Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-507

366 Áz országgyűlés képviselőházának kifogásolt és nem tudom, hogy miért ennen a gázálarcokról beszélt, holott a honvédelmi miniszter úr ebben a tekintetben álláspontját egészen világosan kifejtette. Azt mondotta, nem tartja helyesnek, hogy 'mi ma gázálarcokkal felszerelőzködjünk először azért, mert nem ismerjük a gázokat, amelyek ellen védekeznünkkell, másodszor nem tudjuk, hogy az emberiség szempontjából milyen rettenete®^ fejlődés előtt állunk e téren, tehát a védekezés eszközeit alkalmazni kell majd ahhoz, ahogyan e tekintetben a fejlődés alakul. Különben is azt mondotta, hogy itt bizonyos idegeskedés van a gázok elleni védekezés tekintetében, amelyet nem tart indokoltnak. Felhozta a t. képviselő úr a Hangya üzletrészjegyzését is. (Peyer Károly: Es a^Fructust is!) Lehet, hogy a képviselő urak nézetei különbözőek a Hangya szerepéről és szükségességéről, azonban azt hiszem, elvileg el méltóztatik ismerni,^ hogy van szerepe és van szükségessége a társadalomban a szövetkezeteknek, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) mert hiszen az a párt, amelyhez a mélyen t. képviselő úr tartozik, értesülésem szerint -szintén igen egészségesen és jól vezetett szövetkezettel bír. (Ügy van! Úgy van!) En a szövetkezeteket igazán nem a pártállás szempontjából ítélem meg, (Helyeslés.) hanem azt nézem, vájjon a nagy társadalmi, közgazdasági, főleg pedig árnivelláló célokat mennyire tudják megoldani! (Elénk helyeslés.) En nem tudom, hogy az igen t. képviselő úr miért méltóztatott éppen a Hangyát kiválasztani e tekintetben, mintha az nem felelne meg a céljának. (Peyer Károly: Csak említettem!) Igenis megfelel, nehéz viszonyokat küzdött végig ez a vállalat és mégis ezen nehéz viszonyok között még erősödött is, úgy, hogy ma jobban és biztosabban tudja megállani a helyét és tudja azokat a nagy feladatokat, amelyek ráhárulnak teljesíteni, mint ahogyan tudta teljesíteni talán a múlt években. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A tejtermelésre adott összeget is méltóztatott kifogásolni. Én sajnálom, ihogy nem tudtam annál háromszor nagyob!b összeget rendelkezésre bocsátani (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) és kijelentem, hogy mihelyt erre pénzem lesz, elsősorban a tejterimelés megszervezését fogom megcsinálni (Peyer Károly: De aztán az tejtermelés legyen!) éppen azért, hogy mások se, a t. képviselőtársam se, de Friedrich igen t. képviselő úr se kifogásolhassa, hogy átmenetileg kénytelenek vjagyunk injekcióakt adni és a bolettát fenntartani, a helyett, hogy intenzív állattenyésztésre és takarmánytermelésre tudnánk átmenni, és a búzatermelést redukálni tudnánk. (Élénk helyeslés.) Éppen ennek az elméletileg — elismerem — helyes politikának érdekében nekünk az állattenyésztést fejleszteni kell. De hogyan akarják a t. képviselő urak ezt a célt elérni, ha a tej értékesítéséről nem gondoskodunk, ha nem követünk el mindent, hogy a tej olyan áron legyen értékesíthető hogy érdemes legyen állatot tartani! (Élénk helyeslés.) Hiszen állatot tartani nem lehet elvre vagy elméletre támaszkodva. Állatot csak akkor lehet tartani, az állattenyésztést csak akor lehet fejleszteni'^ ha a tenyésztés kifizetődik, ha az hasznot hiajt, ha azonban majd az hasznot hajt., akkor csak az irányítással lesz dolga a földlmívelésügyi minisztériumnak s mindlenkinek lesz magához való esze, hogy tartson állatot. (Ügy van! Ügy van!) Az igen t.