Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

346 Az országgyűlés képviselőházának (olvassa): <A komlói állami szánbánya terme­lését mindig a szerint adja az államnak, vagy a magánfogyasztóknak, ahogy azt éppen a piaci helyzetnek megfelelően teheti. Volt olyan idő, amikor érdemesebb volt ia magánfogyasztók számára szállítania, mint az államnak; a kom­lói bánya ekkor alig szállított valamit a vasút számára; ha azonban a piaci árak a vasút ál­tal fizetett árak színvonala alá hanyatlanak, akkor a komlói bánya az állami szénszükség­letet veszi el iá magánbányák elől. Mindenesetre mindig biztos vevője van és így termelőerejé­nek teljes kihasználásával dolgozhatik^ami már önmagában is nagy előnyt jelent számára a magánbányákkal szemben folytatott versenyé­ben. A komlói bánya 1914-ben 15 '08 pengőnek megfelelő egységárat kapott szenéért a Máv.­nál, ma pedig 25 "62 pengővel fizetik meg. Ez nemcsak annál az árnál jelent többet 57%-kai, amelyet a Máv. a salgótarjáni mozdonyszénért fizet, ennek mai ára 16'27 pengő, hanem a béke­beli árat is kereken 70%-kai haladja meg. Az állami bánya szenének áremelkedésében tehát a Máv. megokoltnak látott és el is fogadott egy olyan 70%-os növekedést, amely elől a magán­bányákkal szemben a külföldi szén versenyére való tekintettel mereven elzárkózott. Ezekből megállapítható, hogy az állam nehézipari üze­mei az áralakulásra nivelláló hatást nem gya­korolnak.» Igen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban felemlítsek egy hírt és kér­jem, annak cáfolatát. Arról beszéltek a Keres­kedelmi és Iparkamarának egyik legutóbbi közgyűlésén, hogy az állam meg akarja venni a Dunagőzhajózási Társaság pécsi szénbányá­ját. Nem hiszem, hogy ezek az idők alkalma­sak volnának ilyen vételekre, nem hiszem, hogy az államnak most volna erre megfelelő pénze; semmiféle célja és szüksége nincs annak, hogy az állam most szénbányákat vásároljon. T. Ház! Mindjárt be fogom fejezni, csak nagyon kérem a miniszter ur figyelmét még egy kérdésre. Minden egyes üzemnél, minden egyes költ­ségvetésnél felhoztam a konkrét tételt az ál­lami üzemek versenyére, a közüzemek verse-. nyére nézve- A pénzügyminisztériumnál az ál­lami nyomdát hozom fel és nem hangulatkel­tés a célom, hanem az, hogy konkrét tények­kel világítsam meg a helyzetet. Itt van nálam egy kimutatás a Magyar Királyi Államnyom­dának az utóbbi években a magánnyomdáktól elvett munkáiról. Méltóztassanak ezt ineg­figyelni. Itt vannak elsősorban a népszámlá­lási nyomtatványok, sok millió darab nyomtat­vány, minthogy^ a népszámláláshoz sokféle alakú és beosztású nyomtatvány szükséges, például egyéni lappok, választók, különböző foglalkozások összeírására szolgáló lapok stb. A munka egy részét végezték a magánüzemek, m ig nagy részét az állami nyomda. Itt van az Állami gépgyár nyomtatványszükséglete. Az állami gépgyár üzleti vállalkozás, semmivel sem indokolható, hogy a bizalmas természetű munkákra felállított állami nyomda készítse nyomtatványait. Az osztálysorsjáték munkáit 30 éven keresztül két magáncég készítette. A posta^ pénzeslevélborítékjait 35 évig egy ma­gáncég készítette. Ezek egyszerű nyomtatvá­nyok. A Tiszti Név- és Címtár nem bizalmas természetű, értékcikknek nem nevezhető kiad­vány, s ezt is az állami nyomda készíti, úgy­szintén a Budapesti Közlönyt, amelyet több mint félszázadon át magáncég készített éven­ként körülbelül 600.000 pengő értékben. A m. 506. ülése 