Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-505
2S8 Az országgyűlés képviselőházának szegedi kémiai intézet és a balatoni biológiai intézet létesítésére, továbbá az egyetemek, a csillagvizsgáló, a geofizikai intézet, a Nemzeti Múzeum, az állatorvosi főiskola és a soproni bánya- és erdőmérnöki főiskola természettudományi felszerelésének kiegészítésére. Művészeti célokra majdnem' 1 millió pengő fordíttatott és pedig részben az Opera és Nemzeti Színház pusztulófélben levő díszleteinek és berendezéseinek javítására, részben pedig képek és szobrok vásárlására. (Rassay Károly: Csupa szabadjegyes páholy az Operában!) Továbbá mintegy 2 millió pengő fordíttatott az iskolai és más, a kultusztárca alá tartozó épületeknek tatarozására.» T. Ház! Itt évről-évre meg van állapítva a beruházás. Kulturális beruházásokra 1924-ben 3,700.000 pengő, 1925/26-ban 13.100.000 pengő 1926/27-ben 21,200.000 pengő, 1927/28-ban 20,500.000 pengő, 1928/29-ben 14,400.000 pengő, összesen 75,900.000 pengő tehát közel majdnem 80 millió pengő fordíttatott ezekben az években ezekre a célokra. Amikor tehát a népoktatás keretein kívül ilyen célokra ennyi összeg fordíttatott engem nagyon érdekel, hogy az ország kulturális előrehaladásában ezek az összegek milyen gyümölcsöző befektetésként jelentkeznek. Most méltóztassanak még megengedni, hogy röviden beszéljek arról a kérdésről, amelyet Petrpvácz Gyula igen t. képviselőtársam már szóbahozott. A miniszter úr külön hozzájárulást kíván az egyetemhez Budapest székesfővárostól. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Miből? — Zaj.) Már Petrovácz t. képviselőtársam is megemlítette, de én ismét felemlítem, hogy Budapest székesfőváros 212 milliós költségvetéséből 45 millió pengőt fordít közoktatásügyi célokra, tehát budget jenek 21%-át. Ennek a 45 milliónyi összegnek legalább a fele olyar, amelyre nézve Budapest székesfővárost törvénves kötelezettség nern terheli. Törvényes kötelezettség nélkül tehát körülbelül több, mint 20 millió pengűt fordít Budapest székesfőváros közoktatásügyi célokra. (Szűcs István: Az elemi iskolákra kötelezi a törvény!) Nem kötelező! (Szűcs István: Igenis kötelező!) Bocsánatot kérek, igen t. képviselőtársam, éppen ,azt emelem ki, hogy bizonyos dolgok kötelezők a törvény szempontjából, de Budapest önként, a maga akaratából, törvényes kötelezettség nélkül fordít több, mint 20 millió pengőt közoktatási célokra. Csak azért, mert közoktatási kérdéseknél nagy nemzeti szempontok forognak ^szőnyegen és nagyon kényes közoktatásügyi tételnél egy gimnázium fenntartását megakasztani, azért olyan gimnáziumokat tart fenn Budapest, amelyekre nincsen törvény szerint kötelezve. (Ügy van! a baloldalon.) Annakidején felállította az illető gimnáziumot és most fenntartja. En is fenntartom azt az állításomat, hogy törvényes kötelezettség nélkül Budapest erején felül költ közoktatási célokra. Nem méltányos tehát akkor újabb kérésekkel jönni, nem is terhelhető Budapest, nincsen abban a helyzetben, hogy még ezeken az összegeken kívül újabb pénzösszegeket költsön ezekre a célokra. (Rassay Károly: Feltölteni a Lágymányost évi^ 400.000 pengővel! — Gál Jenő: A pesti polgár nem tudj cl RZ ci dót fizetni! — Egy hang a jobboldalon: Majd megszavazzák!) Most méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek még egy kérdésre a közoktatásüggyel kapcsolatban, amely kérdés szintén széles köröket érdekel és amely ennek a kormányzati rendszernek egész ügykezelésére jellemző. Ez az