Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-505
Az országgyűlés képviselőházának 5 maradjak ezeknek a tételeknek az elmondásával, mert nem akarok a házszabályok keretén belül és a különféle címeknél játékot űzni, mert ennek nincs semmi értelme. Az állami számvevőszék jelentése t. képviselőtársaimnak éppúgy rendelkezésükre áll, mint nekem és abból megláthatják, hogy amikor minden egyes fillért be kellene vinni arra a nagy népoktatási programmera, amikor maga a kultuszminiszter úr panaszkodik, hogy nem áll rendelkezésére elegendő anyagi erő, akkor a kultuszminiszter úr .a budget jog teljes illuzóriussá tételével utálványoztat olyan összegeket, amelyeket csak a legnehezebb erővel lehet ezekkel a célokkal valahogy kapcsolatba hozni. Bocsánatot kérek, de egy senki által nem ismert újság részére ezreket adnak csak azon .a címen, hogy ez szellemi táplálékot fog jelenteni a tanítóknak. (Jánossy Gábor: Mi az?) Méltóztassék elolvasni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Kun Béla: Hosszabbítsuk meg! — Felkiáltások jobbfelől: Nem lehet! — Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásüggyi miniszter: Már el méltóztatott mondani.) Rassay Károly: Elmondtam már egyszer, most nem mondhatom el, de mivel úgylátszik, hogy a t. kultuszminiszter úr nem szívesen hallgatja, el fogom mondani a legközelebbi címnél. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Wekerle Sándor pénzügy miniszter: T. Ház! Van szerencsém az 1931/32. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot a it. Háznak beterjeszteni. Kérem annak kinyomatását, szétosztását s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottságnak való kiadását. Egyúttal a házszabályok 53. §-ának második bekezdésére való utalással kérem a t. Házat, méltóztassék a most benyújtott törvényjavaslat bizottsági tárgyalására a sürgősséget kimondani. (Kun Béla: Gyors beharangozás az új választások előtt!) Elnök: A jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja és tárgyalás és jelentéstétel céljából a pénzügyi bizottságnak adja ki. Minthogy a pénzügyminiszter úr a házszabályok 53. §-a értelmében a sürgősség kimondását is kérte, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e azt kimondani? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondotta. Az előadó úr kivan szólani. Östör József előadó: ÎT. Ház Eassay Károly t. képviselőtársaim!, azonkívül pedig Kornis Gyula t. képviselőtársam és én közöttem a délelőtti vitából kifolyólag bizonyos félreértés támadt. Kornis t. képviselőtársam válaszolt közvetve annak a közbeszól ásominak megmagyarázása tekintetélben is, amelyet Rassay Károly t. képviselőtársamnak kifogásolni méltóztatott. Rhlhez nekem nincs semmi hozzátennivalóm, amennyiben teljesen fedi ennek a közbeszólásnak az értelmét. Eassay Károly t. képviselőtársam azoinbau jelenlegi felszólalásában ismét olyan felfogást imputai nekem, amelyre vonatkozólag, aat hiszem, tévedésben van és ezt kénytelen vagyok helyreigazítani. Ez a felfogás olyan lehetetlen valami, amelyet a magam részéről szó nélkül nem hagyhatok, annál kevésbbé, mert "azt hiszem, ebben a kérdésben ismét egy húron pendülök Kornis Gyula igen t. képviselőtársammal, — ha szabad magamat i&v kifejeznem. Az igen t. képviselő úr mostani viszonválaszában — ha szabad így .jeleznem felszólalását — azt mondotta, hogy >5. ülése 1Q31 május 18-án, hétfőn. 297 az én közbeszólásom azt jelentette, hogy mintegy örömünket fejeztük ki a szellemi proletariátusok száma felett. (Kassay Károly: Sőt!) Hát ha igen t. képviselőtársam azt a fáradságot vette volna magának, hogy előadói beszédemet meghallgatta, vagy elolvasta volna, akkor, engedje meg annak kijelentését, hogy más véleményem lett volna. Engedje meg, 'hogy beszédemnek ezt az idevonatkozó nébiány sorát itt most felolvassamu, amelyből éppen az ellenkezője tűnik ki annak, amit ő állított. Nevezetesen, miután ismertettem a középiskolai, népiskolai és főiskolai hallgatók enormis számát és rettentő nagy megduzzadását, így fejeztem be (olvassa): «Bátor voltam idevonatkozólag felsorolni a számokat és ezt legyen szabat!! talán csak azzal a méla akkorddal végez nem, hogy e tekintetben bizony nem egészséges irány fejlődik ki, de nemcsak nálunk, hanem a külföldön is, nyugaton is, miilnden irányban, mégpedig az, hogy nemcsak a testi munkások, hanem a szellemi munkások munkanélküliségének a réme áll az ajtónk előtt. Ha azt közlőim a t. Képviselő'háizzal, íhogy az 1928. esztendőben 10.034 főre rúgott azoknak a szellemi munkásoknak a száma, akik teljesen munka- és alkalmazás nélkül voltak, akkor ennek a kérdésnek nagy fontossága teljesen tisztán fog állani a Képviselőház előtt. Hogy hová vezet ez, azt nem tudhatjuk, /kétségtelen azonban, hogy ez elé a probléma elé van állítva nemcsak ez az ország, hanem az egész világ.» Azt hiszem, hogy ebből tökéletesen kitűniik erre a kérdésre vonatkozó felfogásom. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Pintér László! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Kuna P. András! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Kocsán Károly! Kocsán Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben az állami terhek .mélyen sújtják az adózó polgárokat, ez azonban nem jelenti azt, hogy most már behúzott vitorlákkal, kétségbeesve nézzünk a jövő élé, mert ebből a gazdasági helyzetből is csak úgy tudunk kikerülni, ha egy értelmes, képzett, jól nevelt nemzedék tudásának eszközét arra használja fel, hogy az élet nehéz küzdelmében kevesebb idegen támogatással saját lábán megálljon. Ezt a célt szolgálja a kultuszkormánynak az az úgynevezett népies politikája, amely a múlt nagy mulasztásait reparálja akkor, amikor népiskolákkal szórja tele az országot. A kultuszminiszter úr 5000 objektumával a szükségletnek csak a felét teljesítette, a másik fele hiányképpen marad a további alkotás számara. A magyar nép nevében, annak a rétegnek nevében, amely iskola nélkül van-, amely a legnehezebb körülményék között él, reklamálnom kell, hogy hogyan jön ő ahhoz, hogy az állami terhekkel szemben, az állam jótéteményében, viszontszolgálatában ne részesüljön, Ez az ő joga, amelyet az állammal szemben méltán reklamálhat. Azt az iskolafejlesztési politikát tehát, amelyet a kultuszminiszter úr csináí, a lehetőség határán belül továbbra is fejleszteni kell. Erre int bennünket az a megállapítás is, amelyről Kornis Gyula t. képviselőtársam szólott, hogy nem elég csak a kereteket kitölteni és az 1868-as törvény alapján
