Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

Az országgyűlés képviselőházának 5 niszter: Mert elszegényedett a társadalom és a szülők nem bírják!) A társadalmat nem lehet különválasztani az államtól. Hogyan gondolja t. kultuszminiszter úr, hogy ha elszegényedett a társadalom, akkor ezeket a horribilis eltolódásokat fogja tudni fedezni? Ott van a miniszter úr végzetes tévedése, hogy egyfelől látja a társadalom abszolút elesettségét és elszegényedését, de ugyanakkor eltolja a kiadásokat olyan horribilis mértékben, amelyre nem mert vállalkozni a kedvező viszonyok között lévő Nagy-Magyarország törvényhozása sem. Annak igazolására, hogy mikép tolódott el felsőoktatásunk javára a mi tanügyi politikánk, itt vannak bizonyos adatok. Kornis t. képviselőtársam említette az iskolánkívüli népoktatást, említette a szakoktatást bizonyos vonatkozásokban, hogy azok milyen nagyjelentőségű kérdések. Méltóztassék megnézni, hogy ez a költségvetés, amely az egyetemekre abszolút számokban többet költ, mint a régi Nagy-Magyarország, amely az ösztöndíjas segélyeknél megháromszorozza, megnégyszerezi az erre fordított összegeket, miképpen intézi el a kérdést a szabadoktatás és a szakoktatás terén. Szabadoktatásra 1913—14ben 175.000 aranykoronát vettek fel, a t. miniszter úr felvesz 37.000 pengőt. (Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter: A Strahlendorf-alap!) T miniszter úr, én úgy képzelem a dolgot, hogy ha felismerem egy kérdés fontosságát, akkor igenis az ökonómia azt követeli: gondoskodjam róla, hogy legalább a megállapított kereten belül találjak arra fedezetet. (Gr. Klebelsberg Kuno vallásés közoktatásügyi miniszter: Nem hozzám tartozik, keresse a földmívelésügyi és a kereskedelemügyi tárcánál!) T. miniszter úr, annyira keresem, hogy már össze is adtam, hogy a földmívelésügyi, a kereskedelemügyi és a kultuszminiszteri tárcák szakoktatásra mennyit vesz fel a budget-be. Ma felvesznek Összesen körülbelül 6 millió pengőt; 1913—14-ben 11 millió aranykorona volt felvéve. Látjuk tehát, hogy azokon a tereken, amelyeket a t. kultuszminiszter úr és kiváló munkatársa is a legfontosabbaknak jelöl meg, visszafejlődés és sorvadás van, ellenben az egyetemi felsőbb oktatásnál, és az ahhoz kapcsolt intézményeknél egészen indokolatlan elugrás van a költségvetésben. Ezeket a legfontosabb kifogásokat emelem tehát a miniszter úr költségvetésével szemben. Legyen szabad nekem is csak röviden utálnom arra a felhívásra, amelyet a t. kultuszminiszter úr a budapesti egyetemekkel kapcsolatban Budapest fővároshoz intézett. A mimiszter úrnak nem ez az első felhívása. Már előzőleg is megtette ezt és ezekben a felhívásokban Budapestnek bizonyos deklasszifikálását állította oda, szemben más vidéki városokkal, amelyek erejükön felül áldoznak az egyetemért. Nem fogom kétségbevonni, nem fogom lekicsinyelni ezeknek a vidéki városoknak áldozatait, sőt helytelenítem, mert követvén a kultuszminiszter úr útmutatását, anyagi erejükkel arányban nem álló áldozatokat vállaltak és amíg palotákat emeltek, intézményeket csináltak, addig lakosságukkal szemben elemi szükségleteket nem tudnak kielégíteni. (Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter: Mindenhol erősen emelkedett a lakosság!) T. miniszter úr, Romulus és Remus nem volt a közéletnek olyan szenvedélyes városalapítója, mint a miniszter úr. