Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-507

Âz országgyűlés képviselőházának 5 ról, hogy ezt rendszeresíteni nem. lehet. (Szilágyi Lajos: De beszüntetni is veszélyes! Most már arról van szó! — Kun Béla: Más módon kell a gazdák segítségére sietni. — Ügy vom! a haloldalon. — Zaj,) A parlamenti vita csak akkor emelkedhetik komoly nívóra, ha mindenki kiáll a saját véleményéért, még akkor is, ha egyeidül marad, vagy ha kisebbségben marad. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Tudom, hogy a boletta ellen beszélni választások hajnarhjasadásakor nem népszerű. (Mozgás. — Kun Béla: Maguk a kisgazdák sem helyeslik! — Halljuk! Halljuk!) De méltóztassék megfigyelni a szakirodalmat. Napról-napra többen vannak, akik kezdenek kételkedni a boletta állandó hatásában, sőt itt ülnek közöttünk képviselőtársaink az igen t. kereszténypártban is, agráriusok is, itt van Gaal Gaston t. képviselőtársam,, aki szintén agrárius és határozottan állítja, hogy a boletta nem helyes. (Klein Antal: Súlyos bajokat okoz!) Csak nem akartam kompromittálni t. képviselőtársamat, (Klein Antal: Sohsem voltam híve a foolettának!) ezért nem mondottam, hogy Klein. Antal t. képviselőtársam is ezen az állásponton van. Ausztriában bebizonyult, hogy nemi lehet miniden nemzetgazdasági bajt egy bank útján szanálni, ugyebár. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ne essünk mi újabb hibába és ne akarjunk minderit vagy az államkincstár, vagy a fogyasztótársadalom terhiére szanálni. Elnök: A képviselő út beszédideje lejárt. (Kun Béla: Hosszabbítsuk meg egy kicsit! — Györki Imre: Majd egy másik címnél!) Friedrich István: Ausztriában az volt a hiba, hogy egy bank útján akartak minldlent szanálni, nálunk ez kezd hibává lenni, hogy mindent az államkincstárra, erre az amerikai milliomos bácsira akarnak rábízni, hogy minderikit ő (húzzon ki a bajiból. Az államkincstár ezt nem teheti meg és a miniszter úr ne is engedjen, ennek a politikai nyomásnak. (Bródy Ernő: Helyes! — Kun Béla: Sajnos, enged!) Én, alki a miniszter úr gazdaságpolitikai tudását sohase vontam kétségbe, azóta kerültem a milniiszteir úrral ennyire ellentétbe, mióta legnagyobb megdöbbenésemre heleiíszott a bolettaiigybe, mert ez ellenkezik minden közgazdasági alapfogalommal és kell, hogy elvigyen minket a gazdasági lehetetlenülésbe. Egyszer jó volt, morfiumot egyszer be lehet venni, de ha állandóan sízedi valaki a morfiumot, abból óriási haj leszi. Ezt mondottam múltkor Mayer miniszter úrnak, amikor arról beszéltem, hogy a forgalmiadóellenőrök valami serkentési járulékot kapnak, hogy hajtsák be a forgalmi adót. Azt monidltam: miniszter úr, éhből a bolettából serkentési járulék lesz, hogy állítsanak elő búzát és rozsot» amit amúgy is nehéz értékesíteni. Mire adott a miniszter úr prémiumot 1 Olyan cikkek termelésére, mély cikkeknek értékesítése úgyis nehézségekbe ütközik. Az igen t. miniszter úr, mint professzor, nagyon jól tudja,, hogy ezt nem lehet megtenni és ha én, mint tanítvány állnék a miniszter úr, mint professzor előtt, a vizsgán és erre az álláspontra helyezkednék, biztosan megbuktatna. A címet ezért nem fogadóim el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Héjj Imre jegyző: Györki Imre! Györki Imre: Tévedés! Nem jelentkeztem. Elnök: Györki képviselő úr nincs feliratkozva. Kíván valaki szólni? (Nem.) Ha, senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Y

