Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-507

368 Âz országgyűlés képviselőházának rieh István igen t. képviselő úr ismételten a szememre vetette, de egyszersmind meg is bocsátotta rögtöni, hogy én optimista vagyok. Nem térek viasza erre a vitára, hiszen ö is elismerte, hogy kormányozni s kormánytagnak lenni csak optimizmussal lehet, (Ügy van! jobb felöl.) és amely percben valaki, aki vezetőállásban van, elvesztette optimizmusát, ez azt jelenti, hogy neki már nincsenek tervei, neki már mancsén olyan .gondolata, amely javulást hozhatna; az ilyen ember hagyja el helyét (Ügy van! jobb felől.) s adja át másnak, akinek van ilyen gondolata. (Propper Sándor: Már régen kellett volna! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Méltóztatott azonban azt is mondani — reflektálva egy korábbi beszédemre — hogy a betétszaporulat nem kielégítő. Az igen t. képviselő úrnak igaza, van, a készpénztőkék nagy felszaporodását — ami világjelenség — nagyon sokan arra vezetik vissza, hogy a tőke az iparban nem talál megfelelő eljhelyezk eldest si tulajdonképpen ezárt nagy a kínálat pénzben és relatíve alacsony a kamatláb. Ez így van a világnak nagyon sok országában, die talán legkevésbé van nálunk így, ahol a tőkének legkülönbözőbb elhelyezkedési, lehetősége igen magas kamatláb mellett lehetséges. Én úgy emlékszem, nemcsak a betétekre utaltam, ha pedig ímem jól emlékszem, most utalok arra, mint kedvező jelenségre, hogy az emissziós papírok, amelyek még néhány évvel ezelőtt a különböző kötvényeket kibocsátó bankok tárcájában voltak, nagy örömömre jelentékeny részükben a belföldön helyeződtek el, amint most nagy intézeteinknél egymás utam látjuk ezt a folyamatot. Azt hiszem, a legközelebbi napokban a Földhitelintézet igen tekintélyes angol emissziót fog eszközölni, egy másik nagy intézetünk pedig az elmúlt hónapokban eszközölt ilyet. Bizonyos javulás állott be tehát a korábbi viszonyokhoz képest. Ez >niem azt jelenti, hogy mi rózsásnak nézzük a íhelyzetet ebből a szempontból, hanem azt jelenti, hogy a bizalom ma is fennáll a magyar piac iránt, (Úgy van! jobbfelől ) azt jelenti, hogy mi ezeket a nehéz viszonyokat relatíve jobban álljuk meg, mint alhogy megállja nagyon sok állami, amely kevesebbet vesztett abbatm a világkatasztrófában, amelyet a békekötések és az elvesztett háború jelentenek. Relatíve méltóztassék tehát a helyzetet nézni. Hála Istennek, mondhatom, hogy a mi pénzintézeteink helyzete egészséges és szilárd, javuló, állandóan erősülő, nem pedig gyengülő. Sok állam pénzügyminisztere nem mondhatja ezt jó lélekkel a mai időben. Friedrich t. képviselő úrnak felméltóztatott vetni, hogy mi történt azzal a kölcsönöszszeggel, amelyet mint előleget kaptunk. Én erre voltam bátor már feleletet adni úgy itt, mint a pénzügyi bizottságiban és csak azt ismételhetem meg, hogy kénytelen vagyok ennek az összegnek nagyobb részét mint tartalékot tartani. (Györki Imre: Mennyi ez az összeg!) Fokozatosan emelkedik azonban az az összeg is, amelyet ebből a munkanélküliség szempontjából beruházásokra kiadtunk. Az államvasutak szintén jelentékeny összegeket vesznek igénybe. De abban igazat adott a

