Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-506
316 Az országgyűlés képviselőházának vatalos kamatlába 1"5%, a francia bank kamatlába is e körül forog 1 , talán 2, vagy 2'5%, maximum 3%. A kölcsönfelvétel szempontjából csak ez a három pénzpiac jöhet számításba, az amerikai, az angolországi és a franciaországi kölcsön. Számba jöhetne még Hollandia, mint kisebb kölcsönadó és Svájc is, mint kisebb tőkék felett rendelkező' piac, de a főkölcsönadók, az államokat alimentálók ez a három nagy bank, és ezeknek a kamatlába ma olyan alacsony, amilyen hozzáértők szerint évtizedek óta nem volt. Azt írják az amerikai közgazdasági lapok, hogy másfél százalékos kamat körülbelül 50—60 esztendő óta nem volt Amerikában. Milyen más okok játszanak tehát közre akkor, amikor a magyar kormány ezt a magyar gazdasági életet megmenteni hivatott kölcsönt nem tudja felvenni! Miért nem tájékoztatja a miniszterelnök úr a közvéleményt! Mert ígéretekkel lehet hangulatot teremteni, lehet hangulatot táplálni, lehet hangulatot fenntartani, de a gazdasági életet épségben tartani üres szavakkal és üres ígéretekkel nem lehet. Hiszen a bizonyíték az, hogy az ígéretek ellenére pusztul minden, a mezőgazdaságtól kezdve minden foglalkozási és minden termelési ágon végig, úgy hogy szükség volna erre a termékeny meleg pénzesőre. A kormány is látja ezt, különben nem hozott volna törvényt, nem hatalmaztatta volna fel magát ilyen kölcsön felvételére. Azt látjuk, hogy kölcsön nincs és _ egyszerre a miniszterelnök úr autentikus kijelentése szerint meg is szűnt a kölcsön sürgőssége és meg is szűnt — egyidőre legalább — a kölcsön lehetősége, olyan nagy áldozatot kellene hozni érette. Nemcsak én, nemcsak mi, nemcsak a Képviselőház, hanem a gazdasági élet feljavítását váró egész magyar gazdasági élet várja a bővebb magyarázatot a miniszterelnök úrtól, miért nincs kölcsön, mi az, ami ezt akadályozza. Ezt azért is jó tudni, hogy az ember az akadályok elgördítését szorgalmazhassa. Kernelem, a miniszterelnök úr erre a kérdésre válaszolni fog és az ország közvéleményét tájékoztatni fogja a tekintetben, hogy mikor van tehát remény ennek a nagy külföldi, hosszúlejáratú beruházási kölcsönnek felvételére, mikor kerül a sor erre és megmondja azokat az akadályokat is, amelyek fennállanak és amelyek gátolják azt, hogy a mai, szerintem egészen példátlanul jó nemzetközi pénzügyi helyzet mellett a kölcsön felvételére sor kerülhessen. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Csakhogy meg van elégedve a nemzetközi helyzettel!) Tessék hangosabban talán! (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Majd elmondom!) Az ember magánügyeit intézheti ilyen könnyedén, de amikor egy ország sorsárólvan szó, amikor az ország helyzete olyan, hogy a miniszterelnök urat egyenesen saját pártja nyomja arra, hogy tartsa meg a választásokat, mert a választások előtt még lehet Ígéretekkel táplálni a mezőgazdaságot ... (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől.) Nem hasból beszélek! Elnök: Képviselő úr, most nem a költségvetés általános vitája folyik. Propper Sándor: A miniszterelnöki tárcánál jogosítva érzem magamat minden olyan kérdést érinteni, amely a miniszterelnök úr politikájával összefügg. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Mindent, ami a miniszterelnökségi tárcával összefügg! Propper Sándor: Ezt a jogomat elvehetik, de én magam fel nem adom! Elnök: Képviselő úr, ne izgassa magát, 506. ülése 1931 május 19-én, kedden. semmiféle jogelvonásról nincs szó! (Peyer Károly: Abszolúte nem, csak az elnök ne izgassa önmagát! Az elnök ne legyen túllőjális a kormányzat iránt!) A képviselő úr nincs érdekelve ebben a kérdésben, méltóztassék tehát csendben maradni. (Zaj. — Peyer Károly: Annyiban vagyok érdekelve, hogy tőlem tíz percet elvettek közbeszólásokkal! Tíz percet az elnök beszélt az én beszédidőmből!) Propper Sándor! Az elnöki pulpitus olyan magasan áll, hogy ott megengedhetik maguknak a tréfálkozást. En nem tréfálok. Nekem komoly mondanivalóim vannak, amelyeket itt az ország színe előtt el akarok és el fogok mondani. Elnök: A képviselő urat komolyan figyelmeztetem, hogy méltóztassék a tárgynál maradni! Semmiféle tréfáról nincs szó! Tessék folytatni. (Farkas István: A tárgynál van! Ennyi objektivitást elvárunk az elnöktől!) Csendet kérek, képviselő úr! Propper Sándor: Befejezem a mondatot, amelyet kényszerültem abbahagyni. Az ország helyzete olyan, hogy a miniszterelnök urat alulról nyomják a választások megtartására, érvül mondván azt, hogy az aratás, előtt még lehetséges Ígéretekkel fékentartani a szenvedélyeket, az aratás után azonban, miután semmi remény nincs arra, hogyha gabonát az eddiginél jobb áron plaszírozzák, bekövetkezik a katasztrófa s ezért jó lesz túllenni a választáson, mint a gyermek a verésen. Ez az egvségespárt elgondolása, ez a kormánypárt elgondolása; amikor ilyen helyzetben van az ország, akkor ilyen könnyed tréfálkozó gesztusokkal a külföldi hosszúlejáratú kölcsönt nem lehet elintézni, miniszterelnök úr. A másik kérdés, amelyet szóvá akarok tenni, a választójog kérdése. (Farkas István: A miniszterelnök úr elsikkasztotta a titkos választójogot!) A miniszterelnök urat az Ígéretek egész halmaza köti a választójog titkosságának kiterjesztése és általában a választójog demokratizálása tekintetében. Ha volna rá fizikai idő, idézhetnék beszédeiből: kortesbeszédeiből és képviselőházi beszédeiből, amelyekben mindig leszögezte magát a választójog kiterjesztése mellett Debrecenben is, Vásárhelyen is, Miskolcon is és több helyen, itt a Képviselőházban is. Ezenkívül kötelezi a miniszterelnök urat egy kissé politikai múltja is. Volt egy időszak, amikor az igen t. miniszterelnök úr a titkos választójog híve volt. Igaz, hogy ezek rendkívüli^ viszonyok voltak és rendkívüli helyzet volt, én azonban azt hiszem, hogy a politikai következetesség, a politikai férfiasság minden tekintetben mindenkor helytáll a maga szaváért és ha rendkívüli helyzetben vallotta is magát a miniszterelnök úr a titkosság hívének, akkor, amikor biztonságosabban érzi magát, ezt az álláspontját nem tagadhatja meg. T. Képviselőház! Mélyen t. miniszterelnök úr! Az októberi forradalom bukása után a miniszterelnök úr a szegedi kormány bécsi megbízottja volt. A miniszterelnök úr megjelent akkor néhai gróf Batthyány Tivadarnál és. tudomására adta neki, hogy az ententemissziók részéről felszólítást ^kapott megfelelő kibontakozási terv készítésére, kidolgozására, és ehhez kérte gróf Batthyány Tivadar támogatását és segítségét. A miniszterelnök úr találkozott Batthyányval, báró Nopcsa Ferenc bécsi Singer-strassei lakásán. Fontos adatokat mondott. Hivatkozom a forrásokra. Gróf Batthyány «Beszámoló» című művének második kötetében