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszKEPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXXVI. 5. ülése 1931 május 18-án, hétfőn. 269 ter: Adja Isten, hogy sikerüljön!) A miniszter úr egyik nap Dahlemet épít, a másik nap Salzburgot, azutás Heidelberget emel és mindig elfelejti, hogy nem az egyetemek csinálják a városokat, hanem a gazdaságilag fejlődő, kulturális központú városok csinálják az egyetemeket. (Gr. Klebelsberg Kunó vallásés közoktatásügyi miniszter: A nagy építkezések gazdasági prosperitást hoznak!) Itt azonban legyen szabad megmondanom a miniszter úrnak, hogy talán sehol annyira ki nem ütközik az ő kultúrpolitikájának, tanügyi politikájának hipokrízise, mint éppen az egyetemi oktatásnál. (Farkasfalvi Farkas Géza: Klebelsberg Kunó hipokrízise?) T. képviselőtársam, tudom, hogy nem vagyunk egy véleményen, ezt felesleges hangsúlyozni; tudom, hogy képviselőtársam hódolattal van a kultuszminiszter úr iránt. (Farkasfalvi Farkas Géza: "Ügy van, a legnagyobb hódolattal!) Bár ugyanilyen hódolattal volna a teherviselés iránt is. A legnagyobb hipokrízis volt. amikor Kornis igen t. képviselőtársam felszólalt és utalt arra, hogy a román egyetemeken húsznéhányezerre szaporodott az egyetemi hallgatók száma és akkor Östör képviselőtársam közbeszólt, hogy nálunk feleannyi az egyetemi hallgatók száma. A t. Ház ezt úgy veszi tudomásul, mintha Magyarországon akció volna az egyetemi hallgatók számának szaporítására és becsukja szemét az előtt a tény előtt, hogy Magyarországon mesterséges eszközökkel^ gátat vetnek az egyetemi hallgatók szaporítása elé. Amennyire nem kellemes ma már a numerus clausus kérdését az egyetemi oktatásnál felvetni, mégis csak szembe kell szegeznem ezt a kérdést az igen t. miniszter úrral, aki kultúrfölényről beszél, egyetemeket fejleszt és szaporít, és ugyanakkor mesterséges eszközökkel megakadályozza az ifjúságot az egyetemeken való elhelyezkedésben. (Szűcs István: Törvényt hoztak! — Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásgyi miniszter: Bent vagyunk az egyenesben!) T. Ház! Ezt a törvényt a miniszter úr már .módosította és így magáévá tette, bár őszintén megvallva, a múltban sem volt a törvény ellen. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Inkább ellene voltam, mint Ön, aki a javaslatot aláírta! En ezt kíméletből nem említettem soha. Az igen t. képviselő úr egyike volt az indítványozóknak. En ezt sohasem hoztam szóba, de legalább ne támadjon engem, aki a, törvényjavaslatot nem szavaztam meg!) Ez éppen olyan vakmerő állítás, hogy nem említette. Minden korteziára felhasználta és idebent a Házban elmondotta a miniszter úr. (Gr. Klebelsberg Kunó vallásés közoktatásügyi miniszter: Kezemben volt az irat, láttam, hogy ön is aláírta! — Malasits Géza: Fellángolt a választási harc!) Ugylátszik erről van szó. Nem tagadom, hogy 1920-ban kereszténypárti politikus voltam és pártom határozati javaslatát aláírtam. Legalább is mutattam akkora erklöcsi erőt, mint a miniszter úr, aki megválasztatása után hamarosan disszidensnek csapott fel és legalább akkora erkölcsi erőt mutattam, hogy tíz év óta küzdök ez ellen a törvény ellen, míg a miniszter úr liberális körökben a törvény ellenségének, keresztény körökben a törvény barátjának tünteti fel imagát. {Zaj a jobboldalon. — Az elnök csenget.) Rögtön ibe fogom fejezeni. Csodálatos, 'hogy a miniszter úr azt meglátja, hogy ezt az indítványt ki írta alá 1920-han, (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Köz37