1 t. képviselő úr is nekem, hogy tartalékot kell félretennem (Friedrich István: Úgy van!) és igazat adott iaz igen t. képviselő úr abban is, hogy könnyelműség lenne, ha ezt nem tennénk. (Friedrich István: De azt is mondottam, hogy felhatalmazás szükséges!) Bocsánatot kérek, azt mondottam, hogy 507. ülése 1931 május 20-án, szerdán. i a tartalék nem ér semmit, ha nem lehet felhasználni; ha annak felhasználása szükséges, akkor módom van a törvényhozáshoz fordulni felhatalmazásért. (Friedrich István: Akkor egy nézeten vagyunk!) Csak lenne nekem . tízszer annyi tartalékom, amelynek felhasználása csak attól függne, hogy én a törvényhozástól felhatalmazást kérjek. (Friedrich István: Egy nézeten vagyunk, miniszter úr! E pillanatig felhatalmazás nincs, csak erről van szó!) Nem mondhatja tehát senki, hogy a tartalék nem ér semmit. Méltóztassanak megengedni, hogy Kéthly Anna igen t. törvényhozótársam felszólalására is reflektáljak, aki figyelembe méltóztatott ajánlani azokat a szerencsétlen munkásnőket, akik belekeveredtek a mozgalmakba a kommunizmus idején és elosábbíttatva mindenféle agitáció által (Zaj a szélsőbaloldalon.) az arra rendelt fegyelmi bírói ítélettel állásukból elbocsáttattak. (Malas

its Géza: Dehogy bírói ítéletté!! Bírói ítélet nélkül!) Az arra iákkor létesített fegyelmi bírói úton ítélettel elbocsáttattak, (Proper Sándor: Vészbíróság! Meg ad hoc bizottságok! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nem tudom, hogy ezeket miért védik a képviselő urak elvileg! (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Én is azt tartom, hogy azoknak, akik ezek közül nem követtek el direkt olyan büntetendő cselekményt, amely miatt elvesztették a jogukat arra, hogy iaz államtól valamit is kérjenek, hanem akik csak félrevezettettek és később a sors által sújtva, mint családfenntartók, kereset nélkül tengődnek, a megkegyelmezés kapuja megnyittassák. (Helyeslés.) Altalánosságban nem járhatok el ezekben az ügyekben, hanem esetrőlesetre azokat a kérvényeket, amelyeket hozzám juttattak az illetők, kivétel nélkül nemcsak munkatársaim olvasták el, de én magam is elolvastam és ezzel is biztonságot akartam szerezni, hogv az igazságosságnak és méltányosságnak eleget téve ítéljük meg kérvényeiket és de facto több esetben adtunk már kegyelmet, A közelmúltban folyamodók közül legutóbb, azt hiszem, háromnak az ügye intéztetett el. Ezek betegek, elaggottak, keresetképtelenek, akik beleestek a rosszlelkű agitátorok hálójába. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Malasits Géza: Nem tudták elég gyorsan visszacsinálni. Néni léptek be olyan hamar a kongregációkba. — Zaj.) Ezeknek az ügye nagyon könnyen utat talál az illetékes faktorok szívéhez. (Helyeslés jobbfelől.) Biztosíthatom önöket arról, hogy a jövőben is ezt az eljárást fogom követni. Gál Jenő igen t. képviselő úr kedvenc fejtegetését ez alkalommal is megismételte és a bírák fizetés javítását ajánlotta a kormány figyelmébe, azzal is indokolva, hogy mennvit hoznak a bírák az államnak. Bocsánatot kérek, én tudom, hogy a bírónak mindenféle mellékjövedelem nélkül kell leélnie bírói életét, (Gaal Gaston: Minden tisztviselőnek úgy kellene!) s ezért nagyobb .mértékben kell az ő teljes anyagi függetlenségéről gondoskodni. (Gaal Gaston: Nincs különbség! Egyiknek úgy, mint a másiknak. — Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) Nem hagyom azonban, t. képviselőtársam, úgy odaállítani a dolgot, hogy az, hogy az állami jövedelemhez bizonyos összegekkel járulnak, titulus volna arra, ho"— az illetők nagyobb fizetéseket kanianak. Ennek legfeljebb az én pénzügyi tisztviselőim tapsolnának, mert akkor nem tudom, milyen horribilis fizetéseket