Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-506
Az országgyűlés képviselőházának 5 a. 277. és & következő, továbbá a 372. oldalon jelentek meg ezek a megállapodások, a nélkül, hogy valaki azokat bármikor megcáfolta volna, vagy érettük sajtópert indított volna. (Halljuk! Hulljuk!) Batthyány előterjesztette a maga gondolatait s a miniszterelnök úr Batthyány diktátuma alapján — Batthyány diktált és a miniszterelnök úr írt — megállapodott vele egy plattformban, elkészítettek egy memorandumot, amelyet az ententemissziókhoz kellett benyújtani. Az claborátum egyik része szerint a régi országgyűlést egy ülésre összehívják és annak feladata a felhatalmazások megadása, többek között egy, az általános, egyenlő, titkos, közsé; genkénti választójogot szabályozó törvényerejű rendelet kibocsátása. A miniszterelnök úr Batthyány bemondására ezt a memorandumba belefoglalta és örömmel — mondja a könyv — magáévá tette. Hogy azután később ez a dolog elvetélt, megbukott, az más kérdés, de hogy a miniszterelnök úr ott, abban a pillanatban, a szerencsétlen proletárdiktatúra alatt a kibontakozást októberi alapon tervezte és ennek a memorandumnak alapján vállalkozott arra, hogy Magyarországon (megteremti az általános, egyenlő, és titkos, községenként gyakorlandó választójogot, az okmányilag van^ lefektetve s az én igénytelen plebejus felfogásom szerint ez az ígéret s ez az álláspont a miniszterelnök urat kötelezi.^ A bécsi memorandum és az azóta elhangzott tömeges ígéreteken kívül a miniszterelnök úr pártjának programmja is kötelezi a miniszterelnök urat. (Farkas István: Csak papíron van!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a választójog kérdése nem tartozik a miniszterelnökségi tárcához. (Farkas István: Hát hová tartozik?!) Méltóztassék ez utóbbival foglalkozni. Propper Sándor: A miniszterelnökségi tárcát tárgyaljuk elnök úr! Elnök: Tudom, éppen azért intéztem ezt a figyelmeztetést. Kérem a képviselő urat, méltóztassék a miniszterelnökségi tárcával foglalkozni, mert különben kénytelen leszek a szót megvonni. (Bródy Ernő: Hát miről beszéljen, a montevideoi szerződésről 1 ? — Zaj.) Propper Sándor: Ebben az országban félig bevalottan és valóságban egészen egy akarat érvényesül. Amikor ennek az érvényesülő egy akaratnak tárcáját tárgyaljuk, amikor ennek bírálatára van lehetőség, akkor legalább is furcsa, ha ebben a Képviselőház tagjait meg akarják akadályozni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr 1918-ban megszervezte a nemzeti köztársasági pártot. (Derültség a jobboldalon.) Ha a miniszterelnök úr erre kíváncsi, nyomtatott adatokkai szolgálhatok. Egyébként ezt annakidején — elismerem — a miniszterelnök úr reakciós szándékkal tervezte. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ezért le akartak maguk csukatni!) Szóval mégis megcsinálta! Akkor helyben vagyunk. Nem állítottam többet, mint azt, hogy a miniszterelnök úr 1918-ban megszervezte a nemzeti köztársasági pártot, tehát nyilvánvalóan köztársasági alapon állott, (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Nem állottam!) igaz, hogy reakciós gondolattal, mert például az előbb említett bécsi tárgyalások alkalmával azt mondták, hogy kizárandó a kormányalakításból többek között az a reakcionárius pártooska, amelyet gróf Bethlen István alapított, amely azonban az országban ű. ülése 1931 május 19-én, kedden. 317 semmiféle szervezettel nem rendelkezik. Később, néhány esztendő múlva más viszonyok és körülmények között a miniszterelnök úr megszervezte az egységespártot. Ennek az egységespártnak állítólag programmja is van. En még nem láttam. Vanmak kormánypárti képviselő urak, akik becsületszavukkal fogadták, hogy ilyen Programm van és becsületszavukkal erősítették meg, hogy ebben a programmban az általános, egyenlő és titkos választójog benne van. Tisztelettel bocsánatot kérek és szeretettel kérdem, ha ia miniszter úrnak van pártja és van programmja, kitől várja ennek a programmnak beváltását, kitől követeli a választás titkosságát, tisztaságát? Amikor a saját kezébe kaparintott össze minden hatalmat, amikor tőle függ, egy szavától függ — kijelentem, hogy egy szájától függ csak — és egész pártja pártállásra, csoportra, felfogásra, világnézetre, foglalkozásra, osztályra való tekintet nélkül úgy megszavazza a titkos szavazást, mint a parancsolat, miért nem mondja ki ezt a szót... Elnök: Képviselő úr szíveskedjék a tárgyra térni, különben kénytelen leszek .a szót megvonni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Hát ez micsoda? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miről beszéljen a miniszterelnöki tárcánál? — Peyer Károly: A hottentották halandóságáról beszélj en 1) Egyetlen szót sem beszélt még a miniszterelnöki tárcáról. (Folytonos zaj és közbekiáltások a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: A kengurútenyésztésről beszéljen?) A képviselő urak felháborodása nem indokolt. (Györki Imre: A lovas,nólóról beszéljen! — Peyer Károly: Erre nem volt még példa ebben a Házban! — Farkas .István: Micsoda elnöklés ez? — Peyer Károly: Tartsa tiszteletben az elnök azt a széket, ahonnan eddig nem kezelték így ezt a dolgot!) Peyer képviselő urat rendreutasítom. Tessék csendben maradni. Propper Sándor: Ha emlékezetem nem csal, a miniszterelnöki tárcát tárgyaljuk... Elnök: Ebben egészen jól emlékszik a képviselő úr. Propper Sándor: ... és a miniszterelnöki tárcához szólok hozzá és régi nemes magyar parlamenti tradíció, hogy a költségvetési tárgyalások idején mindenről^ lehet^ beszélni. Főképpen a miniszterelnöki tárca tárgyalása idején, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen a miniszterelnök mindenért felelős. Elnök: Ez sohasem volt így, képviselő úr. Az általános vitánál, igen, de most nem az általános vita folyik. (Peyer Károly: Az elnök úr alatt is így volt! — Esztergályos János: TJgylátszik a parlamenti diktatúra eggyel beljebb megy! — Elnök csenget. — Peyer Károly: Még az elnök úr gyakorlata is ez volt eddig!) A diktatúrát a képviselő urak gyakorolják, mert még az elnöki csengőre sem hallgatnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon-) Propper Sándor: Azt hiszem egyébként én, aki nem sokat tartok a miniszterelnök úr politikájáról, hogy nem szorult rá erre az elnöki gyámkodásra. (Farkas István: f Ebben igaza van!) A miniszterelnök úr elég férfi ahhoz, hogy ezt a kritikát vállalja és feleljen rá % ha tud. (Esztergályos János: Egészen valószínű, hogy mást fog mondani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Propper Sándor: A miniszterelnök úrnak semmi szüksége arra, hogy a bírálatba belefojtsák a szót. Nem hiszem, hogy a miniszterelnök úr ezt kívánná. (Peyer Károly: Csak
