Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

318 Áz országgyűlés képviselőházának 506. ülése 1931 május 19-én, kedden. nincs veszélyben az elnök úf mandátuma isi — . Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. (Farkas István: Meg akarja érdemelni a jelölésit!) és ha a képviselő úr személyeskedik és az elnök személyét is bele fogja vonni a közbeszólásokba, akkor a mentelmi bizottság elé fogom utasítani. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Farkas István: Az elnök se személyeskedjék! — Zaj a jobboldalon.) Propper Sándor: Kérdezem a mélyen t. miniszterelnök urat, hogy nem tartja-e furcsának azt, hogy programmjában benne van a titkos szavazás, a valóságban pedig most már harmadszor nyíltan akar választatni^ és nem tartja-e. komolytalannak és demagógiának ezt a programmpontot akkor, amikor ez módjában volna és nem valósítja meg. Önök, mélyen tisztelt uraim, s az igen tisztelt miniszterelnök úr minket vádolnak demagógiával. Demagóg az, aki olyasvalamit hirdet, amit eszeágában sincs megvalósítani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Taps a szélsőbaloldalon.) Hirdetik az általános titkos választójogot, benne van a programúiban, állandóan félrevezetik Véle az ország népét és most, amikor itt volna az alkalom ... Elnök: Ezért a kifejezésért rendreutasítom a' képviselő urat. {Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Miért? Népboíondítás az, elnök úr.) Propper Sándor: akkor hallani sem akarnak a választójog demokratizálásáról, kiterjesztéséről, titkosságáról és meg akarják újrázni a régi Vass József-féle kijelentés^ szerint a hajtóvadászatot. (Br. Podmaniczky Endre: A magyar gazdának nem is keil.) Olyan nagy az önök igazsága, olyan nagyon bíznak a saját munkájuk elismerésében az ország részéről, hogy nem mernek odaállni titkos szavazás" mellett az ország iszíne elél Ez az Önbizalom hiányát is mutatja a mellett, hogy nem okos .dolog. Az önbizalom teljes hiánya, hogy nem merik a saját munkájukat, saját tízéves, csalhatatlannak minősített működésüket az ország közvéleménye elé bocsátani olyanformán, hogy az a saját akaratából, a saját lelkiismerete szerint 'mondhasson véleményt. T. Képviselőház! Szabad-e, lehet-e egy országgal ezt a játékot űzni? Mi lehet ennek a célja? Hogy a miniszterelnök úr nem túlságosan szerelmes a parlamentarizmusba, azt mindenki tudja, ihiszen a parlamentet állandóan fumigálja, á parlamentbe nagyon ritkán jön el, ha 'mondanivalója van, azt is nem a parlamentben mondja él, hanem valamelyik vidéki pódiumon, népgyűlés, keretében, a legtöbb' esetben egy pártvacsorán. Ha a miniszterelnök úr talán azt gondolja, hogy lejáratja a parlamentarizmust ezzel az ő taktikájával és kompromittálja a baloldalt, amely ebben a parlamentarizmusban részt vesz, (Zaj. — Elnök csenget.) én megnyugtatom a miniszterelnök urat, hogy csak a saját tekintélyét rombolja le a saját ígéretének megszegésével. Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom. (Farkas István: Na! Na! Hol -a programm? Nem hajtották végre! Hol a titkos választójog?) Csendet kérek Farkas képviselő úr. A képviselő úr még két percig beszélhet, használhatja fel ez a két percet arra, hogy a miniszterelnöki tárcához hozzászóljon. (Esztergályos János: Szent Bethlen, mindig bántják! Csúnya szocik!) Propper Sándor: Sajnálom, hogy a ciklus végén akadályversenyt kell futnom... Elnök: Ennek a képviselő úr saját maga az oka. Propper Sándor: ...majd a jövő ciklusban, ha talán szerencsém lesz visszajönni, (Peyer Károly: Be kell venni a házszabályokba, mikor szabad közbeszólni!), az új elnöktől kérni fogunk egy kiskátét, hogy milyen szavakat lehet használni. Most már nem érdemes erre a pár napra, most már megfutom ezt az akadályversenyt. Elnök: Ha a képviselő úr elolvassa a házszabályok 193. §-át, akkor megtudhatja, hogy milyen szavakat használjon. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs benne!) Csendet kérek, képviselő urak. Propper Sándor: A miniszterelnök úr^ az egyik meg nem erősített és meg nem cáfolt ujságnyilatkozatban azt mondja, belátja, hogy változtatni kell a választójogi törvényen, de most már nincs rá idő. En meg azt mondom, hogy van idő bőven, hiszen foglalkozunk a brazíliai császársággal 1889-ben kötött irodalmi egyezménnyel, amely itt fekszik a Ház előtt Szegény II. Don Pedro, aki 1889 november 15-én önként lemondott a brazilia trónról, ahogyan most lemondott a spanyol király, (Farkas István: Önként! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Nem mondott le!) meg fog fordulni a sírjában, ha látja, hogy most vesszük elő ezt az egyezményt. (Peyer Károly: Kicsit elkésve!) Ha a magyar Képviselőháznak nincs más tennivalója, mint a II. Don Pedroval, az utolsó brazíliai császárral 50 esztendővel ezelőtt kötött egyezménynek a ratifikálása, akkor tisztelettel azt mondom, hogy ha ilyesmire van idő, akkor kell lenni időnek a választójog demokratizálására is. (Esztergályos János: Majd 2050-ben!) Megnyugtatom a miniszterelnök urat, hogy a baloldalt és a szociáldemokratapártot és az igazi parlamentarizmust ezzel a szerintem igen csúnya és megvetendő játékkal nem járatja le, hanem igenis lejáratja a saját tekintélyét, a saját pártjáét, amely meg fogja ennek a levét inni. Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom és kérem, fejezze be beszédét, mert beszédideje lejárt. Nincs joga tovább beszélni. (Farkas István: Micsoda káplári hang az elnöki székből!) Farkas István képviselő úr e sértő kifejezése folytán indokoltnak találom, hogy a képviselő úrnak a mentelmi bizottság elé való utasítását indítványozzam. (Élénk helyeslés a jobboldalon. —Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem azokat a képviselő urakat, akik ezt a javaslatomat elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. (Farkas István: A Ház korlátoltsága folytán megyek a «mentelmi bizottság elé!) A Ház Farkas István képviselő urat a mentelmi bizottság elé utasította. Propper Sándor képviselő úrtól a szót megvonom, mert beszédideje lejárt. (Nagy zaj a baloldalon.) Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Bleyer Jakab! Elnök: A képviselő lír nincs itt,' jelentke^ zése töröltetik. (Peyer Károly: Csendőri tempó ez! — Propper Sándor: Mi az, ezt rendelte a miniszterelnök úr? — Peyeir Károly: Csendőrkáplár ül az elnöki székben! Micsoda modortalanság! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek képviselő urak. (Peyer Károly: Ugyan kérem, mi az, hogy csendet kérek! Ilyen elnöklés mellett! Az elnök úr párszor blamirozta magát, legalább a végén ne blamirozza magát! Az elnökléshez érteni is kell!) A képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni és