Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-507

372 Az országgyűlés képviselőházának 507. ülése 1931 május 20-án, szerdán. adóügyi munkálatoktól, amelyek őt elvonják egyéb feladataitól. Szükségesnek láttam^az adóihivatalok címénél ezt felemlíteni, egyébként a címnél megjelölt ; tételek et változatlan összegben elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Nincs senki felírva! Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kíván valaki szólani? (Nem!) Ha szólni. senki nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr óhajt nyilatkozni? (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nem!) A tanácskozást tehát befejezettnek nyilvánítom. következik a határozathozatal. Az 5. címet, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 6. cím. Kérem annak felolvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 6—14. címeket, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 15. címet): To'bler János! Tobler János: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a t. Háznak, de különösen a pénzügyminiszter úrnak szíves figyelmét ennél a címnél^ felhívjam az állami pénzverdére. Amikor az állami pénzverdéről beszélek, egészen természetes, hogy csak a legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznom annak a vállalatnak technikai fejlődéséről, \ annak a vállalatnak működéséről és munkájáról. T. Ház! Az állami pénzverő egyike azoknak az intézményeknek, amelyek t külföldi vonatkozásban is, Anglia és más államok konkurreneiá jávai szemben is megálltak helyüket. Munkákat hozott ilyen nagy, fejlett technikával rendelkező nemzetek konkurrenciájával szemben. Nem tagadom, hogy ez részben a minisztérium szakközegeinek, részben pedig az üzem vezetőségének érdeme, de nem vonhatok le semmit azoknak az elsőrendű szakmunkásoknak érdeméből sem, akik az állami pénzverőben dolgoznak. Az eredmény tehát nagyrészben a szakmunkásokra vezethető vissza. De ha én ezt itt megállapítom, legyen szabad ezekből a padokból az állami pénzverő alkalmazottainak szociális helyzetével is foglalkoznom. Állami érdeknek tartom, hogy azok, akik az állami pénzverőben dolgoznak, akik tehát ott bizonyos titkok elsajátításához jutnak, bizonyos üzemi titkokhoz férkőznek, az állam állandósított személyzetéhez tartozzanak, vagyis az állami pénzverőben dolgozó alkalmazottak ne lehessenek máról holnapra elbocsáthatók, de ne is mehessenek esetleg más üzemekbe, vagy ne lehessen őket szebb és jobb viszonyok kecsegtetésével onnan egész egyszerűen kiemelni. JËn ezeket az állami pénzverőben dolgozó beavatott és szakavatott alkalmazottakat állandósítani szeretném. Ügy tudom, 'hogy régente, amikor még Körmöcbányán volt a pénzverőnk, ez így is volt. A pénzügyminiszter úr méltóztatik tudni arról, hogy annak idején, a körmöcbányai pénzverő idejében, az alkalmazottak szociális igényeit illetményszabályzat rendezte. Ez az illetményszabályzat, amely természetesen hosszú évtizedekig életben volt, idejét multa, úgyhogy a mostani időkben és a mostani körülmények között nem lehet használni. Az állami pénzverő személyzete azt kéri a pénzügyminiszter úrtól, hogy méltóztassék az ő illetményszabályzatukat a mai kornak megfelelően rendezni. Azt az ellenvetést hallom, hogy az állami pénzverőben a munka időszaki természetű. Ezzel szemben méltóztassék megengedni, hogy azt mondjam, hogy az állami pénzverőben rendszeresen alkalmazott 140—150 alkalmazott f között 1927-ben, a legnagyobb munkáselbocsátás idején is megmaradt egy bizonyos stock, egy bizonyos alap, megmaradt 70 ember. Szóval az állami pénzverőben mindenkor marad egy ilyen stock éjsi arról kellene gondoskodni, hogy ez a stock az állam számára megmaradjon. Van a pénzügyminiszter úr tárcájában két olyan intézmény is, ahol munkásokat mint állandó alkalmazottakat tartanak. Az egyik az állami térképészet, ahol előadó és előadóhelyettesi címen vannak beállítva azok az alkalmazottak, akikre az állam szempontjából ott szükség van. de legyen szabad a pénzügyminiszter úr figyelmét felhívom egy másik ilyen intézményre is, az állami nyomdára, ahol szintén 60 főből álló személyzet van alkalmazva művezetőhelyettes, gépházvezető, '.betűszedő.^ betűj- és tömöntő, gépmester, kőnyomé, fényképiész, galvanoplasztikus, vésnök, térképmásoló r és könyvkötő címen. Véleményem szerint éppígy meg lehetne csinálni, hogy a pénzverőben levő. helyettes művezetők, vésnökök, lakatosok, esztergályosok, hengerészek és> ezüstművesek szintén költségvetés szerint az állam alkalmazottai legyenek. Ezt voltam bátor ennél a címnél felhozni, a címet magát elfogadom. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem.) Urbanics Kálmán jegyző: Felírva nincs senki. Elnök: Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr óhajt nyilatkozni? Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nem. Elnök: Ha nem óhajt, akkor a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom s a 15. címet magát, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 16. cím. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): «Állami nyomda.» Szólásra feliratkozott Kothensteku Mór. Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Nem először szólalok föl ennél a címnél azzal a céllal, ihogy az igen t. pénzügyminiszter urat az állami nyomdával szemben jobb belátásra bírjam. Amint a tegnapi példa mutatja, az igen t. miniszter úr akkor, amikor Bródy képviselőtársamnaík a közüzemekre vonatkozó kifogásaira válaszolt, a többi között az állami nyomdáról olyan beállítással igyekezett a közüzemek mellett érvelni, amelyek helyreigazításra szorulnak. Az államnyomda — mondotta az igen t. miniszter úr — a magánnyomdáknak nem csinál konkurrenciát. Az államnyomdát a miniszter úr beszédében úgy állította be, hogy azt nem nagyobbítja, csak modernizálja. Ki akarom, mutatni, hogy igenis, a miniszter úr az államnyomdát nemcsak modernizálja, hanem nagyobbítja^. Mert például az állami nyomda ma előállítja a Budapesti Közlönyt, amely hivatalos napilapot évtizedeken keresztül magánnyomdában készítettek. Az állami nyomda készíti a tiszti cím- és névtárat, amely szintén magánnyomdában készült és nem lehet állami munka. Nem az államnaik a munkája a tiszti címtár és ebben a munkában a magánnyomda körülbelül 30.000 pengő forgalmat veszített. Az állami nyomda készíti a népszámlálási nyomtatványszükségletet, amit azelőtt szintén magánnyomdák ^láttak ell. Az államnyomda készíti az osztály sors játék hivatalos listáját, amelyet 30—35 éven keresztül szintén magánnyomdák készítettek és így tovább. Fölsorakoztathatnám mindazokat a munkákat,