Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

Az országgyűlés képviselőházának 505. ülése 1931 május 18-án, hétfőn. 287 Urbanics Kálmán jegyző (megszámlálja a jelenlévő képviselőket): 36. Elnök: A Ház még mindig nem tanacskozáskópes. Miután a Ház nem tanácskozóképes, elrendelem a képviselő urak névjegyzékének felolvasását. A jegyző úr foganatosítja. ( Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a névsort Emök: T. Képviselőház! A házszabályok 203. §-ának első bekezdése értelmében bejelentem a! t. Háznak, hogy az imént történt névsorolvasás alkalmával távol volt képviselő urak jegyzékét a legközelebbi ülésen fogom a t. Háznak- bemutatni. (Helyeslés.) A. bejelentést a Ház tudomásul veszi. Folytatja beszédét Bródy Ernő képviselő úr. A képviselő úr beszédébe az az idő, amely alatt a Ház ülése fel volt függesztve és a képviselő urak névjegyzéke felolvastatott, igen természetesen, nem fog beszámíttatni. (Rassay Károly: Nem tanácskozó kép es a Ház!) De igen, éppen negyvenen vannak, megolvastattam. (Rassay Károly: Nem látom!) Valahol tévedés lesz, mert ki is mennek, be is jötanek. (Kun Béla: Tényleg ki is mennek a Házból, be is jönnek, de nem ugyanazok!) így van. (Derültség.) Bródy képviselő úr tessék beszédlét folytatni. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Azt mondottam az előbb, hogy nemcsak a 30 éveseknek van problémájuk, hanem a 20 éveseknek is. Ez a probléma

1 nemcsak gazdasági probléma, mert éopen a legutóbbi időkben előfordult egy csomó olyan bűncselekmény, amelyet 20 évesek követtek el első felhevülésükiben. Itt volt legutóbb az az eset, amikor az a siheder első felhevülésében rögtön megölte azt a lányt a szállodáiban. Engedelmet kerek, ennek a munkanélküliséggel, a gazdasági kérdéssel nincs semmi összefüggése, itt egy olyan lelki fegyelmezetlenség jelenségei mutatkoznak, de most már nagy szlámban, amelyet valamilyen módon lokalizálni kell. (Kornis Gyula: Ügy van!) A pedagógusnak ez is feladata, mert a pedagógusnak nemcsak az a feladata, !hogy mechanizmussal továbbítsa az ismereteket a tanulóknak, haúem az is.^hogy lelki műveltséget öntsön azokba a tanulókba, lelki fegyelmezettségre nevelje és szoktassa őket. Itt e^y általános jelenséggel, a lelki műveltségnek hiányával és egy általános lelki eldurvulással állunk szemben és a közoktatásnak feladata az is, hogv megtalálja azokat az eszközöket, és azokat a.' módszereket, amelyekkel ezt a bajt ^mearelőzni lehlet. Ez vonatkozik elsősorban a népiskolákra, amelyet nagyon fontosrak tartok. Nagyon sajnálom, hogy Kornis Gyula t. képviselőtársam a középiskolákra* nem terjeszkedett ki beszédében. (Jánossy Gábor: Nem volt ideje! — Kun Béla: Rossz a házszabály!) A középiskolák kérdése is igen fontos, fontos tudni, hogy a középiskola hogyan jár az élet nyomában. Egészen bizonyos, hogy a középiskolák ma mások, mint voltak a régebbi középiskolák. Abban igaza van Kornis Gyula igen t képviselőtársamnak, amint egy nyilatkozatában olvastam, hoffy a közéoiskolák az élet nyomában járnak. Ha nem is közvetlenül, rögtön az életnek közelségében vannak, de éppen jellemfejlesztő és; jellemképző feladatuknál fogva közelebb engedik magukhoz azokat a témákat, amelyek később .az életben jelentkeznek. De mindenesetre ennek a középiskolai problémának is rendkívüli mértékben kell bennünket érdekelnie, valamint annak, hogy a középiskola mennyire neveli az életre az ifjúságot és menynyire teszi azt ellenállóképessé. A közoktatásügyi