Egyetemi Nyomda kérdése. Ez az Egyetemi 505. ülése 1931 május 18-án, hétfőn. ( Nyomda ugyanis megint olyan közüzem, amely a magánüzemeknek a legnagyobb konkurrenciát csinálja és amely olyan felemás alakulat, részben állami, részben magánvállalat. Erre vonatkozólag «A közüzemi kérdés Magyarországon» című tanulmány a következőket mondja (olvas'sa): «Az Egyetemi Nyomda üzemét jelenleg a Tudományos Társulatok és Intézmények Országos Szövetségének tulajdonában lévő Tudományos Társulatok Sajtóyállalata Részvénytársaság viszi.» (Rassay Károly: De cifra neve van! Hogy hívják ezt tulajdonképpeni) Tudományos Társulatok Sajtóvállalata a hivatalos neve. (Tovább olvas'sa): «A háborút követő években, a fennálló papírhiányra való tekintettel a kultuszminisztérium a Tudományos Vállalatok Szövetségének nyolc vágón ingyen papirost bocsátott rendelkezésére, amely anyagot azok maguk között felosztották, viszont tagjaikat a szétosztott anyag arányában befizetésre kötelezték. Részben ebből az összegből, részben altruisztikus hozzájárulások segélyével», — Futura, Okh., ezek az altruisztikus hozzájárulások — «közös nyomdaszervezetet állítottak fel Tudományos Társulatok Sajtóvállalata Rt. néven. A Tudományegyetem r ezzel a társasággal 1924-ben tízéves szerződésre lépett s e szerint a két vállalat egyesíttetett, illetőleg az Egyetemi Nyomda cég alatt a (kiadási üzletet a Tudományos Társulatok Sajtóvállalata Részvénytársaság viszi. A nyomda az összes katedrális és iskolai jellegű könyvkiadást egyre nagyobb arányban ragadta magához, úgyhogy ma már egészen monopolisztikus helyzetet nyert ebben az üzletágban. Könyvkiadási és a könyvnyomdai üzletágain kívül könyvesboltot is tart fenn.» En erről a kérdésről beszéltem a Képviselőházban és akkor az Egyetemi Nyomda egy nyilatkozatot adott ki, amelyben kijelentette, hogy nem állami intézmény. Ennek kapcsán egy gimnáziumi tanártól levelet kaptam, amelyben a következőket mondja (olvassa): «Ez a nyilatkozat igen alkalmas arra, hogy elkenje ezt a kérdést, holott az Egyetemi Nyomda ügye a szülők, a közérdek és a többi vergődő kiadók ügye is. A nyomda cáfoló nyilatkozata igen furcsa. Azt állítja, hogy nem állami vállalkozás. Hát mi? Az egyetemi alapok pénzével dolgozik, főigazgatója egy nyugalmazott h. államtitkár, aki 48 éves korában ment nyugdíjba. Végrehajtóbizottságában és az igazgató tanácsában még véletlenül sincs másféle ember, mint állami tisztviselő. Hát ez nem állami színezet? Es ha nincs köze az államhoz, (Fábián Béla: Keresik a többkenyereseket!) hogyan van az mégis, hogy állami épületben kap helyiséget s hogy a Várban lévő épületét az állani használja? Igenis, a nyomda mindig és mindenütt, amikor az neki előnyöket jelent, r ha burkolt formában is, mint állami intézmény szerepel. Amikor megindult háromszáz és néhány évi pihenés után,—- mert bár folyton arra hivatkozik, hogy 350 éves kultúrintézmény — azelőtt élete állandó tengődés volt jó 300 évig nem is élt, s amikor élt* élete, működése cselédkönyvek, elemi iskolai^ könyvek nyomásában merült ki. Jelenlegi néhány éves új életében egészen olyan üzleti vállalkozás, mint más nyomda. Csakhogy, amikor emberei nálunk tanárok előtt megjelentek kiadványaikkal, nem mulasztották el erősen hangsúlyozni a «királyi» jelzőt, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) s mi — akik hozzá vagyunk a kir. tanfelügyelőkhöz, kir. főigazgatókhoz szokva — csakis állami jellegére gondolhattunk és bizony — nolens vodens — bevezettük tankönyveit. De