Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

20 Az országgyűlés képviselőházának szaga, Magyarország számára keresi a megoldást, Tény az, hogy a békeszerződés nem hozta a konszolidációt. Tény az, hogy konszolidáció nélkül az ipar és kereskedelem pangásra van kárhoztatva. Tény az, hogy a győző nagyhatalmak a maguk győzelmét igazán csak akkor fogják tudni gyümölcsöztetni, terep, amelyet előkészítettek a győzelemmel a maguk diadalai, a maguk érdekei számára, gazdaságilag olyképpen konszolidálódott, hogy ez tényleg gyümölcsöket terem.' Az a béke, amely az ellenfelet tönkreteszi, a győztesnek sem használ, mert hiába, a gazdasági életnek alaptörvénye az, hogy csak azzal lehet gyümölcsöző kapcsolatot létrehozni, aki maga is gazdasági erőt képvisel. Ha tehát mi gazdasági szempontokat követünk külpolitikánkban, akkor elsősorban azt a gazdasági konszolidációt kell keresnünk Közép-Európában, amely gazdasági konszolidáció nemcsak a mi érdekeinket mozdítja elő, nemcsak a mi nemzeti céljainkat szolgálja, de igenis szolgálja a győzteseknek magasabb szempontjait is. Nem tudom elképzelni azt, hogyha a magyar diplomácia számol a külpolitikának ezzel a realitásával, akkor ne tartsa első feladatának azt, hogy gazdasági téren igyekszik olyan gondolatokat kitermelni, amelyek alkalmasak arra, hogy ezt az általam jelzett célt .mozdítsák elő, hogy ezzel az általam jelzett céllal bennünket közelebb hozzanak azokhoz a hatalmakhoz, amely hatalmak — ne ámítsuk magunkat — de facto urai az európai politikai helyzetnek. T. Képviselőház! Nagy örömmel üdvözlöm azt a tényt, hogy itt az összes szónokok, az elsőtől az utolsóig, kiemelték azt, hogy a diplomácia és a gazdasági politika között milyen szerves összefüggés áll fenn és hogy a diplomatának a gazdasági célokat mennyire kötelessége állandóan szem előtt tartani. Hiába, egy helyzet igazi megoldása sohasem lehet erőszakos megoldás. Erre sohasem gondolunk, és nem is gondolhatunk. CsaTds gazdaságpolitikai eszközökkel tudjuk a magunk számára a gyarapodás, a megerősödés eszközeit biztosítani. T. Ház! Ha teljesen tisztában vagy ok azzal, hogy a külpolitika a maga lényegénél fogva kizárja azt, hogy az mint nyitott könyv tárassék fel akár a Ház, akár az ország közvéleménye előtt, ha teljesen tisztában vagyok is azzal, hogy a diplomáciának a legdiszkrétebb formában kell intéznie a maga ügyeit, s ha tudom is, hogy ez abban a koncepcióban történik, amelynek alapján a kormány az ország ügyeit viszi, s ha elismerem is azokat a nagy eredményeket, amelyeket diplomáciánk az évek folyamán tényleg elért, mégis azt hiszem, nem vétek a diplomácia és^ a nemzeti érdek ellen akkor, amikor diszkrét kritikát gyakorlok, amelynek éle nincs. A íni diplomáciánk sikerei kritériumának az elmondott gazdasági szempontnál fogva a gazdasági eredménynek kell lennie. Az ország tényleges gazdasági életének mérlegén keU, hogy le tudjuk mérni diplomáciánk eredményeit. A gyümölcsöző, a helyes diplomácia eredményei nem keresendők. Azoknak az ország gazdasági és pénzügyi életében maguktól kell jelentkezniük, mert hiszen, mint ezt mindenki egyhangúlag emelte ki, a diplomáciának ma más, mint gazdasági alapokon nyugvó és gazdasági eredményeket kereső reálpolitikai céljai nem lehetnek. Ha tehát látjuk az ország jelenlegi súlyos gazdasági helyzetét, ha látjuk azt a B00. ülése 19

