Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-507

364 Az országgyűlés képviselőházának 507. ülése 1931 május 20-án, szerdán. az agrártermelés elősegítését célozza. (Ügy van! bálfelöl.) Nem is azt firtattam, hogy vannak-e tételek, amelyek elvesztek, amelyek segély alakjában kerültek ki, hiszen nem is megy ez másképpen egy ilyen nagy akciónál. De vannak ott óriási nagy tételek, amelyek különböző laltruista pénzintézetek útján kerültek ki a mezőgazdasághoz, különböző akciók keretében, — a traktorakciótól kezdve a hízlalási <akeióig — mintegy 60—70 milliói peneő. Mi volt az én tiszteletteljes kérésem a földmívelésügyi miniszter árhoz? Az, hogy legyen szíves, tájékoztassa a Házat, hogy ezekből az összegekből mi lett dubiózus, mi veszett el és mi van -még meg. Engedelmet kérek, a törvényhozásnak ezt tudnia kell. A földmívelésügyi miniszter úr azzal tért ki a kérdés elől, hoey azt mondotta: annak idején ő kinyomatott egy listát, hogy ezeket a pénzeket mire használták fel, minden törvényhozónak tehát módja van ezt «megnézni. í)e én nem azt kérdeztem, hogy mire adták ki ezeket a pénzeket, hanem aziránt érdeklődtem, hogy mi van a (hitel alakjában kiadott öszszegekkel. Ez nekünk képviselőknek nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is és a miniszter urak is csak jót tennének az általános gazdaságpolitikai szempontoknak, ha ezt minden fenntartás nélkül az ország elé tárnák. Más államokban is történtek hibák ilyen vonatkozásokban és más államkincstárakat is értek súlyos veszteségek, máshol azonban sohasem titkolóztak ezekben a kérdésekben. Engedjen meg például a miniszter úr egy konkrét kérdést. Azt vagvok bátor kérni a pénzügyminiszter úrtól, leaven szíves megmondani, miként áll most az 50 millió pengős hízlalási kölcsön ügye. Ezt az Országos Központi Hitelszövetkezet útján bocsátották a hizlalók rendelkezésére. Ügy emlékszem, 4 millió dollár^ volt. Ezért az Összegért a maeyar államkincstár garanciát vállalt. Most már azt hallom, hoP"v ezeknek az összegeknek visszafizetése nehézségekbe ütközik. En ezt nem csodálom; meerértem, miniszter úr. Azt sem kívánom, hoe-v most ezeket a szerencsétlen agráriusokat megtámadjuk és — nem tudom — végrehajtsuk. Távolról sem ez a szándékom, hanem azt kérem, méltóztassék erről az ügyről mérleget kidolgoztatni és a Ház elé terjeszteni, hogyan áll ez az ügy. Ez mostanában lejár, s vagy iaz Országos Központi Hitelszövetkezetnek kell visszafizetnie ezt a külföldi tőkét a kölcsönadóknak, vágv pedig az állampénztárnak. Természetesen, amikor mi a költségvetést tárgyaljuk, akkor ezzel is foglalkoznunk kell, mert mindig az a veszély áll fenn, hogy újabb terhek zúdulnak a költségvetésre. A tegnapi ülés folyamán Bródy Ernő t. képviselőtársam a fővárosi hidak építését tette szóvá. En a -hidak építésével kapcsolatban és a beruházási kölcsön előlegére vonatkozólag a miniszter úrral egyszer már differenciába kerültem. A miniszter úr egy felveendő beruházási kölcsönre 86 milliós előleget vett fel és ezt az előleget a törvény betűi szerint .kizárólag beruházási célokra kapta. De nemcsak beruházási célokra, hanem — kikerestem a^ miniszter úr parlamenti beszédét, mert jól emlékeztem rá — világosan mondotta a miniszter úr, az előadó úr is az indokolásban, hogy ezt a beruházási kölcsönt, különösen az előleget, elsősorban a budapesti hidak építésére méltóztatott felvenni. Ez így van, benne van a törvényben. Mármost mi a helyzet? A fővárosi hidak