Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

Az országgyűlés képviselőházának 5 — Bródy Ernő: Nem baj! Ahhoz kell már beszélni! — Takách Géza: Szűzbeszéd! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kisiván János: Most vagyok még csak má sodik hónapos képviselő, ne csodálkozzanak tehát ilyen elszóláson! (Helyeslés.) Jöttek azután sorjában az adóemelések. A földadó, a házadó, a borfogyasztási adó, a szeszadó; ezek mind legnagyobbrészben a gazdákat terhelik. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől. — Patacsi Dénes: De 32 pengős búzaár mellett vetették ki!) Vannak még ezeken kivül más egyéb adók is, amelyek sok millióra rúgnak. Ezeket a nagyon súlyos adókat mi gazdaemberek mindig fizettük, még soha nem is zúgolódtunk miatta, ameddig hozzá még bevételünk is volt. Ma azonban oda értünk, hogy zúgolódunk ellene és nem birjuk már fizetni az adókat, ha ez az állapot még soká így tart, ha a viszonyok nem változnak, mert nincsen hozzá bevételünk. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Az igen t. pénzügyminiszter úr itt a napokban említett egy jó nagy mennyiségű adóhátralékot, amely az országban künn van. De igen t. miniszter úr, igen jó nagy összeget tehet ki az is, amit a kisgazdák adóra kölcsön vettek fel a takarékpénztárakban az év végén. (Úgy van! Ügy van jobbfelől.) Mert hiszen 12%-os kamatot kellett nekik hátralékos adójukért fizetniök, viszont 12%-os kamatra kapott az a gazda a takarékpénztárban is kölcsönt, tehát inkább befizette adótartozását, hogy lefoglalt ingóságát ne vigyék el, ne árverezzék el. Amíg ,megfelelő jövedelmünk volt — mint előbb említettem — fizettük az adót, mert a kisgazda adójával soha^ el nem maradt s hacsak teljesen a tönk szélére nem ért, adófizetési kötelességének mindenkor iparkodott eleget tenni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Most azonban — amint említettem — nincsen hozzá megfelelő bevételünk, mert hiszen igazán úerv gondolkodunk, mint a tudósok, hogy a föld forog, itt is a földnek valami fordulása következett be, .a föld terménye értéktelenné válik, de értékét veszti az a föld is, — az a föld, amelynek terményéből él minden élőlény — úgy megapadt a föld terményének ára, hogy abból az a földmíves nem tud annyit bevételezni, ami évi szükségletének fedezésére elég volna. Még ez a jelen időszak, ez a mostam késői tavasz is nagy ártalmam van a gazdáknak, mert megfogyott a takarmányuk, a takarmány ára igen magasra szökött fel és azoknak iaz állatoknak ára, amelyeket akár a nagygazdák, akár a kisgazdák exportra hizlaltak, teljesen lecsökkent. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mondom tehát, nekünk még a természet, az időjárás is nagy kárunkra volt és nagy veszteségeket okozott. (Patacsi Dénes: 13 pengő a búza, 14 pengő a korpa. Ez hogy fér össze?) Az adók között egyik, amely legjobban a kisembereket sújtja, a házadó. r Minden szegény ember arra törekedett már a múltban, hogy egy lehetőleg cseréppel fedett kétszobás kis lakást is építsen, hogy — amint falun mondják — egy tiszta szobája is legyen. (Jánossy Gábor: ElsŐ szoba!) Az ilyen kis házikónak a háború előtt 4 korona volt a házadója, ma 16 pengő 80 fillér. Most az a kisember, aki a földreform során kapott talán két hold földet, ennek adóját, ha hozzácsapjuk a 16 pengő 80 fillérhez, kikerekedik 20 pengőre, vagy magasabbra, utána megy megint a többféle pótadó, úgyhogy annak a szegény kis háztulajdonosnak, aki