Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

348 Az országgyűlés képviselőházának A költségvetést természetesen nem foga­dom el. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Senki sincs fel­iratkozva. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T, Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az állam­háztartás és a pénzügyi politika kérdéseiről ismételten szerencsém volt a Ház előtt nyilat­kozni, az egyes miniszter urak pedig válaszaik­ban részletesen kiterjeszkedtek azokra a kér­désekre, amelyek pénzügyi szempontból az ő tárcáikat szorosabban érdekelték s így azt hiszem, nem méltóztatnak kívánni tőlem, hogy én most újra elmondjam korábbi nyilatkoza­taimat, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a bal­oldalon.) mert hiszen változást nem szenved­tek ezek a tervek, nem szenvedtek azon vita következtében sem, amely itt az én pénzügyi tárcám keretében elhangzott. Tulajdonképpen csak egyes részletekre kiterjedő kifogások té­tettek itt a vita folyamán, amelyekre vonat­kozólag méltóztassanak megengedni, hogy rö­viden feleljek. (Halljuk! Halljuk!) Lingauer Albin és Kisiván János képviselő urak azt kívánták, hogy a gazdák adósságren­dezése minél gyorsabb tempóban folytattassék le és hogy ott egyes félreértések, amelyek bizo­nyos díjak szedésénél felmerülnek, eliminál­tassanak. En magam is azon vagyok, hogy ez az adósságrendezés minél gyorsabb tempó­ban bonyolíttassék le. (Helyeslés jobbfelől.) Méltóztassanak azonban elhinni, hogy az or­szágos bizottság olyan nehézségekkel küzdött kezdetben, hogy ez a kezdet bizony hosszabb ideig tartott, mint ahogyan az előre tervezve volt, de úgy tudom, hogy most már teljes mértékben megindult működése és az ügyek most már gyorsabb tempóban fognak lebonyo­líttatni. Kisiván t. képviselő úr panaszkodott a miatt, hogy nagy az adóteher ebben az or­szágban és különösen a földbirtok terhe sú­lyos. Ha jól értettem, nem annyira az állami adókról, mint inkább egyes községi és fele­kezeti adókról, valamint egyes közadók mód­jára beszedendő közterhekről, — a párbérről, a tűzrendészeti- vagy a kéményseprési illeté­kekről — beszélt. Tudom, hogy a földbirtokot eléggé nagy adóteher sújtja, tudom azt is, hogy az állami adóknál nagyobb az az adó­teher, amelyet községi adóztatás és egyéb szol­gáltatások révén kell viselni. Ha magát az állami terhet nézzük, ez nem volna nagy, (Ügy van! jobbfelől.) sőt azt hiszem, hogy éppen azon a vidéken, amelyről szólni méltóz­tatott, nem lehet panaszkodni arról, hogy ta­lán a kataszteri tisztajövedelem, vagy a há­zaknak becsértéke túlmagasra vétetett volna fel, hanem igenis nagyok és rendszertelenek azok a járulékos terhek, amelyek az állami adókon nyugszanak, illetve^ azoknak a pótadóz­tatásából erednek. A községi háztartások ren­dezéséről szóló törvény kíván ezen segíteni egy bizonyos arányosítással. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Ezt a törvényjavaslatot a belügy­miniszter úr, azt hiszem, pár napon belül be fogja terjeszteni. (Helyeslés jobbfelől.) A borfogyasztási adóra vonatkozólag nem lehet addig intézkedést tenni, amíg nem tör­ténik gondoskodás arról, hogy a községek ré­szére, amelyek közül nagyon soknál ez döntő­fontosságú bevétel, megfelelő rekompenzáció biztosíttassék. