Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

344 Az országgyűlés képviselőházának 506. ülése 1931 május 19-én, kedden. s mégis vajudük ennek az iskolaépítésnek kérdése már több,_miint Ihlárom éve s még" ma Siem oldották meg. így vagyunk a rossz utakkal is. Hasztalan van ott valakinek jó termése, nem tudja eladni a rossz utak miatt. Télen akár megfulladhat zsírjában az a gazda, nem megy oda vevői, mert - nem tujdja megközelíteni azt a községet. így állott be az az eset, hogy míg egy liter tejet máshol 12 fillérért vesznek meg. aduig ott 6 fillérért, vagy még annyiért sem veszik meg. Ezek volnának az én alázatos kérelmeim az igen t. pénziüigyminiszter úrhoz. Remélve, hogy a miniszter úr, akinek személye iránt éin igen nagy tisztelettel viseltetem, ezeket a kérelmeket figyelembe veszi, általánosságban a tárca költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: Igen t. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam, szűzibeszédélben a falu. panaszainak és bajainak adott kifejezést. Ő méltó képviselője annak a vidéknek, amely beküldte őt a Képviselőházba s Nagyatádi Szabó Istvánnak tiszteletreméltó, derék utódja, akinek hangját valamennyien szívesen hallottuk éhben a Képviselőházban. Ö sem tudott szabadulni attól a lidércnyomástól, amely a falusi és a városi lakosságon egyaránt rajta ül, mert a mai súlyos gazdasági viszonyok, a közteherviselés, az adók, egyformán myomják a falusi és városi népet. Amit már ismételten és többízben hangsúlyoztam; és kifejeztem, ma is felhasználom az alkalmat annak kijelentésére, hogy Magyarországon a falusi nép boldogulásától függ a városi népnek is a sorsa. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Igen t. képviselőtársaim, én nem híúmyhatok szemet a jelenségek, a tények előtt, Magyarország agrárállam és Magyarországon addig nem lesz rend, míg a földmívelés a maga gyümölcsét betakarítani nem tudja, míg a földmívelés nem; lesz rentábilis. Ha a földmívelő meg tudja venni az iparcikkeket, ha keresményéből tudja kiadásait fedezni, akkor rend lesz, míg azonban ez a helyzet be nem következik, addig nem lesz rend. Nekünk is, városi lakosságnak, követelnünk kell tehát minden áron és minden módon, hogy a magyar földmívelés rentábilis legyen, hogy a mezőgazdasági termények és az ipari cikkek árai összhangba jussanak. (Patacsi Dénes: Nagyon helyes !)^ Ez az egész probléma nem is magyar probléma, hanem világprobléma. (Ügy van! Ügy van!) Az egész világot ez a kérdés foglalkoztatja, a nagy unióknak a kérdése e körül forog. Mi osztjuk más nemzeteknek a sorsát is, de én ki akartam fejezni és ki akartam jelenteni legteljesebb rokonszenvemet, együttérzésemet a magyar földmíves nép iránt. (Éljenzés a jobboldalon. — Mozgás a balközépen.) Bocsánatot kérek, t- barátom, nem fogok falusi mandátumot kérni. Legyen egészen nyugodt^ t. barátom. (Jánossy Gábor: önzetlenül beszél) En itt mindig és ismételten hangsúlyozom, hogy én a demokráciát egységes és oszthatatlan fogalomnak tartom. {Jánossy Gábor: Helyes!) Nem állok me^ a vámhatároknál. (Meskó Zoltán: Akkor menjen ki a vidékre, amikor lipótvárosi kisgazdát választanak! — Propper Sándor: Miért nem volt itt Meskó, amikor felhívták!) En a falu népének ugyanolyan jogokat kérek, mint a város népének, mert nem ismerek semmiféle különbséget a város és a falu népe között. (Propper Sándor: .Ma a titkos szavazásról volt szó,, miért nem volt