Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

262 Az országgyűlés képviselőházának kedves kell, hogy legyen az illető község lakosságára nézve. Közepes terhe van egy községnek akkor, iha községi iskolái vannak. Ez esetben nagyon sokszor a vidéken földjárandóságok lévén, magára az adózó polgárságra kevés teher esik, de a legnagyobb teher akkor sújtja a községeket, ha hitvallásos iskolát tartanak fenn, mint hogyha a hitvallásos iskolát büntetési foknak szánták volna a községre nézye

% Itt kettős adózással, az állami adóban való éppen olyan részvétellel s a hitközségi adónak terhével akarták sújtani azt a községet, amely a hitvallásos iskolához ragaszkodni kíván. T. Képviselőház! Az állami iskolák terén is vannak aránytalanságok, mert hiszen azokat különböző időben és különböző körülmények között alapították s megállapodás, amelyet az állami iskolák dolgában az illető községekkel kötöttek, idők, helyek és politikai befolyások szerint változó. A hitvallásos iskoláknál az a százalék, amelyben az iskola terheiben segélyképpen a kultuszkormány résztvesz, szintén igen változó, 50—-90%-ig változik, és szintén függvénye nemcsak a község teherviselőképességének, ami volna az elméleti álláspont, hanem nagyon is függvénye a politikai befolyásoknak, az idők és személyek különbözősége folytán. Az a jószándék, amely ezeket a terheket a község teherviselőképességének arányában szerette volna felosztani, ezen a két utóbbi tételen mindig hajótörést szenvedett, ós mindig megcsorbult, úgyhogy az aránytalanságok a község anyagi viszonyaihoz arányítva is rendkívül erősen fennállanak. T. Képviselőház! Egyik helyen a teher minimális, a másik helyen a teher elviselhetetlen. Ha statisztikát csinálunk arról, hogy micsoda terhe van tantermenként egy-egy községnek iskolai típusok szerint, akkor a statisztika azt mutatja, hogy tantermenként, ha állami iskolája van a községnek, 200 pengőtől 800 pengőig esik rá a költségvetésben ez a teher; ha községi iskolája van, akkor 600 pengőtől 1800 pengőig emelkedik, ellenben, ha hitvallásos iskolája van, akkor a tantermenkénti költség 1500 pengőtől 4500 pengőig terjed. A belügyi tárcával kapcsolatban a dologi kiadásoknál összehasonlítottam három hattantermes iskolát Báes-Bodrog vármegyében egymás mellett és ennek a három hattantermes iskolának, amelyek terheinek — egymás mellett fekvő községekben lévén — közel egyenlőknek kellene lenniük, adatai a következők: Csikériának hattantermes állami iskolája van, 3000 pengő költség esik a községre, tehát tantermenként 50Ö pengő. A községi, adónak 3%-a esik az iskolára, fejenkénti teher pedig a község lakosaira 85 fillér. Ez az iskola terhe. A mellette lévő Nagybaracska község hattantermes iskolájának összköltsége 10.700 pengő, tantermenkén 1785 pengő. A községi kölségvetésnek 12%-a iskolai kiadás és az iskolára fordított költségből fejenként 2 pengő esik. E mellett van Katymár község, amely szintén hattantermes, de római katholikus iskolával rendelkezik. Az iskolával járó teher 26.958 pengő, — a csikériai 3000-rel szemben — tantermekként tehát belekerül a községnek 4500 pengőjébe az iskola, adójának 36%-át kénytelen iskolára költeni és fejenként az iskolaköltség 16 pengő. Az elsőnél 85 fillér, az utóbbinál 16 pengő. Ez rendkívül nagy latitüd. De ha továbbmegyünk és nézzük a városokat, amelyek bennünket szintén igen érdekelnek, akkor