Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-505
Az országgyűlés képviselőházának 50. lani azt, hogyha most módjában van a szegedi egyetem fejlesztésével elérni azt, hogy elhelyezést kapjon az az élettani intézet, amely már tíz esztendeje elfoglalja az állami iparoktatási intézetek egyik legszebbjének, a sze: gedi felsőipariskolának összes helyiségeit, akkor ennek kapcsán méltóztassék azt felszabadítani. A szegedi felsőipariskolát, amely ennek az országnak egyetlen vidéki felsőipariskolája, 18 esztendeje megszállva tartják. Amikor elkészült, berendezték először hadikórháznak, utána berendezték a színes franciák kaszárnyájává, most pedig benne van az egyetem élettani intézete és maga a felsőiparsikola rossz, alkalmatlan, fejlődésre minden tekintetben képtelen épületben kénytelen kultúrmiszszióját teljesíteni. A miniszter úr vállalta azt, hogy ennek az intézetnek eredeti állapotba való visszahelyezését a kultusztárca terhére elvégezteti. De magának az intézetnek kiürítése felől mindezideig még semmi néven nevezendő intézkedés nem történt. Hiszem, hogy most, amikor a Rockefeller-alapítványból a miniszter úrnak módjában van más módon intézkedni ennek a kari részletnek elhelyezése tárgyában, akkor az ő lelkiismerete is rá fogja őt vinni arra, hogy az intézetet visszaadja eredeti rendeltetésének és tekintettel arra, hogy a mi ipari oktatásunknak amúgyis olyan minimális és amúgy is olyan rendkívül kevés vidéki jelentősebb intézete van. és tekintettel arra, hogy az egész alsó megszállt terület ifjúsága mind ezen a szegedi felsőipariskolán tanul, vissza fogja adni ezt az intézetet rendeltetésének, hogy ők a revíziós napon ne azért várják a revíziót, hogy végre a szegedi egyetem visszahurcolkodjék Kolozsvárra és így feliszaibajduljn az Ő intézetük lefoglaltságából. (Rassay Károly: Mi lesz a falakkal f Mi lesz a táblákkal!) Még csak egyetlen egy megjegyzést, t. Ház. a debreceni egyetemre vonatkozólag. A tudomány komolysága megkívánja, hogy az ilyen intézmények reprezentánsai ünnepi alkalmakkor komoly formában jelenjenek meg. A debreceni egyetemnek az az uniformisa, amelyben az egyetem reprezentánsai komoly alkalmakkor megjelennek, a tudomány nevetségessé tételére alkalmas és ezért én nagyon kérem a kultuszminiszter urat. méltóztassék ezen a téren hathatós befolyását az ízlés nevében érvényesíteni. A költségvetést elfogadom. Elnök; Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! Amikor körülnézek az üres padsorokon, lehetetlen, hogy eszembe ne jusson a Pester Lloyd tegnapi vezércikke, amely hosszasan foglalkozik a magyar parlament életképtelenségével és a belpolitikának abszolút elposványosodásával. Ennek a cikknek végső konklúziója az, hogy a külpolitikai kérdések mellett a belpolitikai kérdések abszolút háttérbe szorulásának főoka a mi választási rendszerünk és a választási rendszer keretén belül is az ajánlási szisztéma. Én fenntartás nélkül aláírom ennek a cikknek ezt a megállapítását, azt hiszem azonban, hogy a diagnózis még sem tökéletesen teljes. Hiszen amikor öt évvel ezelőtt a választásokat megtartották, akkor úgy mi, ellenzéki politikusok, akik felléptünk a választások során, mind pedig az ellenzéki választópolgárság, teljesen tisztában voltunk a kialakulandó parlamenti helyzettel, ha tehát mi mégis felléptünk és a választópolgárság mégis elküldött ide bennünket, .akkor a parlamenti helyzet életképtelensége egymagá. ülése 1931 május 18-án, hétfőn. 265 ban nem lehet magyarázata annak a rezervál tságnak, amelyet — megvallom őszintén — én és politikai barátaim egyaránt tanúsítunk a parlament vitáiban. Egészen más ennek az oka, mégpedig az ország súlyos, válságos gazdasági helyzete. Az ország körülbelül két év óta rohamosan mélyülő gazdasági válságban van és az ebből a gazdasági válságból kivezető utat a kormány, de megvallom őszintén, mi sem tudjuk elképzelni egy külföldi kölcsönnek, a magyar állam és a magyar magángazdaság hitelének igénybevétele nélkül. Ez a tény magában véve már megmagyarázza azt, miért bénul meg az ellenzék kritikája, azé az ellenzéké, amely nem felfordulást akar, hanem amely valóban a dolgok állásának javítására törekszik. Ez bénította meg az ellenzék kritikáját már a hágai és párisi tárgyalások eredményeinek becikkelyezésénél és ez tart vissza attól is, hogy a tényleges helyzetnek az ország elé tárásával, a konzekvenciáknak kíméletlen, őszinte, jogosult levonásával teljesítse a maga kritikai kötelességét. En, t. Ház, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez igen hálátlan^ és veszedelmes feladat ellenzéki politikus számára. Ezt azonban mi el fogjuk intézni a mi^ lelkiismeretünkkel és el fogjuk intézni a mi választópolgárságunk intelligenciájával. A t. túloldaltól azonban egyet mégis meg kell kívánnunk, ez pedig az, hogy ne tegyék lehetetlenné maguktartásával, agresszivitásukkal, hogy mi ebben a magunkra kény szeri tett rezerváltságban megmaradhassunk. Világosan utalok a t. kultuszminiszter úrnak és Kornis Gyula t. képviselőtársamnak legutóbb elhangzott beszédeire. T. képviselőtársam és a kultuszminiszter úr megragadták az alkalmat, amelyet e tárca tárgyalása nyújt és fölényes támadást intéztek a kultúrpolitika ködös magaslatairól mindazok ellen, akik a kultuszminiszter úrnak kultúr-, helyesebben tanügyi politikáját sem az állam teherviselőképessége szempontjából, sem e politikának ökonómiája szempontjából nem tartják kifogástalannak. Hozzászoktam politikai pályafutásom során, hogy Magyarországon máról holnapra a taktikai szempontok tabut teremtenek; tabut, amelyhez nem lehet hozzányúlni. így láttam szociálpolitikai tabut, amikor jöttek egy nagy szociálpolitikai akcióval és aki mert aggályokat, aggodalmakat hangoztatni, azzal szemben rögtön a szociális érzék hiányát szögezték oda vádul. (Perovácz Gyula közbeszól. — Zaj.) En nem dicsértem, t. képviselőtársam. Láttam a honvédelmi kérdések ilyen érinthetetlen tabuvá történt előléptetését is a magyar politikában; nem egyszer pedig bizonyos külpolitikai kérdéseket egyszerűen elvontak a diszkusszió alól, még az objektív megvitatás lehetősége alól is. Ezeknél a témáknál, argumentumoknak, józan előrelátásnak, megfontolás, nak, adatoknak mindig háttérbe kellett vonulniuk egy hamis nacionalizmus jelszava és szenvedélye előtt. T. képviselőtársam és a^ kultuszminiszter úr a legutóbbi tárgyalás során kultúrpolitikájukat vagy mint újra hangsúlyozottan aláhúzom: tanügyi politikájukat — mert én bátor vagyok nem egynek tekintetni a kettőt — odaállították, mint hősi küzdelmet az utódállamok előretörő és veszélyeztető kultúrpolitikájával szemben. Méltóztassanak megengedni, hogy én ezzel a veszedelemmel szemben mégse helyezkedjem