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) 506. ülése 19$1 május 19-én, kedden. Csak akkor lehet a borfogyasztási adónak le­szállításáról, arányosításáról, egyszóval ok­szerű reformjáról beszélni, ha kiemeljük a mai helyéről, ahol ez a községeknek direkt bevéte­lét képezi. (Helyeslés jobbfelől.) Bródy Ernő igen t. képviselő úr a beru­házásokról beszélve azt fejtegette, hogy a be­ruházások nem szolgálták mindig helyesen azt a célt, amely cél a beruházások elhatáro­zásakor szemünk előtt lebegett. A t. képviselő úr adós maradt azzal, hogy mely beruházá­sokra gondolt. Azt hiszem régebbi beruházá­sokra gondolt, mert boldogult munkatársam, Szabóky Alajos művéből idézett és az, — ha jól emlékszem már két évvel ezelőtt jelent meg. Tehát inkább historiée méltóztatott a be­ruházásokkal foglalkozni, mint sem az aktuá­lis, a tárgyalás alatt lévő költségvetés szem­pontjából. Nem hiszem ugyanis, hogy az igen t: képviselő úr ebben a költségvetésben találna olyan beruházást, amelyet kivetni valónak ítélne, hiszen a legtöbb felszólaló képviselő úr hosszú sorát adta itt elő azoknak a szükséges beruházásoknak, (Ügy van! jobbfelől.) amelyek, sajnos, az államháztartás mai helyzetében ren­des bevételeink terhére ebbe a költségvetésbe felvehetők • nem voltak, hanem, amelyeknek megvalósításáról majd kölcsönből kell gondos­kodnunk. Ha mégis talált néhányat a régebbi beruházások között a képviselő úr, amely a célt nem szolgálta vagy nem érte el teljes mértékben, ne rój ja fel ezt nagy hibául, mert azok között a viszonyok között senki a világon eleve előre nem tudta volna megmondani, hogy vájjon azok a célok, amelyek elérését megkísérelte a kormány, elérhetők lesznek-e vagy nem. Higyje el, hogy mindenütt a vilá­gon ki lehet mutatni olyan kormánykísérlete­ket, amelyek nem sikerültek száz percentig. Kifogásolta a t. képviselő úr azt, hogy bizonyos segítségek adatnak egyes szövetkeze­teknek és közüzemeknek, amelyek az adófizető polgároknak versenyt támasztanak. T. kép­viselő úr, én nem vagyok barátja annak, hogy a közüzemeket szaporítsuk, (Helyeslés jobb­felől) de nem mondhatom azt, hogy közüze­meket egyáltalában ne tartsunk, mert közüze­meket fenn kell tartani nemcsak ott, ahol azok a közüzemek olyan elsőrendű városi vagy pe­dig állami szükségletek kielégítésével foglal­koznak, amelyeket feltétlenül helyesebben lehet közüzemekben előállítani, mint magánüzemek­ben, hanem indokolt a közüzemek fenntartása ott is, ahol a magángazdaság saját szervezeté­vel és erejével nem tudja a szükségletet meg­felelően kielégíteni, vagy pedig ahol olyan drágán elégíti ki a szükségletét, hogy bizo­nyos árszabályozó közbelépésre van szükség. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azzal egyet­értek, hogy ennek a közreműködésnek csak addig a határig kell mennie, amely határig ezt az árszabályozó hatást tényleg érvényesí­teni tudja. Sajnos, az állami szénbányászat, amelyet különösen ki méltóztatott emelni, a trianoni szerződés áldozata lett és ma abban a kicsiny, de igen jól vezetett és szervezett bányában, amelyben működik, a helyi szükséglet kielé­gítésén és r a környék elektrif ikálásán kívül — amit a szénkereskedelem útján nem értékesít­hető, tehát kevéshbé értékes szénnel produkál — nem lehet más célja, mint hogy bizonyos mértékig árszabályozólag hasson a szénpiacra. Ezt az árszabályozó hatását elérte az idén is, amennyiben, összehasonlító adatok birtokában módjában van a kormánynak helyesen meg­ítélni, hogy követelhet-e ezen a téren bizonyos

Next

/
Thumbnails
Contents