Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-505
270 Az országgyűlés képviselőházának ismert!) de azt nem akarja meglátni, hogy a hatalomhoz való ragaszkodás okából a miniszter úr ezt a törvényt fenntartotta, kiegészítette tíz éven keresztül. A magam részéről még arra vagyok bátor utalni, 'hogy a (miniszter úrral szemben nemcsak a költségvetésnek túlmérezetezését, nembsak az Ökonómia hiányát kifogásolom, hanem azt az egész gesztiót, amellyel az igen t. miniszter úr a kultuszminisztérium keretén belül a pénzkezelést végzi. (Patay Gyula közbeszól.) Kérem, képviselő úr, engedje imeg, hogy beszédemet befejezzem. Volt időm a képviselő úr csatlakozó levelének elolvasására, de nincs időm most a képviselő úrral vitatkozni. (Patay Gyula: Elég indiszkrét volt privát levelet előhozni.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Ha az 1928/29. évi zárszámadást nézzük, megdöbbenéssel kell megállapítanunk a kultusztárca keretében történt hiteltúllépéseket. (Halljuk! Halljuk! bálfelöl.) Százés százezer pengő -hiteltúllépést csinált a t. kultuszminiszter úr. Ezeknek a hiteltúllépéseknek azonban nemcsak összege, hanem természete is olyan, amely meg kell hogy döbbentse az embert. Az igen t. kultuszminiszter úr egész sorát rendszeresítette a költségvetésileg nem ismert állásoknak. A kultuszminiszter úr támogatott sajtót, külföldi és hazai sajtót, fölfedezett lapokat, amelyekről senki sem tudott, de ímegállapította róluk, hogy a tanítóságnak legjobb szellemi táplálékát fogják képezni. Vásárolt az igen t. miniszter úr kéziratokat 82.000 pengőért vásárolt misemondó ruhákat, beszerezte, elajándékozta. (Gr. Klebelsberg Kumt vallás- és közoktatásügyi miniszter: Megvolt a fedezet!) Nem volt meg t. miniszter úr, mert az állami számvevőszék tmég ma sem akceptálta a miniszter úr álláspontját. Teadélutánokat rendezett, mint egy új neomecénás az állam költségén, tiszteletdíjakat utalványozott miniszteriális tisztviselőknek, sőt, ha jól esett, hírlapíróknak. Tihanyban földet vásárolt, földet feltöltetett. T. Ház! Ha olyan nagy a veszély ebben a kulturális előretörésben, amelyet az utódállamok itt az utolsó tíz év alatt produkáltak, akkor halálos bűnt követ el a miniszter úr, ha ilyen célokra egyetlen fillért is kiad és nem fordít minden fillért ennek a kulturális előretörésnek ellensúlyozására. T. Ház! Teljesen harmonizál evvel a kultuszminiszteri politikával- az a legújabban felkapott szokás, hogy íme már az adófizetők filléreiből felépített iskolákat, a kultuszminiszter úr nevéről neveznek el. Sohasem volt ez divatban. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem is tudok róla!) A t. miniszter úr annyit támogatja a sajtót, talán^ onnan kaphatna információt ezekről az eseményekről. Enök: Képviselő úr, méltóztassék beszédét befejezni. Rassay Károly: T. Képviselőház! Sajnos, a házszabályok lehetetlenné teszik, hogy a konzekvenciát végig levonjam. Tehát csak egy mondatban teszem., Az igen t. miniszter úr emléktáblákon örökítteti meg magát. En csak azt ajánlom az igen t. miniszter úr figyelmébe, hogy ezek az emléktáblák nem mindig azt őrzik meg, amit az alkotók és a hatalom előtt hódolók azokra ráírnak. A miniszter úr azt hiszi, hogy ezek az emléktáblák halhatatlanságot szereznek. En azt hiszem, hogy vádiratot fognak