amúgyis napszámmal keresi meg kenyerét, legalább 40 pengő adója van. '. ülése 1981 május 19-én, kedden, 343 A kereseti adónál esak az fizet 40 pengő adót, akinek 800 pengő tiszta jövedelme van. Arra kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy talán lehetne ezeket a házadókat fokozatosabban beosztani, «mert itt annak a kis viskónak annyi az adója, mint amennyi egy palota egyik szobájának adója. A házba befektetett tőke úgyis holt tőke, (Ügy van! a jobboldalon.) arra a házra tulajdonképpen új kiadás van, a tatarozásra minden évben számítani kell. Megismétlem tehát azt a kérelmet, hogy itt valamiféle más beosztás kellene, a házadóknál különbséget kellene tenni, mint mondom, a kis viskók és paloták között. 'Sok .szó hangzott már el a borfogyasztási adóról is. Itt ennek az adónak sokan eltörlését, vagy esetleg mérséklését kérik. A borfogyasztási adót a háború után emelték fel. A bor adója elsősorban bortermelési adó volt, ma már borfogyasztási adó. A háború előtt a termelő még 2.70 pengőt fizetett egy hektoliter bor után, ma 6.25 pengőt fizet, a nem termelő a háború előtt 8.70 pengőt fizetett egy hektoliter után, ma 12.50 pengő fogyasztási adót fizet. A háború előtt általában minden bornak nagyobb ára volt, a bornak nagyobb kereslete volt, ma azonban tényleg odajutottunk, hogy a fogyasztási adó, az a 12.50 pengő, nagyon sok helyen több, mint a bor ára. (Jánossy Gábor: Igaz!) Mindenesetre tekintettel arra, hogy ez a. fogyasztási adó^ úgyis a községek háztartására fordíttatik, kérem a pénzügyminiszter urat, hogyha nem is egészben, de legalább részben mérsékeltessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Feltűnést keltett a szeszadóbevételnél a multévihez képest majd 10,000.000 pengő különbözet. Ezt a különbözetet elsősorban a magas szeszadó okozta. A finomított gyümölcspálinka annyina megolcsóbbodott, hogy akkora árat fizetnek érte, mint amennyi a szesztermelési adója volt. Időközben megalakult a gyümölcsszesziorgalmi részvénytársaság, amely megakadályozta a szabadkézből való eladást. Ez is igen hátráltatja a pálinkafőzést, mert a magyar nép nem pálinkaivó, (Ügy van! a jobboldalon.) iazt az anyagát azonban, amelynek igazán nines más értéke, •_ minthogy pálinkának, különösen gyümölcspálinkának főzze ki, amely annak, aki szereti, elég élvezetes ital, legalább is közönséges mértékben, máskép nem tudja értékesíteni. (Jánossy Gábor: Finoman fejezi ki magát! Mindent mérséklettel! — Derültség a jobboldalmi.) Mégis a gazda, amikor azt látja, hogy az ő fáradságának jutalmát nem kapja meg azért a pálinkáért, mert hiszen szemenként felszedni azt a szilvát nem_ valami könnyű dolog, mondom, ha nem tudja fáradságának árát abból kivenni, akkor nem főzi ki, otthagyja elrothadni, szóval semmi értéke nincs. Még csak ennyit, igen t. Képviselőház, szavaim bezárásaként. A faluban, ha kint vagyunk választóink között, az általános titkos választást sehol sem hozzák elő, ott nem igen hangoztatják a választási követelményeket, hanem a terhekről beszélnek, meg arról, hogy iskola kellene, különösen azon a vidéken, ahol én vagyok, az ország határán; (Ügy van! jobbfelől.) meg hogy jó utak kellenének, amelyeket azon a vidéken mindenütt nélkülöznek. Arra kérem a t. miniszter urat, akinél a pénz van: juttasson ezeknek a miniszteri tárcáknak is, hoigy segítsék felépíteni ezeket az iskolákat, mert van olyan telep, ahonnan 40-^-45 gyerek hat és fél kilométernyire jár iskolába