Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-505
296 Az országgyűlés képviselőházának Előttem, mint gyakorlati ember előtt, aki kívül élek az életben és nem gyönyörű ideálok ködében, mint a t. miniszter úr, felmerülnek azok a kérdések is, hogy vájjon azt a 122 milliós budgetet hogyan fogjuk az adófizető polgároktól megkapni és engedelmet kérek, az államférfinak kötelessége, hogy gondoljon tovább is, ne csak arra, hogy felállítja gyönyörű terveit és válogat a szebbnél-szebb ideák közt, hanem azt is kell néznie, hogy ezeknek az ideáknak a jelenben és a közeljövőben megtalálja anyagi alapzatát. Es t. miniszter úr, legyek rossz jós, de az az érzésem, hogy a kultuszminiszter úr nem fogja ezt az alapot megtalálni és azok az iskolák és intézmények, amelyeket nagy szeretettel épített, "• el fognak néptelenedni, mert nem leszünk képesek ezeket a legközelebbi jövőben fenntartani. Mert ez az igazság! Aki a gazdasági életet odakint ismeri és látja a tönkrement exisztenciákat, látja a regenerálódásnak majdnem lehetetlenségét: ha lelkiismerete van, lehet, hogy hallgat ezekről a kérdésekről, de ha provokálják, mást, mint nyíltan és őszintén megmondani a valóságot, nem tud.A magam részéről ezzel feleltem is a t. miniszter úrnak és t. képviselőtársamnak. Bennem őszinte aggodalmak élnek. Igen boldog volnék, ha az 5000 iskola mellett még 5000-et tudnánk építeni, sajnos azonban, mint a realitások terén mozgó politikus, kénytelen vagyok azt mondani, hogy ezek ábrándok, amelyek a mi való helyzetünkkel semmiféle harmóniában neon állanak. (Kornis Gyula: Statisztika!) T. képviselőtársaim bár jelentéktelen kérdés, legyen meggyőződve, nem térek ki előle. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy én szemrehányást tettem neki, hogy nem tudtam kontrollálni teljesen az ő statisztikai felépítését, mert a képviselő úr különböző fogalmakkal operált. Ez ténylec áll, mert t. képviselőtársam Jugoszláviánál középiskolákról beszélt, (Kornis Gyula: Es Dolgári iskolákról!) Romániánál pedig középfokú iskolákról. Mármost, t. Ház, ha valaki megnézi a statisztikai évkönyvet, — mint én bátor voltam elkövetni ezt a hibát — f SLz látja, hogy a magyar statisztika összeállításában a «középfokú iskola» -elnevezésben benne van a polgári iskola is. En csak Jugoszláviával. foglalkozom. Jugoszláviából a középfokú oktatásra vonatkozólag igen t. képviselőtársam két iskolatípust hozott fel: az egyik a középiskola, a másik pedig a polgári iskola. (Kornis Gyula: Es az elemi!) Pardon, az elemit kikapcsoltam; azt mondottam, hogy a középfokú oktatásnál ezt a két típust hozta fel képviselőtársam. Mármost csak természetes dolog, hogy ha én azt látom, hogy ezt a két középfokú iskolatípust hozza fel a képviselő úr, arra gondolok, hogy t. képviselőtársam a középiskola alatt vagy szintén középfokú iskolát értett, — és akkor be kell kapcsolnom a kereskedelmi iskolákat, a tanítóképzőket, a tanítónőképzőket stb. is — vagy pedig arra keli gondolnom, hogy t. képviselőtársam középiskola alatt azt az elgondolást, azt a megjelölést, azt^ a fogalmat értette, amelyet a mi statisztikánkban a középiskola fogalma jelent. Természetes dolog, hogy mivel én nem voltam tisztában azzal, hogy a képviselő úr melyik fogalmi kört akarta megjelölni, csak egyet tehettem: abból a terminológiából indultam ki, amelyet a képviselő úr használt és amelyet a statisztikai évkönyvből kitűnőleg ezzel a megállapítással szemben használhattam. (Kornis