Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-507

Az országgyűlés képviselőházának 5 Azt hiszem, hogy t. képviselő úr, mint a közügyek iránt érdeklődő ember, kiment a tavaszi állatkiállításra és ott látta, amit egyikünk sem mert remélni, hogy a baromfitenyésztés terén milyen fejlődést értünk el és hogy a nyugati sertésfajtáknál, a hússertéseknél is milyen gyors fejlődést értünk el. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezt folytatnunk kell, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) különösen, ha azt látjuk, hogy ezeken az állatokon keresztül jobban tudjuk értékesíteni mezőgazdasági terményeinket. Akkor pedig nem kell azokkal a piacra sietni, hogy bármi áron terményeinket adjuk el, hanem el fogjuk adni baromfi alakjában^ tojás alakjában, zsír alakjában, hús alakjában stb. Ez a programmunk, ez a célunk. Közben iszükség van injekciókra is. Előfordulhatnak hibák is, de bocsánatot kérek, ha a nagy célt nézzük és azt nézzük, hogy milyen eredményeket értünk el, akkor megnyugodva állhatok itt a. t. Ház bírálata elé. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azt méltóztatott mondani még Peyer igen t. képviselő úrnak, hogy ha idejönnek külföldi emberek, azokat nekünk tájékoztatni kell, hiszen azok elég okos emberek, hogy megismerjék a viszonyokat. T. Ház! Soha sem volt más törekvésem, — és ha ezt a törekvésemet elértem, mindig boldog voltam — minthogy az idejövő mérvadó külföldieknek mi a mi valódi viszonyainkat tudomására tudjuk hozni és azokat az illetők meg tudják ismerni. Semmi más célom nincs, minthogy megcáfoljam azokat a rágalmakat, amelyek az ő fülükbe jutottak, mielőtt Magyarországba eljöttek, hogy az itteni viszonyokat megismerjék. Küzdelmem odairányul, hogy azokat a beállításokat, amelyek a mi tényleges viszonyainkkal ellenkeznek, amelyek bennünket gazdaságilag is be akarnak feketíteni, amelyek bennünket gazdaságilag gyöngéknek, megbízhatatlanoknak akarnak mutatni, megcáfoljam. Ezek ellen küzdök, mert ezek ma a politika eszközei. Azok, akik nem barátaink, nem elégszenek meg azzal, hogy bennünket politikailag is minden eszközzel háttérbe szorítanak, mert tudják azt, hogy a mi gazdasági jólétünkben, gazdasági helyzetünk megjavulásában olyan erő rejlik, amely alkalmas arra, hogy azt, ami a politikában nekik sikerült, mi a gazdasági erőnkre támaszkodva vissza tudjuk állítani. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Arra kérem tehát a t. képviselő urat és pártját, akik tudom, hogy nagy nemzeti kérdésekben teljes mértékben hatjlandók a magyar álláspontott elfogadni, Jánossy Gábor: Kötelességük!) arra kérem az ország érdekében, de azoknak érdekében, akik ideküldték a t. képviselő urakat, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) azoknak a munkásoknak érdekében, akiknek csak úgy tud ez a közgazdaság kenyeret adni, ha mi .megfelelő tőkét és hitelt tudunk szerezni azoknak érdekében is, akiknek érdeke különben azonos az országéval, méltóztassék mindent elkövetni abban a tekintetben, hogy a magyar viszonyokat tényleg minden oldalról a valóságnak megfelelően ismerjék meg. (Ügy van! Ügy van! Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) A t. képviselő úr felhozta itt azt, hogy mik itt a bajok és árnyoldalak. Talán nem tudja a képviselő úr, de én megemlítem azt, hogy 1925. óta, tehát a szanálás óta állami adósságainkból kereken mintegy 300 milliót fizettünk viszsza, tehát többet, mint amennyi az egész népszövetségi kölcsön volt. (Propper Sándor: Ley

. ülése 1931 május 20-án, szerdán. 367 koplalták a munkások! — Egy hang jobbfelől: Kifizettük, az a fontos!) Ugyanakkor befektettünk ezermilliót, egymilliárdot! Legyenek igazságosak a t. képviselő urak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldaalon.) Lehet arról beszélni, hogy vájjon ez a nagy erőmegfeszítés az ország erejét nem vette-e annyira igénybe, hogy ma mindent el kell követnünk, bogy lehetővé tegyük a magángazdaság újabb erőrekapását, hogy a terheket viselhesse. Egyetértek abban, hogy a terheket csökkenteni keli, mihelyt lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezt a csökkentést a legmesszebbmenő takarékossággal kell lehetővé tennünk. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Szeretném azonban, ha megmutatnák azt a 100 millió felesleges kiadást államháztartásunkban, amelyet állami és szociális érdekeink veszélyeztetése nélkül ma — mert a mai költségvetésről van szó — egyszerre lenyirbálhatnék. Itt csak a fokozatos haladásnak lehet helye. A fokozatos haladás terén pedig — s ezt ne tessék kétségbe vonni — nagyon sok történt, mert évrőlévre kisebb és kisebb kiadási tételekkel jövök ide a Ház elé s ezt folytatni is kell olyan mértékben, amilyenben lehet, (Elénk helyeslés a jobboldalon és középen.) de nem úgy, hogy aztán ne csinálijunk beruházásokat, mert igenis, mihelyt lehet, meg kell csinálnunk a hasznos és produktív beruházásokat azokból az ösiszegekből, amelyek mint megtakarítások az állami igazgatás egyszerűsítésével, racionalizálásával, vagy nem elsőrangú szükségletek háttérbe szorításával biztosíthatók. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Erre hosszú ideig kell még törekednünk, és mi igenis, ezeket az elért megtakarításokat fél akarjuk használni arra, hogy a közterheket csökkentsük és arra, hogy a magyar államnak egyes tartozásait ezekkel rendezzük. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezek közé a tartozások közé tartoznak a becsületbeli tartozások, amelyek, mint a hadikölcsönök, ma még csak ideiglenesen szabályoztattak. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezek közé a tartozások közé tartoznak azok a kötelezettségek, amelyeket mi azokkal szemben vállaltunk, akik nem arról beszéltek, hogy gazdaságilag hogy állilunkj hanem életüket adták a hazáért. (Úgy van! Úgy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) És ne panaszkodjék itt senki a gazdasági bajok miatt, s ne hasonlítsa össze a maga bajait, hanem viselje türelemmel, mert azok áldoztak igazán a Ihlazáért, akik odaadták az életüket, egészségüket, s feláldozták családjuknak a jövőjét, (Ügy van! jobbfelől.) Erre kell felthasználni ezeket a megtakarításokat, amelyek elérésére törekszem. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Frázisok!) Ezek nem frázisok, képviselő úr! Önöknek ez fáj, de nettn értemi, miiért fáj önöknek, hiszen önök felhasználták ezt a kormánnyal szemben nem egyszer, mint követeUési alapot. (Esztergályos János: Egy pengőt kapnak havonta azok, akik mindent feláldoztak a hazáért! — Propper Sándor: Kevesebb frázist és több cselekedetet kérünk! — Elnök csenget. — Esztergályos János: Mit kapnak a hadirokkantak, miniszter úr és mit kapnak az optánsokl! Választások előtt ilyen demagóg beszédekkel jön a miniszter úr! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Éried-