S1 május S-án, pénteken. súlyos pénzügyi válságot, amelyben ez az ország ma szenved, akkor azt hiszem, igenis jogos és nagyon indokolt az, hogy mindenki siessen a maga csekély erejével ide, az ország tanácskozó házába, hogy a maga véleményét, a maga gondolatait, akármilyen könnyűek vagy súlyosak is legyenek azok, latba vesse. T. Ház! Helyesen történt annak a megállapítása, hogy Európa ma két hatalmi csoportra oszlik, mely két hatalmi csoport gazdaságpolitikai eszközökkel igyekszik a maga érdekeit megóvni. A- gazdaságpolitikai eszközöknél s azoknak eredményeinél állandóan szem előtt kell tartanunk azt, hogy ezeknek politikai kihatásai, politikai eredményei vannak, ha tehát mi egy gazdasági kapcsolatot ítélünk meg, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a világ diplomáciája ezen gazdasági kapcsolat által, vagy gazdasági terv által megteremtett helyzetre felépíti a maga koncepcióját, s ha kell .védekező, ha kell, támadó álláspontot foglal el vele szemben. Ilyen gazdasági koncepció volt elsősorban az a gazdasági összekapcsolódás, amely Németországnak és Ausztriának gazdasági Anschiussában, gazdasági összefogásában jutott kifejezére. Láttuk azonnal, hogy mikor eme összefogásnak a híre a világsajtóban megjelent, a világsajtó és az érdekelt nemzetek ezen összefogást nem gazdasági szempontból tették bírálat és vizsgálat tárgyává, hanem elsősorban is keresték annak a politikai kihatásait, s elsősorban is politikai érdekeik szempontjából tették azt bírálat tárgyává. Franciaország ezzel a tervvel szemben a legmerevebb és legridegebb álláspontra helyezkedett. Ez közismert tény. Nekem meggyőződésem, hogy Franciaország a maga katonai és pénzügyi erejénél fogva Európában ez idő szerint olyan hegemóniát gyakorol, amellyel mindenkinek számolnia kell s amely hegemónia eléggé erős arra, hogy a maga érdekeit akármilyen gazdasági formában megjelenő politikai veszéllyel szemben teljes mértékben meg tudja védeni. Az én felfogásomat illetőleg a gazdasági Anschluss tekintetében egyedül ez a szempont irányadó, mert nem tudom elképzelni azt, hogy azok a politikai következmények, amelyek ezen gazdasági Anschlussból természetszerűleg adódnának, ne találkoznának Franciaország olyan mérvű ellentállásával, amely ellentállás lehetetlenné tenné a gazdasági Anschluss-t magát. Nagy előnye volt ennek a gazdasági összefogásnak a tekintetben, hogy nagyjából olyan megnyilatkozásokat provokált, különösen keleti Közép-Európában, amely gazdasági megnyilatkozások máskép lehetetlenek lettek volna. Magyar szempontból rendkívüli jelentőséggel bírnak ezeka megnyilatkozások, rendkívüli jelentőséggel bír úgy Cseh-SJzlovákiának, mint Romániának és Jugoszláviának magatartása. Dacára annak, hogy a kisentente pro forma ezután is megszilárdult és pro forma újra jelentette létét és élni akarását, dacára annak, hogy újabban ismét hangoztatják szükségét annak, hogy a kisentente ne csak politikai kapcsolat maradjon, hanem az a gazdasági élet reális szálaival is erősíttessék meg, hiszem azt, hogy az a politikai szempont, amely létrehívta volt a kisentente életét, hitelét veszítette el. Franciaország keleteurópai politikai koncepciója a dunai konföderáció volt, mert igen jól tudta a francia diplomácia, hogy politikailag egymással összekapcsolni, összefűzni nemzeteket az élet reális alapjának, a gazdasági szempontoknak negligenciájával nem lehet. Egy internacionális politikai szervezet akkor