képezni az igen t. miniszter úr 505. ülése 1931 május 18-án, hétfőn. ellen, mert az igen t. miniszter úr a legpregnánsabb képviselője annak a tízévi politikának, amely telj ©sen figyelmen kívül hagyva az állam teherbíróképességét, nagy alkotásokra, halhatatlanságra vágyik és lehetetlenné teszi, hogy még megmaradt intézményeinket a jövőre konzerválni tudjuk. {Éljenzés a szélsőbaloldalon. — Farkasfalvi* Farkas Géza: Éljen Klebelsberg miniszter úr.) Elnök: A kultuszminiszter úr kíván nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter T. Ház! Igen csodálkozom. hogy Rassay nagyrabecsült képviselő úr, a mi kettőnk vitájában a numerus claususra hivatkozott. Mindig ügyeltem, amikor ezt tárgyaltuk, hogy ez a kérdés személyes él nélkül objektíve beszéltessék meg. A kérdésnek hordereje nagy, mert beállítottsága a külföld előtt egyoldalú. Azt hiszem azonban, hogy engem támadni mégis csak az igen t. képviselő úrnak van legkevesebb joga, aki a törvényben annakidején aláírt módosításával éppen a felekezeti momentumot vitte bele, amely nekünk a külföldön annyi bajt csinált. (Mozgás és zaj a baloldalon. — Rassay Károly: Tiltakozott ellene? — Bródy Ernő: Mi az apád foglalkozása? — ez van benne.) En akkor ezekért a dolgokért nem lelkesedtem. Sok politikai nehézségem volt ebből kifolyólag. Nehézségeim voltak például a kereszténypárttal és a jobboldallal, amelyhez egyéb politikai kérdésekben közelálltam. Tehát igen sok ódiumot vállaltam ezért és nem kérésiem benne népszerűséget. Sajátságosnak tartom* tehát, ha az igen t. képviselő úr, aki egyik indítványozója volt ennek a dolognak, most ugy érzi, hogy ebben a harcban zászlóvivő lehet. (Rassay Károly: Már tíz év előtt vittem önnel szemben!) Igenis megeshetik, velem is megesett, hogy megváltoztattam nézetemet. (Rassay Károly: Sokszor!)—hiszen emberek megváltoztatják a nézeteiket — de akkor nem álltam oda az ellenkező táborba megint az élre, hanem visszahúzódtam. De hogy az ember két ellentétes irányú harcnak mindig a zászlóvivője akarjon lenni, ez nem jó dolog, és legalább is óvatosságra kell, hogy intse a képviselő urat, (Rassay Károly: Nincs szükségem rá!) ha olyan emberrel vitázik, aki ebben a dologban __ nem változtatta meg álláspontját. (Rassay Károly: Szóval ezelőtt is az az álláspontja volt!) Nekem nrindig a középút politikája volt az álláspontom, és ezt is fogom követni. (Zaj és közbeszólások u balközépen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azt hiszem, ez a kérdés elég tisztán áll a Ház előtt és a nemzet előtt. Ami az igen t. képviselő úr beszédének egész beállítottságát illeti, a képviselő úr két dolgot hagyott itt figyelmen kívül. Az egyik az, hogy mi most egy világválság melypontján vagyunk. Azt hiszem, nagy hiba lenne az állami apparátust beállítani akár egy gazdasági Vonjunktúrának magas pontjára, és erre felemelni a kiadásokat, akár pedig pánikhangulatban intézményeket összedönteni s leszállítani az irtézményeket egy világválság rnélypontjára.Azt hiszem, itt is a hidegvért meg kell őrizni s nem szabad hidegvérünket elveszteni. Mi leszállítottuk büdzsénket igen számottevően a kultusziminsztériumnál, leszállítottuk — amint méltóztatik látni — 12 millió pengővel, de nem vesztettük el a fejünket, s ügyelni kell arra, hogy innen elhangzó beszédekkel az orl i