^ képviselő úr kifogásolja, hogy mi ehhez segítséget adunk. Bocsánatot kérek, itt csak el5Ô7. ülése 1931 május 20-án, szerdán. niéletileg méltóztatik gondolkozni ós nem . nézte a t. képviselő úr a gyakorlati életet. Hát azok az államok, amelyekkel nekünk versenyeznünk kell a külföldi piacokon, nem adnak segítséget, nem aduak sokkal nagyobb segítséget, mint amit mi a mi nehéz viszonyaink között adunk? (Peyer Károly: Ellenőrzik a felhasználását!) Ellenőrizzük mi is. Egyben azonban egyetértünk, abban, hogy ennek a segítségnek abban kell állnia, hogy értékesítési lehetőséget teremtsen ott, ahol még nincs megfelelő értékesítés és ne csináljon konkurrenciát ott, ahol az értékesítés már meg van oldva. Ebben egyetért velem a földmívelésügyi miniszter úr is. Üj vidékeket kell tehát bevonni, hogy ott is azokat a haszonállatokat tarthassák, amelyek a mai viszonyok között a legjolbban értékesíthetők. A hízlalási hitel! Nincs akciónk, amely úgy bevált volma, mint a hízlalási hitel. (Ügy van! a jobboldalon.) Az a töredék, amit itt fel méltóztatott hozni, a kezdet kezdete volt. Annak felhasználása után, mikor már nem voltak államháztartási feleslegek, gondoskodtam olcsó exporthitelről, hogy az olcsó hitellel tegyem lehetővé a gazdáknak azt, hogy beszerezhessenek hizlalásra állatokat és hogy beszerezhessenek megfelelő takarmányt ehhez a hizlaláshoz. Hogyan akarnak a képviselő urak csinálni máskép egészséges mezőgazdasági politikát, mint hoo-vha a hizlalást és tejtermelést seeitjük elő és ezzel f elősegítjük azt is, hogy külföldön a versenyképességünket meg tudjuk tartani. (Peyer Károly: ;Nem a hizlalást kifogásoltam, hanem a visszaélést!) Ma, t. képviselő úr, ezekre az akciókra szükség van. Azt mondja a képviselő úr, hogy a viszsaéléseket kifogásolja. Mondja meg a képviselő úr, hol vannak a visszaélések és én szigorúbban fogom üldözni, mint a t. képviselő úr; általánosságban azonban ne méltóztassék az egész gazdatársadalmat úgy ' ideállítani, mintha az csupa svindler és csaló volna. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Tiltakozom az ellen, hogy ezeket az akciókat úgy állítsák be, mint hogyha azok visszaélésekkel volnának tele. Ellenkezőleg! (Peyer Károly: Ne tessék magyarázni azt, amit nem mondtam!) Ami a statisztika adataiból látható, nevezetesen hogy aktívek lettünk az export terén, az ezeknek az akcióknak eredménye. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Propper Sándor: Az érdekeltek ne tapsoljanak! Peyer Károly: Akik kölcsönt kaptak, ne tapsoljanak!) A baromfitenyésztés! Nem az én dolgom védeni ezt, (Peyer Károly: Nehéz azt védeni!) hiszen Friedrich t. képviselő úr, iaki szintén ellenzéki, lojálisán elismerte azt, hogy mindenféle kormányakciónál előfordulhat vagy az, hogy nem sikerül «száz percentig, vagy az, hogy akad valaki, aki ezzel visszaél. En azt sem állítom, hogy az a kísérlet, ïamely relatíve nem nagy összeggel, az ilyen baromfikölcsönök adásával megindult, talán a legsikerültebb akció volma, hiszen nem is folytattuk ezt az akciót. Azt azonban állítom, t. képviselő úr, mint aki nyilt szemmel nézem, hogy hová fejlődik a mi mezőgazdasági termelésünk, hogy mi a baromfitenyésztésiben az utóbbi években olyan fejlődést értünk el, hogy amikor első expozémban arra utaltam, hogy a baromfitenyésztést kell minden erővel fejlesztenünk és több tojásttermelŐ baromfifajtákra kell áttérnünk, magam sem reméltem, hogy elérjük azt, amit ez alatt a három év alatt elértünk. (Friedrich István: A búza elé került!)