1931 május 19-én, kedden. kir. Postatakarékpénztár különböző nyomtat­ványait — mintegy 100.000 pengő évi értékben — mindenkor magáncégek készítették. Nagyon kérem a mélyen t. pénzügyminisz­ter urat, méltóztassék figyelmét ezekre kiter­jeszteni. A miniszter úr valószínűleg nem tud nagy elfoglaltsága miatt ilyen részletkérdé­sekbe beleavatkozni, nem is kívánom, csak azért hozom fel, hogy a mélyen t. miniszter úr vegye ezt tudomásul és vegye figyelembe. A nyomdaipar a legnagyobb válsággal küzd­Már mondottam az egyik tárca költségvetésé­nek tárgyalásakor, hogy a nyomdaiparban 30% munkanélküli van. A munkaadók leg­nagyobbrészt munkások nélkül, maguk házi­lag végzik el a szedéseket. A nyomdaiparban tehát nagyon súlyos válság van. Méltóztassék elgondolni, hogyha ehhez kapcsolódik a köz­üzemek versenye, amelyek nem egyenlő felté­telekkel harcolnak, mi lesz a nyomdaiparral, hiszen ezek a közüzemek, amelyek nem fizet­nek adót, nem fizetnek házbért, igen sok nyomtatványt minden versenytárgyalás nél­kül kapnak és így ezeknek a nyomdaipari vál­lalatoknak hamarosan végük lesz. Segíteni kell rajtuk azzal, hogy a^ versenyfeltételeket te­gyük egyenlővé. Az államnak nem az a fel­adata, hogy versenyezzen saját polgáraival, akik fizetik neki az adókat és viselik a nehéz közterheket. Ez nem állami feladat. En minden egyes tárcánál felhívtam a mi­niszter urak figyelmét ezekre a kérdésekre. Tudom, hogy a gazdasági kérdések megoldása nem egyszerű, hanem sokrétű feladat. Az is egyik módja a megoldásnak, ha az állam- a maga üzemeivel nem folytat versenyt saját polgáraival szemben. > ' Ezeket óhajtottam a pénzügyminiszteri tárca tárgyalása alkalmával megjegyezni s kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy az ál­talam előadottakat tegye vizsgálat tárgyává. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) t Elnök: Szólásra következik? i Perlaki György jegyző: Vanczák János! i t Vanczák János: T. Képviselőház! Bródy •képviselőtársam a falu népének boldogulását •kívánta. Kétségtelen, hogy mindnyájunknak, •akik ebben az országban a közért dolgoznak, •elsősorban arra kell gondolnunk és azt kell szem előtt tartanunk, hogy teherviselőképessé tegyük a falu lakosságát. Az ország lakossá­gának többsége a földmívelő nép és minden •attól függ, hogy ez a falusi lakosság, a föld­mívelő népesség tényleg fogyasztóképessé le­gyen, mert ennek fogyasztóképessége biztosítja •azután az ország többi lakosainak és foglal­kozási ágainak boldogulását is. Ez olyan tiszta, száraz tény, amelyen nem lehet változtatni, •amelyet nem lehet letagadni és amelyért mind­nyájunknak küzdenünk és harcolnunk kell. Hallottuk Kisiván képviselőtársunk első beszédét itt a Házban, akinek minden szava a •falu lakosságának a panasza volt. Hiszen ha •arról van szó, hogy a falusi lakosságnak pa­naszait mondjuk itt e'l, akkor bizony a túl­oldalon is és ezen az oldalon is nagyon-na­•gyon sokszor kellett volna elmondani ezeket a panaszokat és nagyon nyomatékosan kellett •volna ezeknek a panaszoknak orvoslását köve­telni a kormányzattól. Mert hiszen eltekintve •azoktól a nehézségektől, amelyeket a mi hely­telen külpolitikánk következtében kell elviselni itt az ország gazdasági életének, hogy nincs •elhelyezési lehetősége a mi mezőgazdasági ter­ményeinknek, a mezőgazdasági lakosságot még külön sújtja az, hogy a terményei ott pusztul­nak el, értéktelenül azért, mert a belső admi-

Next

/
Thumbnails
Contents