Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

Az országgyűlés képviselőházának 50 den iskola dologi kiadása a helyi érdekeltségek által a községi háztartás keretén belül fedezendő. Azt hiszem, az olyan egyszerű radikális megoldás, amely minden ilyen szégyenletes állapotot egy csapásra megszüntet, mert az, hogy melyik zsebéből vesszük ki az adózónak az iskolafenntartási költséget, az államra nézve is közömbös, de pláne közömbös az adózóra nézve, A fődolog az, hogy azt lássa, hogy ezen a címen, ezen kötelezettség címén arányosan és egyenlően van megterhelve és a hitvallásos iskolai tanító azt lássa, hogy neki nem kell irigyelnie állami kollégáját, aki minden hónap elsején szabályszerűen megkapja fizetését, míg ő hónapokon keresztül kénytelen a leglealázóbb formában az életlehetőségeket előteremteni. Ezt mind megoldja ez a rendezési mód és nálunk nem is segíthet más, mint ez a kétirányú rendezés. Most megvan rá a nagyon kedvező alkalom. A belügyminiszter úr szándékozik jönni a községi háztartások rendezéséről szóló törvényjavaslattal s ebben a törvényjavaslatban hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy az iskolák dologi kiadásai tekintetében radikális rendezés történjék abban a vonatkozásban, amelyet mondani bátor voltam. Azt hiszem, a kultuszminiszter úrnak is érdeke volna és magának a magyar kultúrának is érdeke volna, ha ebben az elgondolásban ő is megkeresné a maga részét és hasonlóan jönne az iskolakérdés ilyen típusú radikális rendezésével, amely — röviden igazolni fogom — nem is kerülne az államnak valami jelentős összegébe. Magyarországon ugyanis van 11.262 nem állami tanító. Ezeknek a tanítóknak összes fizetése, amelyet most kapnak, kerek számban 29'5 millió pengő. A kultuszkormány a nem állami tanítók fizetéskiegészítéséhez amúgy is kereken 20'5 millió pengővel járul hozzá, vagyis elment az elv tekintetében a 80—90%-os fizetésig és a helyi érdekeltségekre csak a töredékrészt hagyta. Innen már elvi lépés a százszázalékig nem áll fenn, ennek következtében nem is olyan rettenetesen költséges dolog, amiről itt szó van. A helyi érdekeltségek ma az iskolákhoz kereken kilenc millió pengőt adnak és a kiegészítő államsegély 20'5 millió. A kilenc millió pengőből, amelyet a helyi érdekeltségek nyújtanak az iskolákhoz, 4'2 millió pengő, tehát körülbelül a fele, föld-, termény- és párbérváltság, vagyis olyan tényezők, amelyek behajtása a tanítókra nézve rendkívül nehéz és rendkívül kellemetlen, de amelyek behajtása az államkincstárra nézve nem okozna nehézséget. Amely pillanatban ezeket az értékegységeket a kultuszkormánynak, a kaltusztarca bevételi rovatának átadjuk, vagyis mihelyt ezt a 4*2 millió helyi érdekeltségi hozzájárulást a kultusztárca magához váltja, abban a pillanatban az egész rendezéshez csak 4'8 millió pengőre volna tulajdonképpen szükség. (Szűcs István: Es a lakbérek?) Rátérek a lakbérekre is, t. képviselőtársam. Az állami tanítók lakbére a mi felfogásunk szerint nem személyi, hanem dologi kiadás, ennek következtében a lakbért nem a kultusztárca terhére kellene elszámolni, hanem a helyi érdekeltség terhére kellene ruházni. Annál is egyszerűbb ennek a kérdésnek ilyen megoldása, mert itt is nagy aránytalanságok vannak; az egyik tanítónak természetbeni lakása van, a másiknak pedig nincs, hanem minimális lakáspénze van. A természetbeni lakások fenntartásáról mindenütt a községek tartoznak gondoskodni, még ott is, ahol állami 5. ülése 1Ù3Î május 18-án, hétfőn. 