleg 1931. március végével már be is volt jelentve a t. Háznak. Ugyancsak aránylag csekély a csökkenés a beruházási előirányzásoknál, mert hiszen a kormányzat figyelemmel volt az állandóan jelentkező munkanélküliségre és így a beruházási összegeket nem kívánta nagyobb összeggel csökkenteni az előző évhez mérten, de szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy ezek a beruházások lehetőleg a már megkezdett építkezések vagy a legszükségesebb építkezésekre fordíttassanak. A takarékosság elve úgy az állami közigazgatásnál, mint az állami üzemeknél egyforma mértékben, arányosan volt keresztülvive. Itt azonban meg kívánom jegyezni, hogy az állaimi üzemeknél éppen a forgalom biztonsága, valamint az üzemek folytonossága érdekében nem volt olymérvü a csökkentés, mint amilyet az állami közigazgatásnál el tudtunk érni. A költségvetés csökkentését, miként ismeretes, elsősorban gazdasági helyzetünk fokozatos romlása, valamint a pénzügyi helyzetünk indokolja, amely a bevételek csökkenésében nyilvánul meg. Az állami bevételek elmaradását a pénzügyi kormányzat, egyrészt az 1930 : XLVIL törvénycikkel bevezetett úgynevezett külön adóval, másrészt pedig a költségvetés kiadási kereteinek szűkítésével kívánta ellensúlyozni. (Propper Sándor: Kereseti adópótlékolással!) Igen, ez az a külön adó, képviselőtársam. (Esztergályos János: Tessék csak nevén nevezni a gyermeket!) Azt hiszem, felesleges bővebben nyilatkoznom erről, hiszen mindnyájunk előtt ismeretes. (Esztergályos János: Hadd tudja meg a világ!) Nincs mit titkolni benne, hiszen fizetjük. (Esztergályos János: Sajnos! — Propper Sándor: Fizetik a munkások és az alkalmazottak!) Nemcsak a munkások, t. képviselőtársam, hanem minden fixfizetésű alkalmazott, valamint a tantiémadóra kötelezettek. Minthogy pedig volt alkalmam a költségvetés általános tárgyalása előtt elmondott bevezető beszédemben kitérni mindazokra a gazdaságpolitikai kérdésekre, amelyek szoros összefüggésben állanak a mai gazdasági helyzettel, ennek következtében most csak azokra a főbb konklúziókra kívánok kiterjeszkedni, amelyeket ezeknek áttekintéséből nyerhetünk. Vagyis arra kívánok rámutatni, 'hogy a termelési és főképpen az értékesítési krízis jelenségeivel szemben már olyan körülmények is jelentkeznek, amelyek arra engednek következtetni, hogy mi^ most máj tulajdonképpen a krízis tetőpontján állunk és a jövőben már valószínűleg a helyzet javulására is számíthatunk. Erre adnak reményt azok a gazdaságpolitikai tárgyalások, amelyek ma nemzetközi viszonylatban folynak, amelyek reményt adnak arra, hogy a ránk következő időkben bizonyos mérvű javulás fog bekövetkezni Magyarország egész gazdasági életében. Ha ezeket a momentumokat is figyelembe vesszük, akkor mêg. ülése 1931 május 21-én, csütörtökön. állapíthatjuk, hogy költségvetésünk bevételi előirányzása kellő óvatossággal történt, s reményt ad nekünk arra, hogy ezek az előirányzott bevételi összegek tényleg be is fognak folyni. (Esztergályos János: Hány dioptriás szemüveget tetszik használni?) T. képviselőtársam, legyen olyan kegyes elmondani^ majd akkor, amikor helyettem t. képviselőtársam fog erről beszélni. Áttérve most az előttünk fekvő törvényjavaslat egyes szakaszainak ismertetésére, itt a következőket van szerencsém előadni. A költségvetési törvény 1. %-B, a kiadásokat, 2. §-a a bevételeket tünteti fel, fejezetenként, címenként és rovatonként, úgy ahogy azt már a t. Képviselőház elfogadta. A3. ^ tünteti fel a kiadások és bevételek főösszegeit és egyúttal rendelkezik aziránt, hogy a költségvetésünk végösszegében jelentkező 1 millió pengőnyi felesleg a pénztári készlet gyarapítására fordítandó. Ez a rendelkezés mindenesetre célszerű, megfelel az eddig követett gyakorlatnak és szükséges is» mert hiszen tudjuk, hogy az államháztartás rendelkezésre álló forgótőkéje nem elegendő a folyó kiadások fedezésére. A4. § vonatkozik a tulajdonképpeni megajánlásra, vagyis ez felhatalmazást ad a kormányzatnak arra, hogy a költségvetési előirányzatban megszavazott bevételeket tényleg fel • is használhassa. Az 5. § szabályozza a .hitelátruházást, vagyis a virement-et, az előző évi költségvetésekben megállapított módon olyképpen, hogy a kiadásokra előirányzott Összegeket általában tiltja egyik fejezetről, címről vagy rovatról a másikra átruházni. Egyetlenegy esetben tesz csak kivételt, vagyis kimondja, hogy a pénzügyminiszter előzetes meghallgatása és hozzájárulása mellett a minisztertanács, tehát az összminisztérium határoz abban a kérdésben, hogy mely esetben van a költségvetés kereteinek betartása érdekében feltétlenül szükség egy-egy rovat vagy cím között hitelátruházásra. Ez az 1924/25. év óta szokásos szabályoZ cl Set ci hitelátruházásnak, vagyis a virementjognak az elmúlt években is igen célszerűnek látszott, mert hiszen a költségvetési törvény megszavazása alkalmával a kormány még nem tudhatja előre, hogy mely esetekben van szükség arra, hogy egyes rovatok vagy címek között hitelátruházás történjék és ez feltétlenül biztosítéka annak, hogy csak a legszükségesebb esetben történhetnek meg ilyen hitelátruházások. Egyszersmind fenntartja azt a kötelezettséget is, hogy a zárszámadásba ennek indokolását feltétlenül be kell venni és ezt a törvényhozásnak bejelenteni. A 6. ^ a költségvetési évek közötti hitelátruházásokróíl szól. Ez éppúgy szabályozza, miként az előbbi költségvetésekben gyakorlatban volt, vagyis megtiltja, hogy egyik költségvetési évről a másikra átvihető vagy felhasználható legyen a költségvetésben megszavazott összeg. Itt egyedül csak a beruházásoknál tesz kivételt, amidőn kimondja, hogy a beruházásokra szánt összeget a tárgyéven túl az 1932/33. év végéig felhasználhatja. Ez természetes is, hiszen tudjuk azt, hogv a beruházásokra fordítandó összegek leginkább építkezésekre vonatkoznak és így lehetetlenség megkötni azt, hogy ezek az összegek már abban a költségvetési évben felhasználtassanak, (Ügy win! jobbfelől.) mert hiszen ez esetleg arra buzdítaná az illetékes hatóságokat, hogy csak gyorsan, (Jánossy Gábor: Felületesen.) egymásután fejezzék be az építkezéseket és ak-