hála Istennek, úgy látszik, mégis létesülni fognak, de most a főváros került abba a helyzetbe, hogy elő kell teremtenie a költségek kétharmad részét. A miniszter úrnak megvan a törvényes felhatalmazása, megvan az előlege^ és a fővárosnak" kell előteremtenie a szükséges tőkéi? kétharmad részét. A miniszter úr akkor azt mondotta, hogy olyan nehéz viszonyok vannak, hogy célirányosnak tartja ezt a beruházási előleget tartalékként kezelni. En belátom, hogy a miniszter úrnak ma gondjai vannak, Nem azt mondom, hogy egy nem létező deficit okoz gondot a miniszter úrnak, hanem a deficit veszélye. Helyeslem azt is, hogy a' miniszter úr tartalékokról akar gondoskodni, sőt szemére vetném, ha ezt nem tenné. De nincs meg a formája, mert a miniszter úr soha ettől a parlamenttől felhatalmazást nem kapott arra, hogy a beruházási kölcsönt tartalékként kezelje. Es mi az a tartalék? Ha a miniszter úr ezt tartalékként kezelheti, én ebből azt a konklúziót vonom le, hogy ha netalán tán momentán mégis valami deficit következnék be az államháztartásban, a miniszter úr ehhez hozzányúlhat. Mert olyan tartaléknak, amelyhez nem lehet 'hozzányúlni, nincs semmi értelme. Felvettünk egy beruházási kölcsönt, amelyet nem ruházunk be. (Kun Béla: Hol van a pénz?) Átalakítottuk tartalékká, amelyhez azonban hozzányúlni nem lehet, mert ehhez nincs törvényes felhatalmazás. Ezek azok a dolgok, amelyeket itt a parlamentben tisztázni kell. Visszatérve ' megint ahhoz a kérelemhez, hogy méltóztassék már egyszer informálni a törvényhozást a kihelyezett pénzek mai helyzetéről, (Kun Béla: Ügy van!) azt is kérem a miniszter úrtól, legven szíves tájékoztatni a Házat, hogy mi az oka annak, hogy azok az iparosok és vállalkozók, akik a különböző tárcáknak szállítanak, nem tudnak a pénzükhöz jutni. (Kun Béla: Hat hónapig sem!) Nekünk ezt talán azért nem hazafias idehoznunk, mert adósságokról nem szabad beszélni, amikor külföldi kölcsön és egyéb az aktuális. Előrebocsátottam azonban, hogy ha én külföldi tőkés volnék, igenis a legnagyobb megértéssel és bizalommal nyújtanék kölcsönt a magyar államnak. De engedelmet kérek miniszter úr, itt különösen egy vagy két tárcáról van szó. Méltóztassék utánanézni, vannak gyárosok, akik már egy esztendő óta sürgetik pénzüket és nem tudnak hozzájutni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mi van ezeknek a kölcsönöknek, — mert ezek elvégre kölcsönök, mert ha az államkincstár nem fizet az iparvállalatoknak egy vagy másfél éven át, akkor ez tulajdonképpen függő kölcsön, .amelyet az államkincstár igénvbe vesz, — mondom, mi van ezeknek a függő kölcsönöknek kamatozásával, hol vannak itt elszámolva^ a kamatok, ha pedig ezek már a vállalkozási összegben foglaltatnak, akkor ez még komplikáltabbá teszi az áttekinntést. Különösen panaszokat hallok ipari körökben két tárcára vonatkozóan. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A miniszter úrnak módjában vian ennek utánnanézni és pár perc múlva tudni fogja, hogy milyen tárcákra célozgatok. »Szilágyi t. képviselőtársam a bolettát érintette és én nem akarok beleesni abba a hibába, amelybe igen t. képviselőtársam és barátom esett, hogy olyan dolgokat is hozzak fel, amelyek inem szorosan a miniszter úrhoz tartoznak. Ezért csak reflektálok a boletta-kéirdésre annyiban, hogy én a bolettát Szilágyi t. képviselőtársammal együtt elleneztem. Ma is ellenzem, (Szilágyi Lajos: Most már nem lehet abbahagyni!) mert meg vagyok győződve ar-