263 iskolák vannak. Ennek logikus keresztülvitele tehát azt a megoldást tolja előtérbe, hogy a tanítók lakbérkérdését nem lehet elválasztani a fizetés kérdésétől s a^ természetbeni lakások fenntartásának kérdését a községi háztartás kereteibe kellene átutalná. . Ez azt jelentené, hogy 3012 nem állami iskolás községben semmiféle tehertöbbletet nem okoz, ellenben csupán 473 állami iskolás községben jelentene új terhet, tudniillik azokban a községekben, amelyek eddig kedvezményesek voltak, melyek eddig az állami Iskolák révén rendkívül könynyen és rendkívül kedvezményesen oldották meg a népoktatási törvényben rájuk rótt kötelezettséget, nem volna nagy igazságtalanság, ha ezzel a 473 lakbérrel őket terhelnék meg, sőt oda kellene irányítani, hogy ezeket természetbeni lakásokkal pótolván, egyszerűbbé tegyék az egész lakbérkérdés megoldását. Ez a lakbérprobléma megtakarítást jelentene a kultusztárca költségvetésében, 2,175.000 pengőt, vagyis a 4'8 millió pengőből csak 2,625.000 pengő volna ezen megoldás szerint az a költség, amelybe az egész kérdés rendezése kerül. Miután a folyó évi költségvetésbe a miniszter úr egy millió pengőt már beállított a terményjárandóságok értékének helyesebb megállapítása céljaira, számszerűleg kifejezve az a költségtöbblet, melyet ez a megoldás igényel, mindössez 11,625.000 pengő volna. Szerintem annak a nagy célnak elérésére, hogy az iskolai terhek arányosíttassanak, s hogy a béke a falvakban megóvassék, ez az összeg óriásának nem tekinthető. Egy 176 milliós állami egyenesadó előirányzatnál ez az összeg nem tesz ki 1%-ot sem. Ezzel az egy százalékkal a fontos és nagy problémát meg tudnánk oldani az igazság -jegyében, vagyis azzal, hogy egyformán terheljen az iskolai költség mindenkit.. Az arányosítás elvének keresztülvitelével megszünteti ez az 1% a különbséget a különböző iskolafajokra eső költségek tekintetében a méltányosság elvi alapján, vagyis olyan elvi alapon, amely nem sújtja a hitvallásos iskolát eminenter nagy költségekkel azért, mert a hitvallásos iskolák, — ennek a nagy célnak elérésére az állami adónak ez az 1%-a igazán nem jelentene oly nagy különbséget. Mi tehát a magunk részéről, annak a pártnak a részéről, amelynek nevében van szerencsém felszólalhatni, belátást kérünk a kultuszkormánytól és megfontolását kérjük ezeknek az argumentációknak. Kérjük, hogy méltóztassanak ezt a kérdést minél előbb megoldani. Most, amikor van rá alkalom, egy radikális, jelentős lépéssel örök időkre lehet segíteni ezen a kérdésen. Ez a megoldás biztosítja az iskolai teher arányos elosztását, ez a megoldás helyreállítja a községek háztartásának rendjét s megszünteti azt a nagy nehézséget, amely a hjtvallásos iskoláknál az adóbehajtás terén egy félreértésből kifolyólag fennmaradt, abból a félreértésből tudniillik, hogy a pénzügyminiszter úr 10%-nál nagyobb egyházi terhet nem hajtat be közadók módjára, holott ezek az iskolai terhek oda nem tartoznak. Ez csökkenti a helyi érdekeltségek • terheit, megszünteti a kettős adózást az egyházközségek terén, ez egyszerűsíti a köizgazgatást is, hiszen rengeteg személyi járandóságok miatt keletkezett panaszt kell állandóan a szolgabíróságoknak, vármegyéknek, kultuszminisztériumnak és közigazgatási bíróságnak elintézni. Ez kihúzza mindezeknek a panaszoknak a tövisét és odatereli a egész^ iskolaügyet, hogy harmóniában, békében, féltékenység nélkül a felekezeti, az állami és a községi iskolák, az ellentétek kiéle36*