Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

Az országgyűlés képviselőházának 5i tett bánástmódot követne, éppen őt nyomatékkal kérem arra, hogy vallás- és közoktatásügyi miniszteri befolyását száz százalékig vesse latba abban a tekintetben, hogy a belügyi tervezetből, a községi háztartásra vonatkozó törvénytervezetből ezt, a református egyházakat súlyosan érintő és sértő részt kihagyják. T. Ház! Látszólag helyi érdekű kérdés az, amivel beszédemet befejezem. Egyszer már szóvátettem azt, hogy a kultuszkormánynak különösen^ vigyáznia kell az államsegélyek szétosztásánál ott, ajhol egy és ugyanazon faluban különböző felekezetekhez tartozó lakosság lakik, vigyázni kell arra, hogy a vallásés közoktatásügyi miniszter me ne sértse soha az egyik, vagy a másik felekezetet, vigyázni kell arra, hogy még látszata se legyen annak soha, hogy valamelyik felekezet kedvezőbb elbánásban részesül. Irtózatosan destruktív hatással van az egy falu életében, ha a faluban szájról-szájra jár az a hír, hogy az egyik egyház közelebb áll a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban a kedvező elintézéshez, mint a másik. Hangsúlyozom, nem tételezem fel sem a miniszter úrról, sem az államtitkár úrról, hogy tudatosan követnének el olyasvalamit, ami bármelyik egyházat a másikkal szemben hátrányosabb helyzetbe hozná, de mégis rá kell mutatnom egy konkrét esetre. Bihar vármegyében a reformátusok a katholikusokat, a katholikusok a reformátusokat figyelik évek hosszú sora óta abban a tekintetben, hogy ki mennyivel járul hozzá az egyházi költségekhez, ki mennyivel járul hozzá az iskolafenntartó feladatokhoz. Es érdekes, hogy ebben a faluban, amelyben az igen t. államtitkár úr tudomása szerint is a reformátusok a község lakosságának körülbelül 60%-át, szóval a többséget képviselik, irtózatos hátrányban vannak a reformátusok a katholikusokkal szemben. A reformátusok ugyanis 80%-os egyházi és iskolai adót fizetnek ugyanakkor, amikor a római katholikusok csak 10% egyházi adót, illetőleg iskolai adót fizetnek. Méltóztassanak csak elképzelni, hogy az egyszerűbb műveltségű emberek között, akik ilyen számjegyekben a különbséget látják és akiknek sem a kultuszminiszter úr, sem csekélységem sohasem fogja megnyugtatólag megmagyarázni tudni, hogy ez igazságos helyzet, mit jelent az, hogy egyik felekezet ilyen szörnyű anyagi terhekkel, a másik felekezet pedig ilyen könnyen, ilyen kevés anyagi teherrel végez az egyházi és iskolai adók kérdésével. Es ha hozzá méltóztatik venni azt a különleges helyzetet, hogy ugyanebben a faluban 2800 katasztrális hold római katholikus egyházi birtok van, akkor megint annak az egyszerűbb embernek sem a miniszter úr, sem csekélységem sohasem fogjuk tudni megmagyarázni, hogy ez nincsen közvetlen vonatkozásban ezzel a kérdéssel, mert az az egyszerű ember mégis úgy gondolja, hogy az a debreceni kisprépost, aki ennek a földbirtoknak haszonélvezője, egyben kegyura is a községi római katholikus egyháznak, tehát úgy okoskodik az az egyszerű ember, hogy kötelessége mentesíteni a maga egyházát, és akkor még ferdébb a helyzet, még nagyobb az ellentét, mert íme, itt van egy falu, ahol a katholikus hívek követelik a kegyúrtól, hogy mentesítse őket az összes terhektől, kvázi ők adómentesek legyenek, ugyanakkor pedig a reformátusok 80%-os egyházi és iskolai adóköltségeket viselnek. Kérem tehát az igen t. minisztériumot, hogy az ilyen községekre, ahol ilyen kényes 1 KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXVI. 15. ülése 1981 május 18-án, hétfőn. 277 a helyzet, még nagyobb figyelemmel méltóztassanak lenni. Nem szabad annak megtörténnie, ami ebben a faluban megtörtént, hogy a reformátusok a népiskolai építési alapból iskolájuk rendbehozására, valamint építésre soha egy fillért sem kaptak, a római katholikusok pedig a második tanítói állás szervezésével kapcsolatban tanterem és tanítói lakás felépítéséhez 12.000 pengő államsegélyt kaptak, holott panaszuk szerint a római katholikus kegyúrnak itt ennyi és ennyi ezer hold földbirtoka is van. Ahol tehát a kegyúr ilyen gazdag és a kegyúr tudna anyagi támogatást nyújtani, ott siet ilyen aránytalan államsegéllyel a vallás- és közoktatásügyi minisztérium támogatásra, mégpedig f úgy, hogy ugyanakkor a másik egyházat mellőzi. Felkérem tehát az igen t. kultuszminiszter urat, méltóztassék a biharmegyei Fúrta községbeli református egyháznak elintézetlenül heverő panaszos beadványát soron kívül elintéztetni és méltóztassék ennek a községnek is részint az iskolák átalakítására, részint újabb tanítói lakás építésére megfelelő államsegélyt nyújtani, egyáltalában méltóztassék a református egyháznak is az iskolareformnál hóna alá nyúlni. Hasonlókép kényes helyzete van még egy községnek, — megint konkrét esetet mondok, beszédemet mindig konkrét adatokkal szoktam alátámasztani — Berettyószentmárton biharmegyei községnek, amely község református egyházának rendkívüli segélyt célzó kérvénye szintén elintézetlenül .a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, amely kérvény részint építési segélyre, részint pedig tanítói lakás és iskola átalakítására vonatkozik. Ezzel be is fejeztem azokat a kérdéseket, amelyeket a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésénél szóvátenni szükségesnek láttam. Sajnálattal kell konstatálnom, hogy majdnem azonosak elmúlt évi felszólalásom anyagával, amikre nézve az elmúlt esztendőben miniszteri nyilatkozat is hangzott el. A költségvetést azokban az összegekben, ahogyan előirányozva van elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Annak, aki a szociáldemokrata pártnak a kultusztárca kérdéseivel szemben elfoglalt álláspontját figyeli, akár a költségvetésnél, akár pedig más alkalmakkor, bizonnyal feltűnhetett az a körülmény, hogy bár az uralkodó kormányzati rendszerrel szemben való általános politikai bizalmatlanság ezen a területen is teljes mértékben fennáll, bár ennél a költségvetésnél sem marad más a mi számunkra rezümé gyanánt, mint a legélesebb szembeállás és bár a kultusztárcánál is az uralkodó osztállyal való szembenállásunk élesen kiütközik, mégis mindarra vonatkozólag, ami a kultusztárca körül történik, a mi beállítottságunk merőben más, mint a hatalmi tárcáknál és ez a beállítottság természetesen a kultúra ügyének szól. Természetesen nem kell, hogy félreértsenek bennünket ennél a megállapításnál, mert ebből senki sem olvashatja ki azt, hogy akárcsak elnézésünkkel is toleráljuk azt a szellemet, amely ma a magyar oktatást eltölti, azt a szellemet, amely nemcsak a mi világszemléletünkkel, hanem azzal a haladó polgári felfogással is ellentétes, amely az iskolában az új embert formáló muhelytés az új igazságokat tanító telepet szeretné látni. 38