Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

Az országgyűlés képviselőházának 500. ülése 1931 május 8-án, pénteken. 21 bír tényleges életerővel, ha az a gazdasági élet szempontjából is kifogástalan, ha a gazda­sági élet érdekeivel is teljesen korrespondál, ha gazdasági jövője is van annak az alaku­latnak. Jól tudjuk, hogy a dunai konföderáció tulajdonképpen Csehország gazdasági szupre­máciájára volt felépítve. Az egész elgondolás alapját a cseh gazdasági túlsúly képezte, amely­lyel Cseh-Szlovákia abban az időben tényleg bírt Közép-Európában. Annál csodálatosabban kellett, hogy has­son mindenkire az a tény, hogy éppen Cseh­országban, ebben a sok nemzetiségű államban a társadalomnak rétege, amely elsősorban volna hivatva az állameszme érvényesítésére és a politikai erő reprezentálására, a cseh agráriusok voltak azok, akik tiltakoztak az el­len, hogy Csehország agrárállamokkal fűzze szorosabbra a maga gazdasági kapcsolatait, akik kifejezték azon gondolatukat, hogy az ő érdeküknek sokkal inkább felelne meg az, ha Cseh-Szlovákia egy ipari állammal fűzné szo­rosabbra a maga kapcsolatait. Ez a tény min­denkinek napnál világosabban kell hogy mu­tassa, bizonyítsa azt, hogy Cseh-Szlovákiában nincsenek meg a pszichológiai attribútumai az államot alkotó, az állam fenntartására hivatott nemzeti rétegnél annak, hogy a dunai konfö­deráció politikáját továbbra is hatállyal, kilá­tással lehessen folytatni. Magyar szempontból ez az a lényeges, törté­nelmi jelentőségű változás, amelynek fontos­ságát nem lehet eléggé kiemelni. Szerény vé­leményem szerint akkor, amikor világossá vált az, hogy a francia koncepció elsősorban éppen a cseh nemzetiek által diszkreditáltatott, hogy a dunai konföderációt éppen a cseh nemzetiek mondották nem kívánatosnak és ezzel tették lehetetlenné az egész elgondolást, adódott Ma­gyarország számára az az alkalom, hogy olyan elgondolást prezentáljon, amely szimpatikus lehet egész Európának, amely a béke jegyében a gazdasági konszolidáció magvát képezi Ke­let-Európában és amely megértésre és szimpá­tiára kell, hogy számítson épúgy Francia­országban, mint talán Közép-Európa népei­nél is. Nekünk mindig az volt a legnagyobb politi­kai .gyengeségünk, hogy a szomszéd államok­kal, azoknak tényleges külpolitikai helyzetével nem számoltunk eléggé, hogy nem honoráltuk eléggé azt a jelentőséget, amellyel ezek az álla­mok a nemzetközi életben bírnak. Mi ab ovo bizonyos elzárkózást tanúsítottunk velük szem­ben. Nem tudom, helyes-e ez a kifejezés, mert a kormánynál volt közeledési szándék, de ez a közeledés mégis nem volt annyira reális", nem volt annyira megfogható, mint amennyire an­nak szerény véleményem szerint lennie kellett volna. Ha tisztában vagyunk jelenlegi problémáink súlyával, nemzeti jövőnk szempontjából való jelentőségével, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy Magyarországnak ma nincs aktuáli­sabb problémája, mint a hitel kérdésének kellő rendezése, megfelelő kivitel kellő biztosítása. Mindkét probléma elsőrangú és elsőrendű diplomáciai kérdés, amely csak a külpolitika eszközeivel oldható meg, amelynek eredményei csakis külpolitikai úton biztosíthatók. Éppen ezért, ha ebből a szempontból vizsgáljuk Ma­gyarország jelenlegi nemzetközi helyzetét, saj­nálattal kell megállapítanunk, hogy diplomá­ciánknak eddigelé nem sikerült az Európában ezidőszerint gazdasági hegemóniát