politikának nemcsak az a feladata, hogy egy zárt területen, mint egy lombikban vizsgálja csak az eseményeket és jelenségeket. A közoktatásügynek feladata, hogy sokkal szélesebb körre terjessze ki a maga szemléletét és vizsgálatát, hogy a leszűrt tanulságok alapján magának a közoktatásügynek fejlesztésében ezeket alkalmazni tudja, mert a közoktatásügy nemcsak egyszerű pedagógia, hanem a szociológia, sőt, amint az előbb kimutattam, <a kriminalisztika terére is ki kell fejlesztenie a maga vizsgálatát és szemléletét, hogy azután az összes tanulságok alapiján fel tudja állítani azokat az irányelveket, amelyeknek vezérmotívumát a tanulók előkészítésénél alkalmaznia kell. Mert, igen t. Képviselőház, ma *az életnek sokkal súlyosabb és nehezebb problémái vannak és jelentkeznek, mint a régi időben. Ma a pályaválasztást nemcsak• .az ifjúságnak kell elkezdeni, nemcsak az ifjúság részére kell pályaválasztási tanácsadót létesíteni, hanem kell a középkorúak és öregek részére is. Hiszen látjuk azt az elesettséget, azt a munkanélküliséget, azt a gazdasági szomorúságot, amely végigmegy az egész országon minden pályán, úgy, hogy nemcsak a 20 és 30 éveseknek, hanem az 50 és 60 éveseknek is vannak szomorú megélhetési nehézségei és problémái, amelyek elpusztulással fenyegetik őket. Ma tehát a közoktatásügynek is sokkal nagyobb és nehezebb feladatai vannak, mint voltak a régebbi idő'ben és sokkal egyetemesebb érdekeket kell magának a közoktatásügynek is átölelnie, mint kellett a régmúlt időben. De nem gondolnám, hogy az a metódus, amelyet a mélyen t. közoktatásügyi kormányzat jelenleg folytat, helyes volna mindezeknek a szempontoknak figyelembevételére. Mert, ha nézem azt a beruházási programmot, amelyet Szabóky Alapos összeállított az 1924/25. évtől kezdve 1929. évig, akkor látom, hogy nemcsak a költségvetésben, hanem a költségvetésen kívül is milyen összegek költettek el közoktatási célokra. Eltekintve a népoktatási beruházásoktól, 75 millió pengőt költöttek el kulturális célokra. Középfokú oktatás céljaira 8*1 millió pengő jutott, a gimnáziumokra mintegy 2*3 millió, a felsőoktatásra, az egyetemekre és klinikákra, valamint a bábaképző intézetekre 22*4 millió pengő fordíttatott, és pedig a debreceni egyetem építésére 10'5 millió pengő, a szegedi klinikák építésére eddig 7'3 millió pengő. (Rassay Károly: Es mibe került külön a városoknak?) Igen, és mibe került külön még a városoknak? Ez csak az építkezésekre vonatkozik. T. Ház! Itt vannak még a beruházási tételek közül a következőik: «Körülbelül 6-8 millió pengő jutott a főiskolákra, internátusokra t és ösztöndíjak céljaira. Ebből a 6-8 millióból létesítettük a szegedi internátust és a külföldi kollégiumkat és 1-3 millió pengőt fordítottunk ösztöndíjakra.» De ezeket az ösztöndíjakat sem az ösztöndíjak igazi nemes szellemében használták fel. hanem bizonyos kategóriákra, bizonyos osztályokra szorították, úgy hogy nem az igazig tehetség, hanem a foglalkozás és bizonyos státusokhoz való tartozás döntötte el az ösztöndíjak sorsát, pedig az ösztöndíjnak igazán nem volna szabad más célt szolgálnia, mint az igazi tehetsécek kibányászását. Ha az ösztöndíj is kategóriákra van szorítva, ez nem szolgálja azt a nemesebb célt, amelyre hivatva van. «A tudományos intézetek létesítésére és fejlesztésére engedélyezett 6-7 millió pengőből 1*7 millió pengő muzeális célokat szolgál. Természettudományi kutatóintézetekre 4*5 milliópengő fordíttatott és pedig a csillagvizsgáló, a 39*