Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

Az országgyűlés képviselőházának 506. ülése 1931 május 19-én, kedden. 347 nisztráció sem. teszi neki lehetővé ezeknek a •terményeknek értékesítését. A rossz utak, amelyekről Kisiván képviselőtársunk beszélt, a vasúti szállítások körülményessége és drágasága, a belső piacok rendezetlensége és az a sok vegzatúra, amelynek ki vannak téve a termelők is, meg az árusok -is a mi belső piacainkon, a (helypénz, azután a fogyasztási •adó, amely mind-mind sújtja és terheli az eladókat, ezek mind hozzájárulnak a falu lakosságának nyomorúságához és nyomorúságának növeléséhez. A pénzügyi költségvetésünk mindanynyiunkból azt a meggyőződést váltja ki, hogy ennek az országnak nyolcmilliónyi lakossága •nem bírja előteremteni azokat a terheket, amelyeket ez a költségvetés jelent az ország lakosaira, de különösen nem bírja előteremteni olyan gazdasági berendezettség és olyan gazdasági konjunktúra mellett, mint amilyenbe bennünket ez a tízesztendős kormányzat sodort. Mindenki panaszkodik az adók súlya és terhe ellen, kicsi és nagy egyaránt. Hallottuk itt az •agráriusok részéről a legutóbbi négy-öt év •alatt azokat a panaszokat, hogy a föld nem bírja tovább a terheket; halljuk ott kint az iparosság, különösen a kisiparosság részéről, •hogy nem bírja az adók terheit viselni és mindenütt, ahol csak megjelenünk mi képviselők, •vagy ahol összejön ennek az országnak valamelyik gazdasági érdekközössége, — például •akár az iparosok az ipartestületeikben, vagy országos gyűlésein, akár a kereskedők a maguk gyűlésein — mind-mind arról panaszkodnak, hogy a közterhek olyan súlyosak* hogy elbírniuk lehetetlen. S látjuk abból a sok csődből és tönkremenésből, hogy az ország adófizető lakossága folyton fogy, pusztul és látjuk, hogy a kirótt és a költségvetésben előirányzott adók és közterhek nem folytak már be az utóbbi esztendők folyamán olyan mértékben, mint ahogyan azok előirányozva voltak. •Kétségtelennek mutatkozik az is, hogy ez a leromlás és a teherbíróképességnek további csökkenése elkerülhetetlen és katasztrófához •fog vezetni az államháztartásnál. Beszélt itt Bródy t. képviselőtársam az adómorálról és azt mondta, hogy az valamikor nem volt meg, most azonban megvan és ebben az adómorálban bízni lehet s így azután a költségvetésben előirányzott adóösszegek be is fognak folyni. En kétségbevonom ezt. Nem lehet adómorál ott, ahol igazságtalan az adókirovás, márpedig nálunk, különösen ebben az utóbbi tíz esztendőben a legigazságtalanabbul jártak el az adók kirovásánál, úgyannyira, hogy nem vették semmiképpen sem figyelembe az adózó teherbíróképességét, hanem kirótták könyörtelenül az adókat, kiróttak olyan adókat, amelyeknek annál az adókötelesnél nem is volt meg az alapjuk, nem volt az illetőnek annyi jövedelme, annyi vagyona, hogy a rárótt adó megfelelt volna az ő adózási kötelezettségének. Es ha elment és panaszkodott, könyörtelenül mondották meg igen sok esetben: «Nem az a fontos, hogy maga bírja-e, nem az a fontos, hogy maga hogyan fogja megfizetni, az a fontos, hogy mi itt vagyunk, nekünk élni kell és maguknak, adózóknak, el kell tartani.» Ezt mondották az adóhivataloknál igen-igen sok esetben és hozzám nagyon sok ember jött ezzel a panasszal és ezzel a kijelentéssel. Az adómorálnak egy biztosítéka van és ez a progresszív adózás. Ha mindenkire az ő jövedelmének, az ő vagyonának megfelelően fogják kiróni az adót, akkor lesz adómorál, mert mindenki tudja, hogy az államháztartás költségeihez hozzá kell járulnia és ezt a kötelességét teljesíti is minden állampolgár és minden lakosa ennek az országnak, csak az igazságtalanság ellen tiltakozik és, amikor igazságtalanul bánnak vele az adókirovásnál, természetes, hogy igyekszik megkerülni az ilyen igazságtalanul kirótt kötelezettségeknek teljesítését, így azután az adómorál belevész abba az igazságtalanságba, amely egyébként az embert már amúgy is lelkileg támadja meg, mert nemcsak a teher ellen, de az igazságtalanság ellen is harcba és ellenállásba kényszerítik. Csak a progresszivitás és a progresszív adók behozatala fogja itt nálunk is — mint mindenütt — biztosítani az adómorál érvényesülését. Kétségtelen az, hogy ezt a költségvetést ennek az országnak lakossága nem bírja el. Különösen nem bírja el akkor, amikor látjuk az egész költségvetésből azt, hogy az improduktív tárcák olyan magas összegeket emésztenek fel, amelyek nincsenek arányban az ország lakosságának a teherbíróképességével

% A produktív tárcák, amelyek éppen a gazdasági életre volnának kihatással, a kereskedelmi és ipari tárca, azután a földmívelésügyi tárca, mostohán vannak dotálva a költségvetésben, ellenben az improduktív tárcák jól vannak dotálva és felemésztik azokat a nagy költségeket, amelyeket ennek az országnak lakosai nem bírnak el. Maga a nyugdíjasoknak terhe olyan horribilis ebben a megcsonkított országban, hogy ebben a formában soká úgy r sem maradhat meg, nem maradhat meg azért, mert az ország nem bírja el. De nem is igazságos az, hogy a régi Nagy-Magyarország összes nyugdíjjogosultjait ennek a megcsonkult országnak lakossága tartsa el akkor, amikor a másik oldalon például nem akar tudni semmit a kormányzat a munkanélküliek segélyezéséről. Amíg az a munkás 30—40 esztendei gyári munka után kap a nyakába egy koldustarisznyát és a kezébe egy vándorbotot, addig azt a hivatalszolgát, aki valamelyik hivatalban 15 vagy 20 évig szolgált, s szolgálatát otthagyja, egész élete végéig el kell tartanunk és el kell tartanunk olyan megvagyonosodott nagy tisztviselőket is, akik semmiképpen nincsenek rászorulva arra a^ nyugdíjra, az ország lakosságának másik része pedig, így például a falu lakossága rá van szorulva arra, hogy lisztet, ruházatot, gabonát kapjon könyöradományként a kormánytól, hogy ne lázadjon fel és hogy ne forduljanak fel százával és ezrével az emberek az éhségtől. Ezek tehát olyan terhek, amelyeken segíteni kell és amelyektől meg kell mentenünk államháztartásunkat, de meg kell mentenünk államháztartásunkat attól a túltengő adminisztrációtól is, amely a költségvetésben az államháztartás részére szükséges összegek legnagyobb részét emészti fel. Ezek voltak azok az aggályok és kifogások, amelyeket én felsorolni kívántam azzal, hogy mi a magunk részéről minden rendelkezésünkre álló eszközzel harcolni és küzdeni fogunk az ellen, hogy ennek az országnak a népét ilyen magas költségekkel terhelje meg a kormányzat akkor, amikor a másik oldalon az ország lakossága érdekében, a gazdasági élet folytonosságának és zavartalanságának biztosítása érdekében semmit nem tett és semmi szándékot nem mutat arranézve, vogy valamit tenni akar. 47*