itt? — Meskó Zoltán: Mellette voltam mindig, most is mellette vagyok!) Azt kérem, hogy álkultúrának, az egészségügynek minden áldásával ruházzák fel a falu népét, amelyben a városi népnek nagyobb része megvan. Nem az a helyes, hogy a falu népe maradjon tudatlanságban, műveletlenségben, ellenkezőleg azaz érdeke a nemzetnek, az a fontos követelménye, hogy a falu népe is egészségben, kultúrában, tudásban versenyezzen a város népével. (Helyeslés jobbfelől.) En mindig mondom, mióta a Képviselőházban vagyok, folytonosan állítom és hangsúlyozom ezt és nagy örömömnek adok kifejezést, hogy Nagyatádi Szabó Istvánnak ilyen szeretetreméltó, szimpatikus utódja támadt t. előttem szólott képviselőtársamban, akiben én a nép érdekeinek méltó és megfelelő •képviselőjét látom. (Éljenzés jobbfelől. — Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) Utóvégre most a próbatételek ideje érkezett el. Mindenkinek engednie kell még a maga dogmatikájából is, hogy Jássa azt, hogyan segíthet ezen a szerencsétlen országon. Még a pártkülönbségeknek is el kell tünniök, ha van egy közös erő és közös eszme, amelyben mindannyian egyesülni tudunk. (Helyeslés.) Senki nem ér azzal semmit, hogy nyargal bizonyos dogmákon, mert sok régi dogma leomlott, szertefoszlott; a közgazdasági életben is látunk olyan jelenségeket, amelyek nem felelnek meg a normális viszonyoknak. Rendkívüli helyzet előtt állunk és mindenkinek egyformán kell támogatnia azokat az eszközöket és módokat, amelyekkel a magyar nép újra talpraállítható lesz. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) Én változatlanul bízom ennek a nemzetnek őserejében. Magyarország elpusztíthatatlan. (Ügy van! Ügy van!) Magyarországban őserő van, Magyarországban az ellenségek kárt tehettek, de Magyarország fel fog támadni. (Élénk éljenzés.), mert Magyarország életképes. (Jánossy Gábor: Egyek vagyunk!) A magyar népnek és a magyar földnek fel kell virágoznia és virulnia kell. (Éljenzés. — Jánossy Gábor: így kell beszélni egy magyar képviselőnek, minden magyar embernek!) Fővárosi képviselő vagyok, de én is a vidékről származom, én is a vidék levegőjét szívtam, magyar földön nőttem fel. Én ennek a nemzetnek hű fia vagyok, nálam mindenekelőtt és elsősorban a nemzethűség az első, amely a közéletre kvalifikál. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Gyanús, hogy a kormánypárt tapsol.) Semmiképpen nem gyanús. Aki engem ismer, az tudja, hogy én abban abban a nemzedékben, abban a korban nőttem fel, amely a magyar tradíció előtt mindig meghajlott. Olyan korszakban nőttem fel, amikor a fiatalság hazafiságból nem tanult meg németül. Én még résztvettem azokban a mozgalmakban, amelyek a közös hadsereg intézménye ellen ebben az országban kivirágzottak ; (Jánossy Gábor: Együtt tüntettünk, igaz!) olyan nemzedék szülötte vagyok, amely az anyatejjel együtt szívta be a hazának szeretetét. Az én költőim és íróim a magyar költők és írók. Én Petőfin és Aranyon nevelkedtem, nem tagadhatom meg származásomat és multamat és minden idegszálammal ehhez az országhoz és ennek az országnak a boldogulásához vagyok kötve. (Éljenzés a jobboldalon.) Nemcsak ma mondom ezt, hanem mondottam a legnehezebb időkben, mondottam azokban a szenvedélyes időkben is, amikor nem találkoztam ilyen együttérzéssel. Mondottam támadások közepette, de mindig megmaradtam ennél és sohasem voltam eltántorítható ettől az érzésemtől és azért azt kívá-