gyakorló Franciaországgal a megértés politikáját inau­gurálni. Tudom és tisztában vagyok vele, hogy nagyon nehéz egy nagyhatalom diplomá­ciai koncepcióival szemben egy új irányt állí­tani oda olyképpen, hogy az a nagyhatalom azonnal meg legyen nyerve ennek az új kon­cepciónak, de ab ovo nem szabad arra az állás­pontra helyezkednünk, hogy a diplomáciai helyzet olyan, hogy az kizárja számunkra a Franciaországgal való megértést. Báró Láng Boldizsár igen érdekes felszólalá­sából, amelyben nagyon hasznos adatokat bo­csátott mind a parlament, mind a magyar közvélemény rendelkezésére, mindnyájan lát­hattuk azt, hogy Franciaországban is meg­változott már a mentalitás, hogy Francia­ország is tisztában van azzal, hogy az a kon­szolidáció, amelyet Közép-Európában tíz év alatt nem tudott megteremteni, az eszközök rosszasága miatt nem volt megteremthető. Franciaországban tehát már széles körök­ben hódít tért a politika revíziójának gondo­lata,^ annak a szükségességnek érzete, hogy Közép-Európa jövőjét a történelmi tanulságok alapján, a történelmileg igazolt erők figye­lembevételével lehet csak igazán biztosítani. Ennek a felfogásnak, ezeknek a hangoknak mindenki ^ előtt bizonyítaniuk kell azt, hogy igenis reálpolitikai alap van arra, hogy mi arra gondolhassunk, hogy Franciaország Ma­gyarországot kellőkénnen — máskép, mint azt eddig tette — fogja tudni a jövőben értékelni. Amikor az Anschluss-kérdés felvetésének kap­csán a francia érdekekkel merőben ellentétes megnyilatkozások hangzottak el a kisentente számos politikusa részéről, akkor lett volna helyes az én meggyőződésem szerint azt a han­got ütni meg, amely Franciaországban a dip­lomáciának ebben a kaotikus állapotában tény­leg visszhangra számíthatott, visszhangot re­mélhetett. T. Ház! Véleményem szerint ezt az alkal­mat elmulasztottuk volt. Ezért ma újból csak alaposabb és csak távolabbra tekintő, távo­labbi eredményekre reményt nyújtó diplomati­kával remélhetjük azt, hogy a Qui d'Orsay meg fogja érteni Magyarország aspirációit, Magyar­ország politikai felfogását. Nekünk hangsúlyoz­nunk kell azt, hogy bennünket Franciaország­tól semmi egyéb nem választ el, mint egy politikai elgondolás, egy olyan politikai el­gondolás, amelyet az idő igen diszkreditált. A gondolatok jönnek és mennek és ennek alap­ján ma minden jogos reményünk megvan arra, hogy a gondolatoknak Franciaországban a mi érdekünkben kell megváltozniok. Franciaország tisztában keik hogy legyen azzal, hogy Magyar­ország geográfiai fekvésénél fogva azon gaz­dasági koncepciók tekintetében, amelyek Euró­pában ezidőszerint küzdenek egymással, mi­lyen döntő jelentőséggel bír, mert hiszen ha Magyarország csatlakoznék a^ német-osztrák unióhoz, ez geográfiai okoknál fogva eldön­tené Kelet-Európa gazdasági sorsát. T. Ház! Ilyen körülmények között nem le­het eléggé aláhúzni azt, hogy Magyarország magatartásától függ az, hogy Franciaország­ban megtaláljuk .azt a megértést, amely első­sorban hiteligényeinket van hivatva kielégí­teni. Márpedig a gazdasági élet mai formájá­ban pénz nélkül a gazdasági célok nem lévén megvalósíthatók, Magvarország gazdasági té­ren előremenni csak akkor lesz képes, ha min­denekelőtt kellő hitelt tud éppúgy az államház­tartás, mint a magángazdaság számára bizto­sítani. Ez az a. gazdasági ok, amellyel szem­ben érv nem állhat fenn, amely Németország-

Next

/
Thumbnails
Contents