Gyula: Ez a magyar statisztikai évikönyvi) Ter505. ülése 1931 május 18-án, hétfőn. mészetes dolog; Összehasonlítottam, t. képviselőtársam! (Kornis Gyula: Nem mindenütt van egyforma iskolatípus!) Természetesen; erre voltam bátor utalni felszólalásomban, hogy ezeknek az összehasonlításoknak értékéből sokat levon az a körülmény, hogy különböző típusú, sőt ugyanazon típus keretén belül is különböző értékű iskolák kerülhetnek szóba. Én tehát, t. képviselőtársam, nem csináltam konfúziót és nem jöttemi ellenmondásba, — t. képviselőtársam objektivitása is meg _ fogja ezt állapítani — amikor ezt a két megjelölt iskolatípust vettem alapul és egyfelől Jugoszláviában vettem úgy, mint méltóztatott előadni, a középiskolát é,3 a polgári iskolát, másfelől pedig ugyanakkor nálunk óvatosságból nem a középfokú iskolákat vettem-- meri; fel kellett tételeznem, hogy képviselőiársam Jugoszláviában sem a középfokú iskolák megjelölésével akart élni — hanem kizárólag a középiskolákat vettem, vagyis azokat az iskolákat, amelyek a középfokú oktatás keretén belül középiskolai elnevezéssel vannak a mi statisztikai évkönyvünkben feldolgozva: a gimnáziumokat, reálgimnáziumokat és reáliskolákat. (Kornis Gyula : Romániában másképpen van, természetesen!) Ugyanakkor nehogy ferde eredményt hozzak ki, már eleve kizártam a középiskolák fogalmából a középfokú oktatás keretébe tartozó 50 felső kereskedelmi iskolát, 5 felső mezőgazdasági iskolát, 47 tanító- és tanítónőképző intézetet és 4 kisdedóvónőképző intézetei Ha ezeket bevettem volna, abból indulva ki, hogy t. képviselőtársam a jugoszláviai középiskolák megnevezéssel, minthogy mellettük rögtön a polgári iskolákat említette, az összes középfokú tanintézményeket akarta felsorolni, akkor ez a statisztika az én javamra kedvezőbb lett volna Magyarország szempontjából. Minthogy azomiban nem akartam egy helytelen, esejtleg utólag korrigálandó beállítással élni, ennélfogva csak a középiskolákat vettem és így ezt a két ugyanolyan természetű iskolatípust vettem az összehasonlítás alapjául. (Kornis Gyula: Öriási a különbség 1921. és 1928. és 29. között.) Ez más kérdés, t. képviselőtársamu (Kornis Gyula: Ez volt a cél!) Méltóztatott engem logikátlansággal vádolni és bebizonyítottam, hogy nyugodtan mentem azon a logikai meneten, amelyet t. képviselőtársam előadásából jóhiszeműen feltételeztem. A házszabályok nem igen adták meg nekem a lehetőséget arra, hogy ma délelőtt beszédemben bizonyos részeket még jobban kidomboríthattam volna, amelyek az én (felfogásom szerint a kultúrpolitika szempontjából kétségkívül meggondolandó tények. Beszédem utolsó részében utaltam arra, hogy én az igen t. kultuszminiszter úrnak a budgetje keretén belül való pénzkezelést nem tartom ideálisnak. Utaltam a hiteltúllépések sok jelentős esetére és utaltam arra, hogy ezek a hiteltúllépések nemcsak száz és százezerpengős tételeket produkálnak, hanem olyan természetűek is, amelyek engem aggodalommal töltenek el abból a szempontból, hogyha egyszer a kultuszminiszter úr úgy látja, hogy nagy veszedelem van kultúrfölényünk biztosítása szempontjából az utódállamok részéről történt előretörés következtében, akkor nem lehetséges, nem szabad nekünk egyetlen fillért sem másra fordítanunk, mint közvetlenül azoknak a bizonyos kulturális érdekeknek a megvédésére. Most ugyanaz a végzetem van, mert ebben a pillanatban kigyu-lt a klotűrlámpa, így tehát méltóztassanak megengedni, hogy újra adós