. ülése 1931 május 20-án, szerdán. 365 Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Tulajdonképpen a ma felszólalt igen t. képviselő urak a tegnap lefolyt vitát méltóztattak tárcám első címénél folytatni. (Rothenstein Mór: Joguk van hozzá!) Nem vontam kétségbe. Olyan kérdéseket vetettek fel, amelyek nem annyira a tárca egyes részleteit érintik, mint általánosságban annak gesztióját. T. Ház! Mindenekelőtt sietek Peyer képviselő úrnak rámutatni arra, hogy felszólalása ellenére, amelyben tegnapi felszólalását magyarázta és talán bizonyos mértékig igazolni vagy mentegetni szándékozott, én a miniszterelnök úrnak tegnap az ő beszéde felett hangoztatott kritikáját teljes mértékben osztom és fenntartom. (Rothenstein Mór: Muszáj!) Az igen t. képviselő úr felszólalásával igenis nem hogy nem tett szolgálatot a magyar ügynek, hanem ellenkezőleg, a magyar viszonyok peszszimisztikus heállításával, <a magyar viszonyok nem kellően mérlegelt beállításával, egyes — mindenütt és nálunk is előforduló — gazdasági bajok kiélezésével, a jó oldal teljes elhallgatásával, határozottan ártott a magyar ügynek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Elismerem, hogy akarata ellenére, de — t. Ház — nagyon kérem, idáigne vigyük a politikai vitákat. Azoknak az álláspontja helyes, akik azt mondják, hogy a magyar hitel kérdéséhez ugyanazzal az óvatossággal kell hozzányúlni, mint amilyen óvatossággal kell hozzányúlni a külüsyi kérdésekhez, mert a magyar hitel kérdése ma nagyrészében külügyi kérdés. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) abból az okból, mert rászorulunk és hosszú ideig fogunk rászorulni az olcsó kamatlábbal dolgozó és a nagyobb tőkével rendelkező külföldre. Nem vállalkozom arra és nincs is szüksége rá a, miniszterelnök úrnak, hogy én a t. képviselő úrnak az ő felszólalására adott válaszára itt kiterjeszkedjem. Mégis, ha már azt méltóztatik neki szemére vetni, hogy miért nem olvasta tovább a Kereskedelmi és Iparkamara jelentését, én azt mondom a képviselő úrnak, hogy miért nem olvasta a képviselő úr még tovább, (Élénk derültség. — Peyer Károly: En a munkamegosztás alapján állok!), mert ha még tovább olvasta volna a t. képviselő úr, akkor azt látta volna, hogy ugyanaz a jelentés ezekre a beruházásokra azt mondja, hogy (olvassa): «...ami természetesen nem zárja ki azt, hogy a kölcsön tényleg produktív célokra fordíttatott, vagy hogy az a vállalat, amelynek alaptőkéjét az állam jegyzi, tényleg közgazdaságilag gyümölcsöző munkát végez.» Vagyis a t. képviselő úr, ott van a differencia, hogy annak megítélésénél, hogy melyik beruházás produktív, melyik beruházás közvetlenül produktív, melyik közvetve produktív, melyik nevezhető improduktívnak és az az improduktivitás^ milyen természetű, a fokozatoknak olyan skálájával állunk szemben, hogy ilyen kategorizálást szerintem egyáltalában nem lehet csinálni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és* a középen.) Van olyan kiadás, amelynek szükségességét azt hiszem, mindenki elismeri, pedig gazdasági produktivitása csak igen közvetett és inkább a kultúrának emelkedésében, vagy a közegészségügynek javulásában, vagy a halandóságnak csökkenésében, vagy a születések számának gyarapodásában mutatkozik. (Ügy van! Ügy van!) Bocsánatot kérek, nem lehet ezeket a kiadásokat így kategorizálni. (Peyer Károly: De a gázálarc nem azt célozza!) A t. képviselő úr felhozott pár dolgot, amit