azt látjuk, hogy Szeged városának 505. ülése 1931 május 18-án, hétfőn. * van 114 tanítós állami iskolája és 140 tanítós egyéb iskolája. A város költségének 9'2%-a a tanügyi kiadás és speciel a népiskolákra eső kiadás ebből csak 2%. Pécsett 91 állami és 25 nem állami tanító van, ott a kiadásoknak 4'2%-a tanügyi kiadás és 1'2% esik a népiskolákra. Mellőzöm Hódmezővásárhelyt, Baját, Egert, mint lefelé menő tételeket és Gyöngyösre térek rá. 33 állami és 8 egyéb tanítója lévén, a költségvetésnek már csak 0*7%-át teszi ki az iskolai kiadás. Nem tartozik ide, mert ebben a pillanatban nem Budapest szempontjából beszélek, a kép teljességéért hozzá kell tennem azt is, hogy, Budapestnek 2375 tanítós iskolája van. Budapest összes' oktatásügyi költségei a költségvetés 21'6%-át teszik ki s a tisztán elemi iskolákra fordított költségei 10'8%-át. Hol áll Budapest 10'8%-os elemi iskolai költséggel Debrecen 0'8%-os elemi iskolai költségeivel szemben. Csak azt akarom ezekkel a számokkal igazolni, hogy hihetetlen aránytalanságok vannak egy és ugyanazon törvényes kötelezettségek teljesítése tekintetében. Világos dolog, hogy ebből nagy elégedetlenség származik. Különösen falvakon az iskolák elleni izgatásnak tág talaja tárul elénk, különösen a hitvallásos iskolák elleni animozitás gyűjtésére nincs gyengébb argumentumuk, mint az, hogy ennek terhei 100%-ig a községek lakosaira esnek. Ez a község pótadóját rettenetesen emeli és meggátolja a községet egyéb kultúrfeladatainak teljesítésében is. Előfordulnak olyan esetek, amelyek igazán kultúrbotrány számba mennek. Hogy csak egyet említsek, itt van a Kalocsa mellett fekvő homok mégyei egyházközséghez tartozó iskolacsoport, ahol a tanítók már 5 hónapja nem kaptak semmi néven nevezendő fizetést. Ami befolyik községi adóban, annak felosztásánál mindenki előbbre kerül és csak legutolsó sorban a tanító. Amikor a tanítókat kellene fizetni, akkor már nincs pénz. Ugyanott van egy tanító, akinek abszolúte nem lévén semmi hitele, semmiféle bevételi forrás lehetősége, egy szegény öreg özvegyasszony tartja el kegyelemkenyéren. (Forster Elek: Ez nem unikum!) En tisztában vagyok azzal, hogy ez nem unikum, ez csak egyike azoknak az eseteknek, amelyek hozzám futnak be. (Forster Elek: Én is tudok még sok ilyen esetet!) A Ház minden egyes tagja ismer eseteket. A tanítói fizetéseknek ilyen rendezetlenségéből^ következik, hogy & tanító hivatása méltóságának mély lealázásával kénytelen életét tengetni és ez semmi esetre sem fog az iskolák tekintélyének, a tanítók tekintélyének javítására szolgálni, hanem mindenesetre kezd balkáni nívóra lesüllyedni közoktatásügyünk állapotának a tanítói fizetések rendezetlenségéből folyó része. Kell ennek a problémának megoldásának lennie, kell radikális, egyszerű Kolumbusztojás-szerű megoldásnak lennie, amely ezt a kérdést egy csapásra elintézi, és ez az a megoldás, amelyet én a községi háztartások rendezéséről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban propagáltam, tudniillik az a rendszer, amelyet már bevezetett Bajorország, bevezetett törvénykönyvébe Hollandia. E szerint a község, tekintet nélkül arra, hogy milyen iskoláról van szó, — legyen az állami, községi, legyen az felekezti, vagy bármely jellegű iskola — minden iskolának személyi kiadásai a kultusztárca alá tartoznak (Elénk helyeslés a közé, pen.) és közadókból fedeztetnek. Viszont min-